Családias tánctábor

Egy falubelivel, Szakács Antallal találkozunk az udvaron, kiderül, nála is vannak elszállásolva vendégek. Elmondja, minden este eljönnek a táborba az esti mulatságra, úgy véli, a hagyományokra oda kell figyelni. „Ezt meg kell tartani, csak összetartás kell, és a fiatalságnak kitartás!”

A csűrben dobbannak a lábak, pördülnek a szoknyák, Kalász Máté és bandája húzza a talpalávalót. Onodi Attila és felesége, Onodi Csécsi Kata mutatják, magyarázzák a lépéseket. „Ebben a táborban nagy szeretet van” – véli Dana, aki Szlovákiából érkezett.

A legtöbb résztvevő a tábor családias hangulatát emeli ki, miközben a tanítás szünetében beszélgetni kezdünk. Pálfy Péter másodjára van itt. „Nagyon megtetszett a családias hangulat, Attiláék vendégszeretete, a tánctanítás, este nagyon jók voltak a mulatságok. Ennek a tábornak az a nagy erénye, hogy itt két nap múlva mindenki ismer mindenkit. Még a konyhán Irénke és Jolánka nénit is. A feleségem gluténérzékeny, és amikor most jöttünk, Irénke néni egy év után emlékezett rá, érkezéskor direkt neki való vacsorát készített, nem is kellett szólni. Ezért is tértünk vissza, valamint azért, mert a Hargita látványa feledteti a poros városi életet, és egy hétig itt ki lehet kapcsolódni. Nagyon vártuk, hogy ez az egy év elteljen, és ismét itt lehessünk barátok közt. Már első este sokan voltak, akiket nem ismertünk, de egy idő után mintha ezer éve barátok lennénk” – mesélte lelkesen a Budapestről érkezett fiatalember.

Közös népdaltanulás

A táncpróba után a táborozók asztal köré telepedtek, és közösen népdalokat tanultak. Koczka Andrea népzenetanárként tevékenykedik, valamint népdalénekléssel foglalkozik Budapesten. Ő is először van a táborban, és segít az énekoktatásban. „Nagyon kedves légkör fogadott bennünket, családias hangulat. Nagyon szimpatikus ez a tábor, az emberek kedvessége, nyitottsága és nyíltsága. Itt a tánc mellett segítek a többieknek az énektanulásban.”

Továbbadni a tudást

Az idei táborba Magyarországról, Svédországból, Angliából és Szlovákiából érkeztek résztvevők, de esténként begyűl az udvarra a falu apraja-nagyja. „Az idei táborunknak az a különlegessége, hogy van egy nagyon ügyes énektanárunk, és van egy barantaoktatónk is, aki mindenféle botfordítási technikát tanít meg nekünk ebből az ősmagyar harctechnikából. Minden délután van tanítás, és nagyon sok játékkal köti össze a botforgatást” – magyarázta Onodi Attila szervező.

„Apáink, eleink amit az évezredek során összeraktak, azt úgy nevezzük ma, hogy hagyományvilág. Ez egy olyan tudáskészlet, ami folyamatosan egymásra épül. A magyar ember magyar hagyományt őriz, a hagyományt élni kellene és a következő generációknak átadni. Ez egy folyamat, egy tudáshalmozás folyamata. Aki nem foglalkozik a saját gyökereivel, hagyományaival, gyakorlatilag pusztítójává válik, akarva-akaratlanul egy nagyon komoly tudáskészletet hagy veszni. Ezért a barantás mint harcművész nemcsak a harcművészettel foglalkozik, hanem megpróbálja visszaadni a gyermekeknek az életteret, azt a tudáskészletet, amit apáink összeraktak” – avatott be Wittinger Attila oktató.

Táborozók és helybéliek mulatsága

A tábor bárki számára nyitott, csütörtökön kézműves foglalkozásokat tartanak, főként helyi gyerekeknek, esténként pedig hajnalig tartó táncházba várják a falu- és környékbelieket.

„Én nem vagyok idevaló, illetve a tábor résztvevői sem, és amikor az ember elmegy egy másik helyre, igyekszik minél jobban megismerni az ott levő kultúrát. Ezt csak úgy tudjuk igazából megismerni, ha közvetlenül találkozunk az emberekkel, épületekkel, illatokkal, hangokkal. Mivel ez nem egy nagyon nagy létszámú tábor, sokkal meghittebb, így jobban belelátunk az itt élő emberek életébe, nehézségeibe, örömeibe. Talán így jobban tovább is tudjuk adni, ha hazamegyünk a messzi távolba. Tegnap például egy férfi, miután elvégezte a munkáját kint a földeken, meghallotta a zenét, bejött, elkapott és megtáncoltatott. Ilyenekkel találkozunk itt. Ez egy különlegesség, ami minden évben rányomja a bélyegét a tábor hangulatára” – véli Onodi Csécsi Kata.