Pomponok és Európa bajnoki cím

– Te kétszeres, a csapatod viszont négyszeres Európa-bajnok, mégpedig mazsorettben. Hogy is van ez?

– Csapatunk, a Madness UMF az Európai Mazsorett Szövetség (EMA) által szervezett európai bajnokságokon vesz részt, ezen belül van baton, vagyis bottal végzett gyakorlat és pompon. Mi a pompon szenior kategóriájában nyertünk első helyet idén is. 2005-ben Kolozsváron szereztük meg az első aranyérmet Európa bajnokságon, utána 2007-ben Montenegróban, majd 2009-ben Franciaországban és 2010-ben Boszniában. Mivel én három éve vagyok a Madness UMF tagja, így kétszeres Európa-bajnok vagyok, a csapat viszont négyszeres.

– Az hogy a Madness UMF nyer, az olyan gyakori? Vannak nagy ellenfelek?

– Az EMA már 12 éve szervez EB-t, nem mindig voltunk elsők, de legtöbbször a pódiumra kerültünk. Az európai bajnoki címet könnyebb megszerezni, mint megtartani. Ezzel motivál minket az edzőnk is, Kiss Mihai. Nemzetközi szinten Bosznia és Montenegró a nagy konkurens, de Romániában is vannak már komoly ellenfeleink, Târgovişten vagy Fehér megyéből. A harc egyre nehezebb, hisz mindenki első és a legjobb akar lenni.

– Nálunk még nem annyira ismert, leginkább csak a BC Mureş meccsein láthatunk mazsoretteket...

– Igen, én is csak ott találkoztam velük, ők is pomponnal táncolnak, de igazából egyik kategóriába sem sorolhatóak. Nem cheerledears, nem is tradicionális mazsorett. Egyfajta showdance, amit csinálnak, az már viszont egész más, amit mi bemutatunk egy EB-n. Nekünk vannak szabályaink, bírók, kötelező elemek, kosztümünk, zene, koreográfia stb. Mi is hivatalos drukkoló csapat vagyunk, az U-Mobitelco kosárcsapat meccsein lépünk fel, részt veszünk minden hazai pályán játszott találkozón. Ezenkívül fellépünk a kolozsvári kézilabda meccseken. Országszerte különböző eseményekre hívnak fellépőként, televíziós csatornákhoz is, hiszen egyfajta érdekesség vagyunk. Ilyenkor mi is akrobatikus elemeket használunk, amivel különleges hangulatot keltünk.

– Ez neked most a hobbid, vagy a munkád is?

– Több, mint hobbi. 2007-ben megalakult a Romániai Mazsorett Szövetség, most ott dolgozom menedzseri ügyintézőként. Amúgy egyetemen menedzsmentet végeztem, ugyancsak Kolozsváron. Saját csapatom is van, akiket a mazsorettre tanítok. A kadett csoporttal, amely 8–11 évesekből áll, idén az országos bajnokságon harmadikok lettünk, az európai bajnokságon pedig a hatodik helyen végeztünk, ami nagy teljesítmény egy új csapatnak. Egész más érzés, amikor tanítasz, te választod ki a zenét, állítod össze a koreográfiát, rád hallgatnak, de te vagy az is, aki adott esetben megszidod őket.

– Nem tervezed, hogy hazajössz, s Marosvásárhelyen is meghonosítod a műfajt?

– De igen, majd amikor hazaköltözöm. Most minden energiámat a szenior, valamint a kadet csapatokba fektetem. Már három éve táncolok a szenior csapatban, amelynek még tagja szeretnék lenni. Kolozsváron van a székhelye a szövetségnek, egyelőre ott látom magam. De akárhova is kerülnék, semmiképp sem szeretném feladni ezt az álmot, másokkal is meg akarom ismertetni e sportág szépségét.