2016. március 30., 08:292016. március 30., 08:29
Húsvétvasárnap. Reggel fél 7. Hímzett terítőkkel letakart kosarakkal igyekeznek a hívek az egyik alcsíki templomba. A kosarakban sonka, tojás, kolbász, kalács, pálinka, bárány. Az egyik lányka nagyokat ásít, de azért szedi a kicsi lábait, első alkalommal megy ételt szenteltetni.
Húsvétvasárnap. Reggel 7 óra. Sorakoznak a hímzett terítőkkel letakart kosarak a templomkertben az egyik felcsíki templomnál. A kosarakban sonka, tojás, kolbász, kalács, pálinka, bárány. Egy öregember bemegy a templomba leülni, nem bírják már a lábai. Huncut gyermekek egy követ rejtenek el a kosarába.
Sokan úgy tartják, a megszentelt ételnek más az íze. Mint ahogy sokan úgy vélik, „bárány nélkül nincsen húsvét.” Én amennyire szeretem a bárányhúst, felőlem nyugodtan szaladgálhatnak a legelőn míg a világ, vagy amíg természetes halállal ki nem múlnak. De szívesen megeszem a sertés, marha, baromfi húsát, a halat és még adott esetben a vadat is. Mindenkinek szíve-joga azt enni, amit szeret, vagy tud, mint ahogy azt olvasni, amit akar.
Ezért nem értettem azt a felháborodást, amelyet az váltott ki egyesekből, hogy húsvétot megelőzően ellátogattunk néhány gazdához, részt vettünk egy bárányvágáson és le is írtuk. Pontosabban azt, hogy hogyan kerül a legelőről a sütőbe a bárány. Portálunkon voltak, akik a cikket undorítónak vélték, a gazda cselekedetét sátáni tettnek, volt, aki szadistának nevezett és felháborodottan hozzátette, hogy ráadásul nő létemre írok ilyesmikről.
Olvastam és nem értettem. Mert vajon hogyan és honnan kerül az üzletekbe a hús, miért van az állattenyésztés – persze, kedves dolog simogatni a báránykákat – és egyáltalán miért háborognak ezek az emberek a természetes dolgok miatt? Miért nevezik maradinak, primitívnek azokat az embereket, akik levágják az állatot és a családjukat etetik belőle? Melyik falusi portán tartanak malacot, bárányt, csirkét csak azért, mert édibédi?
Szerencsére nem nagy a baj – egyelőre. A néhány megbotránkozott mellett akadtak jócskán, akik rámutattak, ez a dolgok természetes rendje: töltött bárány bárány nélkül nem nagyon lesz.
„Undorító és nagyon beteg! Hülye parasztok ócska putrikban a XXI. században az EU-ban!” – írta az egyik hozzászóló és követte ezt még jó pár hasonló hozzászólás, mint például, a gyermeke egész nap sírt a cikk és a bárányok miatt, és hogy fel fog minket ezért jelenteni.
Húsvétvasárnap. Reggel 8 óra. Csíkszereda. Több ezer ember áll rendezett sorokban a Szabadság téren. A kosarakban sonka, tojás, kolbász, kalács, pálinka, bárány.
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Szüszer Róbert
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
Kozán István
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
szóljon hozzá!