A kilencedik nyolcezres után

Erőss Zsolt hegymászó az Erdélyi Kárpát Egyesület meghívására több erdélyi városban tart vetítéssel egybekötött előadást az idei sikeres Lhoce-expedícióról október 24. és november 8. között. Szerdán Csíkszeredában a Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban hallgathatták őt az expedícióról az érdeklődők, csütörtökön pedig ugyanitt és a Petőfi Sándor Általános Iskolában tart a gyerekeknek földrajzórát.

Péter Beáta

2011. november 02., 19:492011. november 02., 19:49

2011. november 02., 20:432011. november 02., 20:43

– Idén tavasszal sikerült egy újabb nyolcezrest meghódítani. Kérném, röviden foglalja össze az expedíció fontosabb történéseit, benyomásait, élményeit!

– A Föld negyedik legmagasabb csúcsára mentünk, a Lhoce-ra, ez az Everest távolabbi, déli csúcsa. Az útvonal elég sokáig közös, 7800 méter az a szint, ahol letérünk Lhoce felé. Ott van még egy táborozási lehetőség, ahol nekünk elég sokat kellett küzdeni, hogy fekvőhelyeket alakítsunk ki a meredek hólejtőben, és eléggé elfáradtunk abban és az oda feljutásban, így a négyfős magyar csapatból két ember nem is volt arra alkalmas, hogy elinduljon a csúcs felé. Így ketten indultunk el.
Magát az egész folyamatot egyre jobban tudtam kezelni, a lábamnak a problémáit, amivel ott is voltak újdonságok és olyan helyzetek, amiket ott kellett megoldanom. Viszont a csúcsmenetben több hibát is ejtettünk, főképp az indulásnál. Itt külön indulunk el, attól függ, hogy ki hogy ébred, hogy készül el. És egy emberünk elkészült, de minket nem ébresztett föl, ő valójában kezdő volt ezen a területen, az expedíciókban is, talán ezért. Ez egy hiba volt, meg az is persze, hogy nekünk nem volt egyáltalán egy olyan szerkezetünk, amely minket felébresszen, úgyhogy valójában időhátrányba kerültem. A felszerelésemmel is problémák adódtak, ahogy hajnalban próbáltam összerakni, hogy minimalizáljam az elfagyási esélyeket, merthogy ilyenkor mínusz 30 C fok alatt van kint a hőmérséklet, és ugye, nyolcezer méter fölötti hosszú menetről van szó, súlyos fagyások lehetnek. Ezzel küszködve rám is hajnalodott, és gyakorlatilag három órás hátrányba kerültem a többi mászóhoz képest, akik elindultak fölfelé, de hát úgy gondoltam, hogy ha mindenképp nem is a csúcsig, de valamilyen határokig, amiket éreznem kell, addig el kell mennem, tehát nem adhatom csak úgy föl. Végül elég jól tudtam menni, és ez azt jelenti, hogy az ember így ki tudja csiszolgatni az elejtett hibákat. Eközben rádiót sem vittünk fölfelé, én úgy gondoltam, hogy a másiknál van rádió, ő talán abban reménykedett, hogy majd én viszek. Így nem tudtunk közvetlenül hírt adni magunkról. Ez május 21-én történt, egy spanyol csapattal együtt haladtunk, ahol nagyon súlyos problémák akadtak. Talán a lábamnak itt volt egy ilyen érdekesebb előnye, hogy én ismertté váltam az alaptáborban. Látszott, hogy nem természetes, egy expedíciókra kifejlesztett láb volt, amit most sikerült létrehoznunk, így tudták, hogy van ott egy féllábú mászó. Amikor jöttem lefelé, és minden rendben volt velem, akkor rádió nélkül is lehetett ezt tudni lent, hogy nem velünk van a probléma. Úgyhogy ennyi előnye volt a műlábnak is. Végül is én a késésemet elég jól behoztam, csúcsközelben már elkerültem mászókat, meg elég jól utolértem őket, a főcsapattól egy órás lemaradásom volt. Ők azért elég gyorsan le tudtak ereszkedni, én viszont kicsit már sötétedéskor és kicsit nehezebben, de végül is, mikor visszaértem a csúcstámadó táborba, az volt a legfontosabb, hogy egyáltalán leértem jó állapotban. Éreztem magamban, hogy én erre képes vagyok, és itt minden rendben lesz, ezt a csúcson is éreztem. Ez már a kilencedik nyolcezres hegycsúcsom, tehát így van rutinom abban, hogy milyen megérzésekre kell itt hallgatni és hogyan kell itt jól, biztonsággal működni. Viszont azt láttam, hogy a spanyol mászók túl gyengék ahhoz, hogy elérjék, vagy jól visszatérjenek, és azt reméltem, hogy erős csapatban vannak, oxigénjük van, tehát minden segítség adott. De hát nem tudtak lemenni, kint rekedtek az éjszakában, összefagytak, ez többnyire tragédiához vezető helyzet. Itt annyi szerencséjük volt, hogy túlélték ezt az éjszakát, bár ilyenkor mindenképp maradandó sérülések maradnak. Ez egy kicsit talán növeli is a mi teljesítményünket, mert hátrány az volt bőven a mi csapatunkban, nem volt serpánk, oxigénpalackunk, minden nehéz feladatot nekünk kellett megoldani, volt egy műláb, volt egy időcsúszás… Ehhez képest jól végig tudtuk vinni az egészet. Ez egy szép siker lett és szép eredmény.

– Tavaszra tervezik-e egy újabb csúcs meghódítását?

– Igen, most már minden évben visszük tovább ezt a dolgot. Idéntől vissza tudtunk térni ahhoz a sorozathoz, amelyet ugye, a balesetem megtört, azaz, hogy magyar hegymászók olyan csúcsokra jussanak fel, ahol még nem volt magyar megmászás, ez a Magyarok a világ nyolcezresein sorozat. És most már csak három hegy van előttünk, úgyhogy ezeket már elég könnyen sorrendbe tudjuk állítani. Jövő tavasszal Nepál, Anapurna van tervben, és hogyha ott jól teljesítünk, akkor jöhetnek olyan nehéz csúcsok, mint a Kancsendzönga, majd a K2. Ez a három a fő cél most.

– Most az erdélyi sorozat keretében nem csak felnőtteknek tart előadást, hanem számos iskolában nyílt földrajzórát is. Miért tartja ezeket fontosnak, miért fogadta el az iskolák meghívásait?


– Mindig eléggé szerteágazó volt a tevékenységem, és kialakult az, hogy többféle előadást tartok: cégest, klubost, művelődési házast, az iskolai és az egyetemi meghívások is ide tartoznak. Mikor gyerekeknek tartok előadást, az mindenképp kicsit más kell legyen. A felnőtteknek egy expedíciós beszámoló lesz. Iskolában ilyet nem teszek, hanem ott olyan mondanivalóm kell legyen, ami a természeti környezetet teszi vonzóvá a gyerekek számára, az érdeklődésüket úgy ébreszti föl a földrajz iránt, hogy az izgalmas és olyan dolog, ami vonzó. Ez a földrajzóra erről szól, hogy az ember hogy tudja a Földet felfedezni, és hogy tudott szép feladatokat találni. Hát a hegymászás nagyon is ezt teszi. Emellett fontos a mai világban valamilyen szintű értékeket, értékrendeket mutatni, mert a hegymászás az az aktivitás, aminek szeretik az értelmét megkérdőjelezni, hogy egyáltalán értelemes dolog-e. Míg valójában itt a fő értékrend-problémák már oda tolódnak el, hogy a passzivitás kezd értékké válni az emberek számára, legalábbis úgy kezelik, mintha az lenne, és valójában elég nyilvánvaló, hogy az nem tud érték lenni, mindig aktivitást kell keresni és abban találni értéket!

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. január 20., kedd

Katalógusbemutató: Márkos András-emlékkiállítás

A csíksomlyói Márkos András képzőművésznek állított emléket a Csíki Székely Múzeum, az emlékkiállítás katalógusát csütörtökön mutatják be a Mikó-várban.

Katalógusbemutató: Márkos András-emlékkiállítás
Hirdetés
2026. január 20., kedd

Egy férfi bomlásnak indult holttestét találták meg egy csíkszeredai lakásban

Már erős szagot árasztott egy 47 éves férfi bomlásnak indult holtteste egy csíkszeredai lakásban, amikor megtalálta a rendőrség hétfőn. A holttestet boncolás céljából elszállították, és vizsgálják a halál körülményeit.

Egy férfi bomlásnak indult holttestét találták meg egy csíkszeredai lakásban
2026. január 20., kedd

Programsorozattal ünneplik a magyar kultúrát Csíkszeredában

Táncelőadás, ünnepi hangverseny és filmvetítés is szerepel a csíkszeredai Magyar Kultúra Napja programsorozatában január 22. és 24. között.

Programsorozattal ünneplik a magyar kultúrát Csíkszeredában
2026. január 20., kedd

Ismét feltűnt az északi fény Székelyföldön

Látványos és ritka természeti jelenséget figyelhettünk meg hétfő éjszaka az ország több pontján, köztük a Madarasi Hargitán is: az erős geomágneses vihar következtében az északi fény Székelyföldről is láthatóvá vált.

Ismét feltűnt az északi fény Székelyföldön
Hirdetés
2026. január 19., hétfő

Egy lépéssel közelebb a Nagy István festő sétány felújításához

Tetemes összeget kell hozzárendelnie a megnyert pályázati forrásokhoz Csíkszereda önkormányzatának, hogy felújíthassa a Nagy István festő sétány teljes lakóövezetét. Hétfőn rendkívüli tanácsülésen módosították a munkálatok megvalósíthatósági tanulmányát.

Egy lépéssel közelebb a Nagy István festő sétány felújításához
2026. január 19., hétfő

Megszűnik a csíkszeredai Pro Animalia Alapítvány

Közel harminc évnyi tevékenység után megszűnik a tapolcai részen kutyamenhelyet is üzemeltető csíkszeredai Pro Animalia Alapítvány – jelentette be Facebook-oldalán maga a szervezet. Az okról egyelőre nem közöltek konkrétumot.

Megszűnik a csíkszeredai Pro Animalia Alapítvány
2026. január 19., hétfő

Át kell szervezni az Eco-Csík tevékenységét, nem lehet majd mindenkit megtartani

Változások előtt áll a csíkszeredai önkormányzat többségi tulajdonában lévő Eco-Csík Kft., amely jelenleg a városban és az alcsíki településeken a hulladék összegyűjtését és szállítását végzi, de ezt nemsokára be kell fejeznie.

Át kell szervezni az Eco-Csík tevékenységét, nem lehet majd mindenkit megtartani
Hirdetés
2026. január 18., vasárnap

Első ízben tartottak lovasszán-ünnepet Csíkkarcfalván

Hagyományteremtő szándékkal szervezték meg az első felcsíki lovasszán-ünnepet Csíkkarcfalván vasárnap. A rendezvényre közel nyolcvan fogat gyűlt össze.

Első ízben tartottak lovasszán-ünnepet Csíkkarcfalván
2026. január 18., vasárnap

Büdösfürdőn elkezdhetik idén a víz- és csatornahálózat kiépítését

Folyamatban van a közbeszerzési eljárás a Büdösfürdőre tervezett víz- és csatornahálózat kivitelezése érdekében a Csíkszentkirályhoz tartozó terület esetében. A munkálatokhoz szükséges az Anghel Saligny-program finanszírozása is.

Büdösfürdőn elkezdhetik idén a víz- és csatornahálózat kiépítését
2026. január 17., szombat

Balánbánya, az erdélyi néptánc egyik fellegvára

Alkalom a viszontlátásra, a tapasztalatcserére, a közös táncra – erről szól a Botorka Nemzetközi Néptáncfesztivál. A Kárpát-medence néptáncosait tömörítő balánbányai rendezvény 30. évében különlegességekkel készülnek a közönségnek.

Balánbánya, az erdélyi néptánc egyik fellegvára
Hirdetés