Napi tíz kanál öröm

•  Fotó: Kristó Róbert

Fotó: Kristó Róbert

Nemrégiben ismét Csíkszeredában járt és tréninget tartott a csíkszentdomokosi születésű, Magyarországon élő pszichológus, klinikai gyermekpszichológus dr. Kalamár Hajnalka (fotó). A szakemberrel ezúttal a női önszeretet, önbizalom, töltekezés fontosságáról beszélgettünk.

R. Kiss Edit

2010. november 25., 16:582010. november 25., 16:58

2010. november 25., 19:262010. november 25., 19:26

Korábbi interjúnkban azt mondta, hogy válságban a nők jobban működnek, inkább problémamegoldók, mint a férfiak. Ehhez viszont nem kevés erő, energia is kell. Honnan szerezze a nő a mindennapokhoz anyaként, feleségként, dolgozó nőként szükséges energiát?

– Ez egy teljesen jogos kérdés, és időnként azt érzem, nem is kérdés, hanem kételkedés, hogy van-e lehetőség arra, hogy azt az energiát, amit nap mint nap elvesztünk, pótoljuk. Azt hiszem, hogy itt sincs semmi titok, mert az igazi forrás a szeretet. Ennek egy részét megpróbálhatjuk megszerezni a környezetünkből. Tehát szükségünk van olyan jelzésekre, gesztusokra, beszélgetésekre, élményekre a családunkkal, a szerelmünkkel, ami feltölt, ami biztosít minket arról, hogy szeretve vagyunk. És szükség van az önszeretetre is. Én mind a kettőben jelentős hiányt tapasztalok. Nagyon érdekes, hogy amikor a nők egy bizalomtérben elkezdenek igazán őszintén beszélgetni egymással, és nem általánosságokról, hanem konkrét életekről van szó, akkor sorra előjönnek a problémák, a párkapcsolati gondok, féltékenységek, boldogtalanságok, az élet megoldatlan dolgai. Azt tapasztalom, hogy a nők jók abban, hogy keresik a megoldást, nem zárkóznak be a saját boldogtalanságukba, hanem szeretnék azt a kérdést megoldani, jobbá tenni. Van úgy, hogy rosszul, sőt, az esetek többségben rosszul, de keresik a megoldást.

Az önszeretetnek mennyire feltétele az önbizalom?

– Teljesen. A szeretet cselekvés, önmagammal és a környezetemmel kapcsolatosan. Úgy cselekszem valakivel kapcsolatban, ahogy szeretem őt, és ez önmagammal kapcsolatosan is így van. Ha magamat nem tartom szeretetre méltó személynek, akkor azt jelenti, hogy nem bízom magamban, nem tudom önmagamat tisztelni, nem tudok felnézni magamra. Egészen pici gyerekkortól kezd kialakulni az a lap, amire a környezetünk írja a velünk kapcsolatos üzeneteket. Ezen üzenetek egy része elfogadó, más része elutasító. És attól függően, hogy milyen ennek a mintázata, lesz nekem pozitív vagy negatív az önképem, illetve bizonytalan vagy magabiztos az önbecslésem. Egy kisgyereknek, ha nem is mindig érti verbálisan azt, amit mondanak neki a szülei, a nonverbális kommunikáció közvetíti a szeretetet, és egy gyerek akkor van jóban saját magával, akkor érzi magát biztonságban, ha szeretve van – ezért teljesen egyértelmű a kapcsolat a szeretet és az önértékelés között. Ha én azt érzem, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy szeressenek, akkor egyrészt ez egy bizonytalanságot, másrészt pedig önértékelési problémát jelent.

A teljes interjú a Csíki Hírlap péntek–vasárnapi, november 26–28-i számában, az Egészségünkre rovatban olvasható.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei