A piros tojás véd a tűztől, sebesüléstől, betegségtől

A húsvéthoz kapcsolódó szokásokban az egykori tavaszünnepnek megfelelő pogány rítusok maradványait találjuk meg. Annak idején a szokások, jelképes cseleketek, tárgyak nagy része a termékenységet és a szaporodást szolgálta. Ebben kell keresnünk a locsolkodás gyökereit is: őseink különleges szerepet tulajdonítottak a víznek, hiszen a tavasz kezdetekor a természet újjászületése is annak köszönhető. Régen nagypénteken az asszonyok kivonultak a falvakból a közeli patakhoz vagy folyóhoz megmosdani, hogy ezzel megszabaduljanak minden bajtól, betegségtől, és egészségesek, szépek marajanak.

A húsvét hétfői locsolás is egyféle termékenységvarázslás volt annak idején. A férfiak azért öntözték a varázserejűnek tartott vízzel a szebbik nem képviselőit, és azért loccsantották tudatosan a nők szoknyája alá, hogy így biztosítsák számukra a termékenységet. Mivel a falusi életmód átalakulása miatt a vödörs locsolás kiszorult a hagyományokból, a locsolás is más divatot vett fel: most már kölnivízzel, parfümmel locsolják a hölgyeket. Pont a szokás pogány jellege miatt tiltották is a locsolkodást a 17. századi protestáns zsinatok, később azonban köreikben is elfogadott húsvéti szokássá vált.

A piros tojás szerepét is a termékenységvarázslási jelképek közt kell keresnünk, hiszen a tojás is ősi termékenységi szimbólum, s a meglocsolt nők pont ezért adnak tojást a loscsolónak. Színezése, díszítése is mágikus erejét volt hivatott növelni. Éppúgy megvolt a színek jelentése, mint a mintáké. Eszerint a domináns szerepet játszó piros a vér, az élet szimbólumaként szerepelt, s egyben védelmet is tulajdonítottak neki. Egy mágikus elv szerint ugyanis a „piros előzi a pirosat”, tehát véd a tűztől, sebesüléstől, betegségtől. Érdemes tehát húsvét hétfőn beszerezni legalább egyet, annak is, aki nem a locsolkodás híve.