Diós Kati: örüljünk, hogy nők vagyunk!

Diós Kati a hatvanas évek végén a KISZ Központi Művészegyüttes tánckaránál kezdett táncolni, majd ötéves szerződést kötött a Furla elnevezésű belgrádi együttessel. „Négy alkalommal turnéztunk több hónapig az USA-ban, táncoltunk a Chicagói Operaház színpadán, Washingtonban a Kennedy Centerben és szinte minden nagyvárosban felléptünk.

Öt évig minden nyáron az Isztriai-félszigeten az Opanak együttessel végigtáncoltuk a tengerpartot Portoroztól Opatiáig. Egy idő után saját otthonra vágytam, és főleg gyerekre. 1977-ben kisfiam születése vetett véget ennek a szép és kalandos életnek” – vallja magáról. 28 évesen modellkedésbe fogott, a néhány évesre tervezett karrier azonban tíz évet tartott a kifutókon: Új-Zélandtól Izlandig, Tokiótól Los Angelesig bejárta a világot. 38 évesen „lépett le a kifutótól”, ekkor modelliskolát indított, majd megszületett a Nők Iskolája. Azóta a Nők Lapja égisze alatt működő tanfolyam előadója, vezetője.

A szépségükről világszerte híres magyar nők öltözködési kultúráját európai színvonalra emelni – ez adta több mint húsz évvel ezelőtt a Nők Lapja égisze alatt működő Nők Iskolája ötletét. Azóta több száz hölgy sajátította el a nőiesség fortélyait a tanfolyam szakértő oktatóinak irányításával. A Nők Iskoláját, a Gondűző Étterem és Szálloda meghívására, június 15–17. között először rendezték meg Erdélyben, Székelyudvarhelyen. A tanfolyamot követően volt szerencsénk Diós Katival, az iskola megálmodójával, vezetőjével, Csató Mari öltözködési tanácsadóval és Kertész Zsuzsa pszichológussal hűsítő limonádé mellett az élet dolgairól beszélni. A hallottakat három részletben közöljük.

– Hogyan született meg a Nők Iskolája?

– Amikor 38 éves koromban leléptem a kifutóról, elindítottam egy modelltanfolyamot: létrehoztam saját modelliskolámat – hisz abban az időben ilyen nem nagyon volt Magyarországon. A tanfolyamon elsajátított fortélyokkal a lányok nőkké váltak. A ciklus végén csináltunk egy nagyon jó vizsgabemutatót a Hyatt szállóban, ami egy nagyon előkelő hely volt akkor. Nagyon különleges esemény volt, és annyian voltak, hogy egy gombostűt nem lehetett leejteni. A bemutatón jelen volt Fenyő János – a VICO-birodalom egykori vezetője, a Nők Lapja alapítója, divatfotós –, ezek után született meg a döntés, hogy a Nők Lapja égisze alatt csináljunk egy modelliskolát. Ezután jöttem én az ötlettel, hogy miért ne adhatnánk meg a lehetőséget azoknak a hölgyeknek, akik ugyan nem modellek, viszont el szeretnék sajátítani ezeket a fortélyokat. Így jött létre a Nők Iskolája 22 évvel ezelőtt. Azóta körülbelül 8–10 ezer hölgy végezte el a tanfolyamot.

– Hogyan zajlanak a tanfolyamok?

– Általában négy-, maximum tízfős csoporttal dolgozunk forgó rendszerben, egymást követő két hétvégén, tehát tulajdonképpen négy tárgyból, négy teremben, négy előadóval folyik a képzés. Közben persze van egy hét szünet, hogy az ember egy kicsit feltöltődjön, hisz meglehetősen fárasztó napi 8–10 órában minden egyes hölgyre odafigyelni. De volt olyan időszak is, amikor párhuzamosan két tanfolyam volt, tehát egyszerre nem negyven, hanem hetven hölggyel foglalkoztunk.

– Hogyan lehet annyi információt belesűríteni csupán néhány órába, napba?

– Ez a tanfolyam nem is a megszokott négy-, hanem háromnapos volt, tehát nagyon kellett sűríteni a dolgokat. Hárman jöttünk, itt csatlakozott hozzánk egy dietetikus orvosnő, egy fodrász meg egy sminkes. Nekünk az a jó, hogy évek óta együtt dolgozunk és ugyanazt az értékrendet képviseljük. Több előadóval dolgoztam, hisz kellett is, amikor párhuzamosan két tanfolyam is futott, viszont azok a személyek, akikkel nem egyezett az értékrendünk, idővel kicserélődtek.

Mindig azt mondom, hogy arra próbáljuk tanítani a hölgyeket, hogy éljék meg örömmel nőiességüket. Hogy ehhez mi tartozik, az mindenkinél más, hisz mindenkinek más jelent örömet, boldogságot. Úgy gondolom, ez egy nagyon összetett dolog, a tartalom és a forma egysége, mert akkor vagy hiteles önmagadhoz, ha külsőd, tehát a forma tudásodat, képességeidet, tehát a tartalmat közvetíti.

Ahhoz, hogy ezeket az értékeket hitelesen tudd közvetíteni a külvilág felé, nagyon fontos, hogy ismerd vagy megismerd önmagad. Sokan még 40–50 éves korunkban sincsenek tisztában azzal, hogy milyen képességeik vannak. Olyan jó lenne, ha a hölgyek erre minél korábban rájönnének.

– Mit nyújt a Nők Iskolája?

– Mindenkinek más nyújt a tanfolyam. Vannak olyanok, akik abszolút magabiztosan jönnek, de mégis megerősítésre van szükségük, mert ezt nem kapják meg kívülről. Itt szakembertől objektív visszajelzést kapnak, hisz mindenkinek megmondjuk őszintén azt, amit látunk, gondolunk. De főként egy irányt mutatunk a hölgyeknek, hisz helyettük senki nem tud változtatni, megoldani problémáikat. Mindig azt mondom, hogy igyekszünk egy objektív tükröt mutatni, hogy nézzenek szembe magukkal. Sokan úgy jönnek, hogy beülnek a terembe, meghallgatják a másikat, és rájönnek, hogy nincsenek egyedül gondjaikkal.

Néha szembesülni kell  ezekkel a dolgokkal, mert az emberek elégedetlenek magukkal, környezetükkel, a szituációval, amiben élnek, tehát nem mindig tudják értékelni azt, ami van. Sokan ilyenkor jönnek rá, hogy másokhoz képest nincsenek is olyan nagy problémáik, hogy lehet élvezni az életet, a társat meg önmagunkat. Ez utóbbi rendkívül fontos, hisz az embernek elsősorban saját magát kell megtanulnia szeretni, értékelni. Vannak okos, munkájukban sikeres, szép nők, akik viszont teljesen sikertelenek a magánéletben.

– Az elmúlt évszázadban a női szerepek nemcsak kibővültek, hanem mondhatni megduplázódtak. Hogyan lehet megtartani az egyensúlyt, hogy önmagunkat se veszítsük el közben?

– Ez a legnehezebb. Szerintem mindig prioritásokat kell felállítani, mert nem mindig ugyanaz a sorrend: amikor még nincs gyerek, akkor a párod, a munkád vagy mindkettő a fontos, amikor jön a gyerek, akkor ő kerül előtérbe. Viszont nem lehet, hogy egész életedet feláldozd a gyerekedért, ez inkább az első két-három évben kellene jellemző legyen, mikor a kicsinek tényleg nagy szüksége van az anyára. Aztán lassan több időt kell szakítani magadra meg párodra. Egyébként gyakori probléma, hogy amikor megszületik a gyerek, sokan elhanyagolják férjüket, párjukat. Tehát az összhangot megtartani nem könnyű.

– Mit foglal magában a Nők Iskolája tanfolyam?

– Tanítunk sminket, öltözködés és mozgáskultúrát, van önismereti tréningünk és az egészséges életmódra vonatkozó tanácsadás. Az oktatók időnként változtak, de ez a szerkezeti felépítés a kezdetektől így van. Van olyan tanár, akivel 22 éve dolgozom együtt.

– Milyennek találták a legutóbbi tanfolyam részvevőit?

– Nagyon el voltunk ragadtatva, nagyon jól éreztük magunkat a csoportokkal. Válogatott társaság volt, szépek a lányok, okosak, értelmesek, jó ízlésűek, nyíltak, tiszták, őszinték. Nem voltak problémák, összetűzések. Időnként otthon be-beesik egy-egy kekec, hiszen, ha valakinek gondja van magával, akkor azt néha áthárítja másra, így az ilyen hölgyek belekötnek társaikba, rettentően kritikusak. Az is előfordulhat, hogy csalódnak a részvevők: másra számítanak, van egy elképzelésük, hogy itt Cindy Crawfordot fogunk belőlük varázsolni néhány nap alatt, és mivel ez nem sikerül, a végén csalódottak. Ez nem egy gyors átalakítás, hisz senkit nem akarunk átalakítani, hanem segítjük, hogy önmaga legjobb formáját hozza.

– Gondoltak már arra, hogy hasonló tanfolyamot indítsanak kifejezetten férfiaknak?

– Gondoltunk, de gyakorlatba már nem ültettük. Egyrészt azért, mert a Nők Lapja kifejezetten a nőket célozza meg. Én próbáltam egy másik vonalon elindítani egy ilyen tanfolyamot. Véleményem szerint azért nem sikerült, mert a férfiak nem jönnének el, hisz sokkal elégedettebbek saját magukkal, mint a nők. A nők viszont sokkal többet tesznek azért, hogy jobbak, csinosabbak legyenek, hogy fejlődjenek, tanuljanak. Pedig egyes férfiakra is ráférne egy kis irányítás.

– Sok nő számára dilemmát jelent, hogy a legújabb divatot kövesse vagy a klasszikushoz ragaszkodjon…

– Coco Chanel azt mondta, hogy a divat változik, a stílus marad. Ez az egyik fontos dolog, megtalálni saját stílusunkat. A második pedig, hogy az embernek élete során változik a ruhatára, az élethelyzetektől függően: fiatal korban egyfajta ruhatárad van, majd anyaként néhány ruha a háttérbe szorul, aztán a munkahelyen megint más a ruhatár. Sok hölgy jön úgy hozzánk, hogy gyes után kellene újból visszamennie a munkába, és nehezen tudja megtalálni ehhez az élethelyzethez a megfelelő ruhákat. Mindemellett az alapvető stílus jó, ha megmarad, ami nem csak az öltözködésre vonatkozik, magában foglalja a gesztusokat, a mozgást, a beszédet, a kisugárzást és sok mást. Ez teszi egyediekké a ruhákat.

– Oktatóként mivel gazdagodnak?

– Nagyon sokat tanulunk. Egyrészt akkor, amikor az általunk mondottakat megcáfolják vagy visszaigazolnak a részvevők. Továbbá nagyon sok energiát veszítünk, hisz meglehetősen kimerítő egy-egy ilyen tanfolyam, viszont a másik oldalról nagyon sokat kapunk vissza. Lehet, hogy fizikailag egy kicsit lemerülünk, de ugyanakkor érzelmileg feltöltődünk.