Ahány ház, annyi húsvét

Az egyik legfurcsább húsvéti szokás a világ számára a locsolás

Keresztény tanaink szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Helyettesítő áldozatával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A hosszú ünnepi időszak átfogja a kora tavasz és a nyár elejei hónapokat. Az előkészületi idő a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos sivatagi böjtjére emlékezik, önmegtartóztatásra tanít. Ezt kisebb-nagyobb ünnepek követik s a húsvéti ünnepkör a pünkösddel zárul.

Elkerülés és emlékezés

Azonban nem csak a keresztényeknél ünneplik a tavasz és a feltámadás ünnepét. A zsidóknál ez a pészach, az egyiptomi kivonulás ünnepe. A bibliai tíz csapás (amely Egyiptomot érte) közül az utolsó volt az elsőszülöttek halála, ezt a csapást az izraelieknek nem kellett elszenvedniük, mert házaikat megjelölték egy bárány vérével, így a halál elkerülte fiaikat. Az izraeliek házainak elkerülését a héber szöveg a pészach szóval fejezi ki. A csapás után a fáraó engedélyezte, hogy a rabszolgaként élő zsidók elhagyják az országot. Ezért nevezik a szabadság ünnepének (hág háhérut) is – olvashatjuk a Wikipedián.

Léteznek olyan keresztény egyházak is, amelyek nem Jézus feltámadásáról, hanem halálának napjáról emlékeznek meg. Ilyen például a Jehova Tanúi felekezet, tanításuk szerint a Biblia azt írja: Jézus soha nem parancsolta azt a keresztényeknek, hogy ünnepeljék meg a születését. Ehelyett azt mondta tanítványainak, hogy emlékezzenek meg a haláláról, vagyis ne felejtkezzenek el róla – írja az MTI.

Nálunk locsolás és hímes tojás

Ahány ház, annyi szokás az ünnepi szokásokban is: nálunk passiójáték, tűz-, étel- és vízszentelés, határkerülés, zöld ág ajándékozása, locsolás, tojásajándékozás dívik. Katolikus közösségekben a húsvéti szokásoknak szerves részét képezi a még a pogány korból fennmaradt tűz-, víz- és ételszentelés. Elsősorban a család, a közösség egészségét akarták oltalmazni ezekkel a mágikus, rituális eszközökkel. A határkerülés az erdélyi húsvéti szokások egyik legélőbb hagyománya. A kutatók szerint a szokás mélyebb rétegeiben az úgynevezett mágikus körrel kapcsolatos képzetek állnak. Az archaikus ember hitt abban, hogy ha egy földterületet meghatározott időpontban és körülmények között jár körbe, akkor az ő földjét nem fogja pusztítani vész, kártékony állat, természetfeletti lény. Sok helyi faluban húsvét vasárnapján hajnalban a legények zöld ágakat ajándékoznak a lányoknak. Számos településen a zöld nyírfaágat vagy fenyőt színes szalagokkal, tojásokkal díszítik fel. Ezzel rendszerint jó egészséget, szépséget kívántak a megajándékozott lánynak. Az ünnepkör legszínesebb és legélőbb eleme a locsolás és a tojásajándékozás.
Az egyik legfurcsább húsvéti szokás a világ számára a locsolás. Alig néhány helyen: Csehországban, Szlovákiában, az anyaországban és nálunk dívik. Húsvét másodnapján a férfiak vízzel locsolják le a lányokat, valamint szalagokkal díszített fűzfavesszővel „korbácsolják” őket. A verés természetesen szimbolikus, a tradíció szerint szerencsét, egészséget és szépséget hoz egész évre a nők számára.

Amerikában is ismerik a húsvéti tojást. A kisebb gyerekek elől a lányok eldugják a tojást, míg a nagyobbak egy kosárban kapják az ajándékot. A lakást feldíszítik színes tojásokkal. Itt nem szokás locsolkodni, de mind a fiúk, mind a lányok kapnak ajándékot.

Németországi tűzkerekek

Németországban nagypénteken letakarják a kereszteket. A szombat estéig tartó szigorú böjt után a családok vasárnapi ebédjén a főszerepet a piros tojások és a bárány alakú torta kapja. A gyermekek a kertekben elrejtett húsvéti tojások és sütemények után kutatnak, amiben a felnőttek is szívest-örömest segítenek nekik. Szokás még húsvéti máglyát rakni, amelyen a karácsonyfákat égetik el, így búcsúzva a téltől, és köszöntve a tavaszt. Az ősi pogány hagyományokra utal a Luegde városában minden évben megrendezett télbúcsúztató szertartás: a sötétedés beálltával hat lángoló szalmakereket gurítanak az Osterberg tetejéről az Emmer folyó völgyébe. A lángoló tűzkerék a nap hatalmát, a tavasz beköszöntét és a megújulást szimbolizálja már több mint kétezer éve.

Amerikában és Németországban is szokás, hogy a gyerekek az eldugott tojások keresésére indulnak

A szicíliai kisvárosokban a fiatalok Jézus és tizenkét apostolának szobrát hordozzák körbe a településen. Húsvét vasárnap délben a templom előtt eljátsszák a feltámadási jelenetet. Az előadás fénypontja az, amikor Mária gyászában lefátyolozva megjelenik, majd amikor az apostolok elmondják neki, hogy fia feltámadt, ledobja magáról a fátylat. Így találkozik újra Krisztussal.

Finn boszorkányok

A pogány rítusok és a keresztény szertartások békésen megférnek egymással a finn polgárok képzeletében, és tarka, mágikus kavalkádot varázsolnak a mindennapokból. A gyerekeket például nagypénteken kora reggel jól elfenekelik, hogy megtanulják értékelni Krisztus szenvedéseit. Az egészen elvetemült szülők még boszorkányokkal is ijesztgetik az apróságokat, a finn néphagyomány szerint ugyanis nagypéntek és húsvétvasárnap között szabadon repkedhetnek a boszorkányok, mivel Jézus a lezárt sírban pihen. Húsvéthétfőn a gyerekek boszorkánynak öltözve körüljárják a falut, bekopogtatnak a házakba, jókívánságokat mondanak, verset szavalnak egy kis édesség vagy aprópénz reményében. Finnország délkeleti részén az apróságok egy óriási zajt okozó hangszert hordoznak a kezükben, és körbejárják a házat. A hangos zene a csendes héttől való búcsúzást és a vidámság kezdetét jelenti.

Húsvét a Húsvét-szigeteken

Amiként van Karácsony-sziget, akként Húsvét-sziget is létezik. Őslakói polinézek, ma mintegy 3000-en élnek a kellemes, örök tavaszt idéző, 166 négyzetkilométeres földdarabon. Annak a 111 szigetlakónak a leszármazottai, akiket csodával határos módon nem hurcoltak el (miként 1500 társukat) a perui rabszolga-kereskedők. Előtte a helybéliek maguk is véres háborút vívtak egymással, véget vetvén a virágzó moai-kultúrának, amelynek máig látható, évezredes titkokat őrző tanúi a hatalmas, nem egyszer 10 méter magas, csupán felsőtestű tufakőszobrok. A sajátos név eredete meglehetősen egyszerű: a Jacob Roggeveen holland tengernagy vezette expedíció 1722. április 6-án, éppen húsvét vasárnap lépett ott partra. Hogy milyen arrafelé a húsvét? A misszionáriusok alapos munkát végeztek: római katolikus hitre térítették a Húsvét-szigetieket, akik a húsvétnak leginkább a kellemes napjait élvezik. A vasárnap reggeli mise után ünnepi ebéd, „curanto” következik: „umu”-ban, földbe vájt polinéz tűzhelyen sült párolt hal, hús, zöldség.