Üvegbe fújt álomvilág

Füleki Árpád Tibor üveggömb karácsonyfadíszeire véletlenül bukkantam az interneten. Előbb muránói üvegből készült szép ékszerei miatt jegyeztem meg nevét, majd a karácsony közeledtével felbukkanó díszek miatt lett egyértelmű: találkozni kell a kézműves termékek készítőjével. Aki mindössze 23 esztendős, mégis nagy tudás és tapasztalat birtokosa.

Családja nemeszsuki otthonában, kis műhelyében készíti az üvegdíszeket. A tudást viszont Apahidáról, a szintén Kolozsvár-közeli településről szerezte, mert ott egy olasz tulajdonban lévő karácsonyi dísz-üzemben dolgozott két és fél évig. Azért csak ennyi ideig, mert közvetlenül középiskolai tanulmányai után kezdett dolgozni, ám néhány évre rá a tulajdonosok megváltak szinte az összes alkalmazottjuktól: hetven dolgozóból csak néhányan maradtak üvegfújók, díszítők, csomagolók. Füleki Árpád Tibor édesanyja, Anna is a gyárban dolgozott, annak idején ő tanácsolta fiának, hogy próbálja ki az üvegfeldolgozás nehéz, de szép mesterségét.

„A gömbgyár teljes termelése Amerikába ment. Javasoltam neki, hogy jöjjön és tanulja meg, mert szép munka. Kicsit nehéz volt az elején, kellett győzködjem. A fiatalok egyébként is nagyon nehezen jöttek bele, nagyon sokan próbálták, de csak nagyon kevesen maradtak, egy-két nap után feladták, mert kézügyesség és nagyon sok türelem kell hozzá. No meg, hogy szeressék, amit csinálnak. Ezért többnyire idős munkások voltak, nagyon kevés fiatal maradt. Tibi megpróbálta és sikerült neki. Aztán mindkettőnket elbocsátottak, mert nem úgy működött a cég, ahogy kellett volna. Én is szerettem ott dolgozni, a csomagolással, kollekciókkal foglalkoztam” ‒ emlékezik Füleki Anna, aki azóta a válaszúti Kallós Alapítványnál dolgozik.

A teljes írás az Erdélyi Napló december 24-én megjelenő 51-52. lapszámában olvasható.