Maszkurázás: időtálló performansz

„Az embernek van egy olyan tulajdonsága, hogy elcsángál a valóságtól. Karácsonykor például már nem arról énekel, hogy megszületett Jézus, hanem énekel a száncsengőről, arról, hogy milyen szép a karácsonyfa, milyen jó, hogy kisült a kalács, s hogy ezt meg is lehet enni. Húsvétkor is nagy teret enged az ajándékozásnak, emellett ez az ünnep is főként a szórakozásról kezd szólni, nem nagyon összpontosítunk Jézus kereszthalára és feltámadására. A farsanggal sincs másképp. Szórakozunk, de nem tudjuk, hogy miért” – vélekedik Balázs József. A farsang teljes mértékben egyházi vonatkozású – mondja. Magyarázata szerint a karácsonyt és a húsvétot megelőző böjt közé ékelt időszakban az egyházi életrend lehetőséget ad, hogy az ember teljesíthesse testének kívánságait. Az időszak végén, húshagyatkor ismét elkezdődik a befele fordulás, a lélek építésének ideje.

Egykori dúsgazdagozás

„Farsang a testi felszabadulás ideje, ilyenkor megengedi az egyház, hogy az ember kitombolja magát. Ugyanakkor figyelmeztet a mértékre: a rosszakat a sátán elviszi, a jók üdvözülnek”– magyarázza Balázs József. Idős emberektől tudja, régebben Alfaluban dúsgazdagozással világítottak rá erre. Ez egy rövid, farsangi színdarab volt, szereplői bibliai alakok. Közöttük Ábrahám, Lázár, Pulutor, angyalok, ördögök s a halál. A színdarab lényege, hogy a dúsgazdagot, aki mindent megad magának és a másét is elveszi, a halál elragadja, a szegény Lázár pedig üdvözül. „Falubeli, vállalkozó szelleműekből álló csoportok adták elő. Házról házra jártak. Olyan formában haladtak a faluban, mint a házszentelők: elől  mentek a kengyelfutók, ostoraikat csattogtatták, és minden háznál megkérdezték, fogadják-e a dúsgazdagozókat. Ha igen volt a válasz, a kaput nyitva hagyták. Ilyenkor persze mindenki mókázott, a szerepet is úgy adták elő. Ital, pánkó és pénz volt a fizetségük. A pánkót, hogy ne tudják a szereplés közben ellopni, a háziak a szekrény tetejére tették, de az ördögök a skorpiókkal, rugós, ollós szerkezeteikkel így is hozzáfértek,. Aztán az úton szétosztogatták szerzeményüket a bámészkodó gyermeksereg között”.

A dúsgazdagozók hétköznap sosem jártak, farsangban viszont nem telt el vasárnap nélkülük. Ha már a faluban nem volt kihez bemenniük, a szomszéd településekre mentek át. Az alfalviak például rendszerint Újfaluba és Szárhegyre is jártak. A pénzből – amit összegyűjtöttek – szervezték meg a farsangi bált. Ezt mindig húshagyó kedden, farsangtemetés után tartották.

Húshagyat az egész falu ünnepe volt

„A maszkosok reggeltől járták a falut, a kengyelfutók harsogtattak ostoraikkal, az ördögök a skorpiókkal ijesztgették az embereket. A jegyzőkönyvvezető kiemelt érdekessége volt a farsangi seregnek: háttal ült a lován, s pennával egy füzetbe jegyezte a történteket. Időnként a pennát a ló farka alá mártotta, ilyenkor jót nevettek az emberek” – idézte fel a régi farsangi felvonulások hangulatát Balázs József. A felvonulásnak estefelé lett vége, ekkor érkezett a menet a piactérre, ahol elégették Illést, a bábut, s temetési szokás szerint, az asszonyok elsiratták.

Ősi recept van a feloldódásra

„Bizonyos népi szokások kiskaput nyitnak arra, hogy lecsapolódjanak a lelki feszültségek. A népi szórakozások, humoros játékok, de akár egyes népmesék is megengedtek olyan helyzeteket, hogy feloldódjanak akár a szexuális feszültségek is. Mindez oly módon, hogy az egyénnek se ártson, és a falu se vegye a szájára. Farsangkor is meg volt engedve a mulatozásoknak a legkülönfélébb formája, amit mi ma durvának, ízléstelennek tartanánk, de a régi felfogásba teljesen normálisan beleilleszkedett. Az embereket a gyönyör forrása érdekli legjobban. Mindenki azt keresi, hogy boldog legyen, a szex benne van mindenkinek a fantáziájában, s ezeket játssza ki magából farsangkor. Sokszor egy-egy neurózis úgy gyógyul meg, ha kimondható. Ezekkel a játékokkal minden lelki feszültséget kiadtak magukból az emberek” – fogalmaz a hagyományőrző.

„Az őseink ránk hagytak egy rakás jó megoldást arra, hogy fel tudjunk oldódni lelki feszültségeink alól. Ám manapság mulatságainknak nem az az alapja, mint őseinké volt, és lehet, hogy így nem is tudjuk megoldani azokat a lelki problémáinkat, amiket ők megoldottak. Ezért kellenek a pszichológusok már az iskolákban is” – tette hozzá.

Balázs József a farsangi időszak általános jellemzőjére, a mulatásra a szó magyarázatával világított rá: mulatni annyit jelent, mint a múltba, feledésbe vetni mindazt, ami nyomasztó.

A maszkura a szellemvilág megtestesítője

Balázs József a farsang kapcsán a téltemetés magyarázatot kifogásolja leginkább, szerinte ez az ünnep másról szól, ez maszkurázás. „A maszkura nem más, mint a szellem megtestesítője. Az ősi rítusban, amikor a sámán a szellemekkel akarta felvenni a kapcsolatot, előbb beöltözött gyakorlatilag maszkurának. A paraállapot eléréséhez át kell lényegülni, a beöltözés is ehhez az átlényegüléshez tartozik. A maszkura a szellemvilág megtestesítője – ennek elégetése a rossz szellemekkel való leszámolást jelenti” – vélekedik.

A maszkura minél csúnyább annál szebb

A farsangi maszkurák nem szépek, inkább groteszkek, furcsák kell legyenek, mert a jelmez felöltésével a túlvilággal, a rossz szellemekkel akarjuk felvenni a kapcsolatot. Tulajdonképpen kinevetjük a saját rossz oldalunkat, azon mulatunk, hogy milyenek is vagyunk csúfként. Nem öltöztethetjük az ördögöt szépnek, a maszkura annál szebb, minél csúfabb. Ha felöltjük a maszkot, egy olyan világba kerülünk, amit elítélünk, de bennünk van. Egy másik énünk kerül előtérbe, amit máskor nem mutathatunk meg a külvilágnak, de azért jó vele élni.

A maszkurák közé az idők folyamán olyanok is bekerültek, akik a különöset viszik be a játékba. A milicista például, akit amúgy megvetünk, de ezt nem mutathatjuk, maszkura formában viszont kigúnyolhatjuk. A török basa figurája is ide tartozik; az emberek végre kézre vehetik a sokat ártó személy szellemét.

„A maszkurázásnál nagyobb performanszot még a mai modern művészek sem hoztak létre. Az ily módon utcára vitt emberi igazságok időtállóan és mélyen fogalmazzák meg egy-egy közösség lelki hangulatait, kívánságait” – fogalmaz az alfalvi festőművész.

A lényeggel szakítani nem szabad

„Egyetértek azzal, hogy bármikor mulatozzanak, farsangozzanak iskolákban, intézményekben, de jó volna emlékeztetni a mulatozókat arra, hogy tulajdonképpen mi az az ünnep, aminek ma részesei vagyunk. Nem értek egyet olyasmivel, amikor karácsonyi ünnepkörben, vagy húshagyó kedd után farsangolnak. Találkoztam már ilyennel. Azt sem tartom helyesnek, hogy a bálokat, amiket általában megelőz a farsangtemetés, szombaton, vasárnap tartják. Elveszíti értelmét. A napján kell. Ha nem akkor csinálod, szakítottál a lényeggel, a hagyománnyal. Persze van magyarázat: munkába járunk, nincs időnk, de az ilyesmit csinálja az, akinek van erre ideje. Régebb is így volt. Nem biztos, hogy egészséges dolog, ha egy akármilyen vasárnapon tartunk egy farsangtemetést” – állítja Balázs József, akinek a megyei farsangtemetésről is megvan a véleménye.

„A farsangolók minden tíz évben egyszer találkozzanak valahol, hogy egyik a másiktól tanuljon, viszont, ha minden évben megrendezik, és bár nem is húshagyó kedden, elvész az értelme. Azt is problémának tartom, hogy a legtöbb faluból elmennek a megyei farsangtemetés helyszínére, ott játsszák le az egészet, és ezzel ki is vették a történetet a saját kereteik közül. Így üressé válik, csak egymás előtt szerepelnek. Tulajdonképpen egy fesztivál lesz belőle” – szögezte le.