A 90 éves Keresztes Gyula műépítészt köszöntötték

Jó helyen – Bocskai fejedelem alatt

Marosvásárhelyen született, itt élte le életét a kiváló műépítész, aki féltő gonddal vigyázott arra, hogy a marosvásárhelyi és megyebeli építészeti és történelmi emlékek ne kerülhessenek a feledés homályába. Ezért pedig nem csak a szakma eszközeivel, de megjelent könyveivel is sokat tett.

A jó egészségnek örvendő, kiváló humorú Gyula bácsit csütörtökön este az EMKE helyi elnöke, dr. Ábrám Zoltán köszöntötte, majd ugyancsak ő mondott laudációt. Az 1955–58 között városi főépítészként tevékenykedő Keresztes Gyula ezután röviden vallott életútjáról.

„Szerencsés embernek mondhatom magam, hiszen 1940-ben minden további nélkül bejutottam a Budapesti József Nádor Műegyetemre. Aztán a sors úgy hozta, hogy a diplomavizsgára már útlevéllel kellett mennem, s annak felmutatásával jöhettem haza is” – mondotta el a szakmai kezdetekről az ünnepelt, akit a találkozóra elkísért felesége is – fél évszázada élnek boldog házasságban. Életéről, itthoni helytállásáról olyan természetes egyszerűséggel vallott, ami példamutató lehet a manapság szülőhelyüket elhagyni készülő fiatal értelmiségiek előtt.

Egy nem létező, de mégis élő könyv

Apa, fia és egy könyv

Gyula bácsi után fia, Pál vette át a szót, aki édesapja ötödik könyvének kálváriájáról beszélt. Keresztes Gyula négy könyvet írt (Maros megyei kastélyok és udvarházak, Vásárhelyen vásár tartatik, Marosvásárhely régi épületei, Marosvásárhely szecessziós épületei), ezelőtt három évvel készült el az ötödikkel, amely óriási hiányt lett volna hivatott pótolni. A könyv címe: Maros megye középkori templomai. Amint Keresztes Pál elmondotta, édesapja az 1330–33-as pápai tizedjegyzékek lajstromát vette alapul, ennek dokumentumai alapján kereste fel a 132 templomot vagy azok maradványait (a 132-ből mára már csak 89 áll). Rajzokat, fényképfelvételeket készített, levéltárakban kutatott, míg végül áldozatos munkával elkészült a könyv anyaga. A műszaki előkészítésben a fia segédkezett, s találtak egy kolozsvári kiadót is, amely vállalta a megjelentetést. Végül 3 évi várakozás, huzavona, hitegetés után a könyvből elkészült 2 (kettő) példány. Egyik Gyula bácsinál van – ezt láthattuk is – egy pedig a kiadónál maradt.

„Olyan ez a könyv, mint a középkori kódexek. Úgy vigyázunk rá, mint a szemünk fényére, ki nem adjuk a kezünkből” – mondotta a fiatalabbik Keresztes. Aki azért még reméli, hogy akad egy becsületesebb kiadó, amely felvállalja a nagy értéket képviselő könyv megjelentetését.

Titkok őrizője

Megmutatta a hallgatóságnak a Szent Erzsébetet ábrázoló oltárkép másolatát

Gyula bácsi önmagát tagadta volna meg, ha ezen a találkozón nem lepi meg a résztvevőket valami újdonsággal. De megtette. „Budapesten a Szépművészeti Múzeumban járva fedeztem fel egy csodálatos szárnyasoltárt, amely a Marosvásárhelyi szárnyasoltár nevet viseli. Annyit sikerült megtudnom, hogy a – többek között – Szent Erzsébetet is ábrázoló oltárkép a marosvásárhelyi ferences rendiek templomából került a múzeumba. De hogy mikor, hogyan, ki által, azt nem sikerült kideríteni. Annyit tudtak elmondani az ottani szakemberek, hogy vásárlással került a múzeum birtokába” – mondotta el a hallgatóságnak Gyula bácsi. Aztán megmutatta a Szent Erzsébetet ábrázoló festmény másolatát, amit a budapesti múzeológusok bocsátottak rendelkezésére. Ahogyan a vásárhelyiek Gyula bácsit ismerik, szinte biztos, hogy megoldja majd ennek a képnek a titkát is.