Péter Beáta
2016. március 30., 08:292016. március 30., 08:29
Húsvétvasárnap. Reggel fél 7. Hímzett terítőkkel letakart kosarakkal igyekeznek a hívek az egyik alcsíki templomba. A kosarakban sonka, tojás, kolbász, kalács, pálinka, bárány. Az egyik lányka nagyokat ásít, de azért szedi a kicsi lábait, első alkalommal megy ételt szenteltetni.
Húsvétvasárnap. Reggel 7 óra. Sorakoznak a hímzett terítőkkel letakart kosarak a templomkertben az egyik felcsíki templomnál. A kosarakban sonka, tojás, kolbász, kalács, pálinka, bárány. Egy öregember bemegy a templomba leülni, nem bírják már a lábai. Huncut gyermekek egy követ rejtenek el a kosarába.
Sokan úgy tartják, a megszentelt ételnek más az íze. Mint ahogy sokan úgy vélik, „bárány nélkül nincsen húsvét.” Én amennyire szeretem a bárányhúst, felőlem nyugodtan szaladgálhatnak a legelőn míg a világ, vagy amíg természetes halállal ki nem múlnak. De szívesen megeszem a sertés, marha, baromfi húsát, a halat és még adott esetben a vadat is. Mindenkinek szíve-joga azt enni, amit szeret, vagy tud, mint ahogy azt olvasni, amit akar.
Ezért nem értettem azt a felháborodást, amelyet az váltott ki egyesekből, hogy húsvétot megelőzően ellátogattunk néhány gazdához, részt vettünk egy bárányvágáson és le is írtuk. Pontosabban azt, hogy hogyan kerül a legelőről a sütőbe a bárány. Portálunkon voltak, akik a cikket undorítónak vélték, a gazda cselekedetét sátáni tettnek, volt, aki szadistának nevezett és felháborodottan hozzátette, hogy ráadásul nő létemre írok ilyesmikről.
Olvastam és nem értettem. Mert vajon hogyan és honnan kerül az üzletekbe a hús, miért van az állattenyésztés – persze, kedves dolog simogatni a báránykákat – és egyáltalán miért háborognak ezek az emberek a természetes dolgok miatt? Miért nevezik maradinak, primitívnek azokat az embereket, akik levágják az állatot és a családjukat etetik belőle? Melyik falusi portán tartanak malacot, bárányt, csirkét csak azért, mert édibédi?
Szerencsére nem nagy a baj – egyelőre. A néhány megbotránkozott mellett akadtak jócskán, akik rámutattak, ez a dolgok természetes rendje: töltött bárány bárány nélkül nem nagyon lesz.
„Undorító és nagyon beteg! Hülye parasztok ócska putrikban a XXI. században az EU-ban!” – írta az egyik hozzászóló és követte ezt még jó pár hasonló hozzászólás, mint például, a gyermeke egész nap sírt a cikk és a bárányok miatt, és hogy fel fog minket ezért jelenteni.
Húsvétvasárnap. Reggel 8 óra. Csíkszereda. Több ezer ember áll rendezett sorokban a Szabadság téren. A kosarakban sonka, tojás, kolbász, kalács, pálinka, bárány.
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
Kozán István
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
Rédai Attila
Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy Călin Georgescu üstökösszerű felbukkanása egyszerűen a TikTok algoritmusának számlájára írható.
Bálint István
Tizenöt éves lett a Székelyhon. Szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne változott volna meg radikálisan az elmúlt másfél évtizedben. Ez pedig az online médiafogyasztásra hatványozottan érvényes.
szóljon hozzá!