Ledán Eszter: napsugár a bécsi operában

Tízéves kislányként, 1998-ban találkozott a tánc kihívásaival, amikor a Magyar Táncművészeti Főiskola tehetségkutatói válogatást hirdettek Sepsiszentgyörgyön. „Előtte már volt egy rövid gyerekbalettes periódusom, de inkább a sport érdekelt, jártam kézilabdázni” – mesél a kezdetekről Eszter. Amikor a tanító néni által közhírré tett felvételiztetés és a budapesti tánctanulás lehetőségének hírével hazaérkezett, bizony elkerekedett a féltő anyuka szeme, de a helyzet akkor kezdett igazán „súlyosbodni”, amikor Esztert harmadmagával – köztük a ma ugyancsak Bécsben táncoló baróti Nisztor Laurával – alkalmasnak találták a balett-tanulásra a budapesti tehetségfelmérők. A családban először nagy volt a boldogság, ám amikor megérkezett a kollégiumi elhelyezésért befizetendő csekk, hirtelen minden nagyon kétségessé vált. Két heti tanakodás után azonban a szülők úgy döntöttek: vállalják a kinn-tartózkodás anyagi és a kislánytól való elválás lelki terhét.

Eszter egyszer már szerepelhetett a világhírű bécsi újévi koncerten is, amit maga is nagy presztízsű fellépésnek tart, de szerinte az egész jóval nagyobb élmény a nézők és tévénézők számára, mint a táncosoknak. Azt is elárulja, hogy a balettben is létezik a haknizás műfaja, de a többi művészeti ágazattal eltérően itt csak a legjobbak, a főszólisták jutnak igazán jól fizető fellépési lehetőséghez. „Elsősorban Bécsben nyílik hasonló lehetőség, ahol rengeteg a bál, amelyek programjában többnyire táncelőadás is szerepel.” Ezekkel együtt évi 90 körüli fellépéssel kell számolnia Eszternek, ami azt jelenti, hogy július-augusztust leszámítva az év többi hónapja előadással, próbával, tréninggel telik. A 2013-as év ősze meghozta számára az első szólószerepét is: ő Judit a Kékszakállú herceg című darabban. A kritikák szerint a szőke és sárga ruhás Eszter volt a napsugár a sötétben...

A teljes írás az Erdélyi Napló április 30-án megjelent 17. lapszámában olvasható.