Búcsú és emléktúra

A Báthory család – a XV–XVI. századi Magyarország és Erdély egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb főúri családja – tagjai fontos szerepet játszottak a közéletben. Bátori Báthory István Mátyás király országbírója és Kinizsi Pál mellett a kenyérmezei csata hőse, somlyai Báthory István Erdély fejedelme, majd az egyik legjelentősebb lengyel király, ecsedi Báthory István ugyancsak országbíró, korának legöntudatosabb református magyar világi ura, döntő szerepe volt abban, hogy a Károli Gáspár esperes által Göncz-Vizsolyban lefordított Biblia megjelenhetett. De Erdély fejedelme volt Báthory Zsigmond, Báthory András bíboros és Báthory Gábor.

A család híres/hírhedt tagja, Báthory Erzsébet, a csejtei vár asszonya, akit „női Drakula”, avagy „Vérgrófnő” néven emlegetnek. A Báthoryakról regényt írt Passuth László, Makkai Sándor, Varró János, készült róluk film, számítógépes játék és musical. 411 éve annak, hogy Báthory Andrást/Endrét, a schellenbergi vesztett csata után Moldva fele menekülő fejedelmet, Csíkszentdomokos határában a székelyek meggyilkolták.

„A legenda szerint ott, ahol megölték, 7 évig jött a vér a földből. Oda is temették el, nyírfából tettek keresztet, a nyírfa megélt, s egy nagy fa lett belőle. A pápa 100 napi fekete böjtöt rendelt el, hogy a nép azt tartsa meg bűnei vezekléséért. A pap elment a gyilkosság helyére és misét tartott Báthoryért, s a vér sem jött a földből és a keresztfa sem nőtt tovább.” Azóta minden évben megtartják e gyászos helyszínen Báthory emlékére a búcsút.

Reggel csíki, udvarhelyi és sepsiszentgyörgyi túrázók kis csapata indult a gyimesi Antalok-pataki vasúti megállótól a hegyek fele. Ahogy egyre feljebb jutottunk, elmaradt mellettünk az ősz és eljött a tél. Bokáig hóban, de még tarka lombkoronájú fák mellett kapaszkodtunk ki a Csíki havasok gerincére. Fenn sűrű köd, metsző szél fogadott, a Hármaskőt alig láttuk.

A Kondra kereszt megtalálásához már a GPS segítségére volt szükség. Itt mindenhez legenda fűződik. A nyári szálláson lejjebb élő helybéli szerint a birtokon osztozkodott két testvér: eddig az én földem mondta az egyik, Kondra nevezetű és nagy erővel beleütötte a kasza nyelét a földbe. De olyan szerencsétlenül, hogy a kasza élével saját fejét hasította ketté. Azután megkezdtük a leereszkedést Pásztorbükk irányába. Egyre vékonyabb lett a hó és a nap is kergette a ködöt. Gyönyörű volt az ellentét, fent havas hegyek, lent mélyzöld dombok, sárga szántóföldek. Szedtük a lábunk szaporán és sikerült is elérni az emlékbúcsút.

Különleges élmény, különleges környezetben. A végén mi is együtt énekeltük a csíkszentdomokosiakkal a híres „Báthory legendája” ének sok-sok strófáját. Pásztorbükktől még jó két óra a csíkszentdomokosi vasútállomás, de ez a rész jelentette talán a gyalogtúránk egyik csúcspontját. Végigsétáltunk a Cserehát hosszú dombhajlatán, sütött a nap, kéklett az ég, hátunk mögött az Öcsém, Egyeskő, Nagyhagymás havas panorámája, előttünk a felcsíki medence.

Megtettünk körülbelül 26 km-t, közel 800 m szintkülönbséget és volt egy igazán kellemes, élményekben gazdag vasárnapunk.