Huszonegy éves alkotók tárlata

„Két régi barát, két ifjú tehetség, két kifejezésmód – közös élményvilág, hasonló hangnemek” – jellemezte a képzőművészeti tárlatot Túros Eszter művészettörténész, aki szerint örvendetes, hogy az alkotók 21 évesen már ilyen termékenyen dolgoznak, hogy ilyen gazdag kiállítással lephették meg szülővárosukat.  

Kopacz László sokszor a személyes köréből választja alanyait, portrésorozatának szereplői  családtagok, önmaga és ismerősei nagyon is élethűek, már-már fotószerűek. A tárlaton láthatók azon munkái is, amelyek az alkotói fantáziájának szüleményei, a művészettörténész szerint ez sajátos hangulatot kölcsönöz a kiállításnak.

„Absztrakt és figuratív, a hétköznapok tárgyai és a képzelet furcsa szereplői szerves egységben népesítik be ezt a nagyon sajátos, szubjektív világot. A valós és a fiktív itt egyenrangú, együttesen vezetnek bennünket a világ megismeréséhez. A bohóc figurája folyton színre lép, felhívja magára a figyelmet, irányítva azt. Mintha ő lenne a főszereplő, ez a valós, mégis mesebeli, groteszk figura, aki folyton kellemetlenkedik, szórakoztatva–összemosva valóság és képzelet határait. És mintha egy különös, kedves bohóc nézne ránk önmagáról készített portréján is. Különös áthallás ez, mely a bohóc figuráját, a bohóc fogalmát egészen más fényben világítja meg” – elemezte a munkákat Túros.

Szerinte Puşcaş László térplasztikái sem vonatkoztatnak el teljesen a valóságtól, de megmozgatják a szemlélődő fantáziáját. „Jól megmunkált, kitalált lények, szerkezetek, melyek nem rugaszkodnak túl messzire a valóságos formákról, alakzatoktól, mégis túlmutatnak azokon a képzelet, a mese, a fikció javára, teret nyitva, teret engedve a nézők fantáziájának is. Emberi játék ez, amelyben mélyen él még a gyerekkor élményvilága, derűje, ugyanakkor egy nagyon öntudatos, a világról folyamatosan véleményt formáló viszonyulást is takar” – mondta Túros Eszter.