A sajtó szabad! – 1848. március 15. a korabeli sajtóbeszámolókban

De, térjünk vissza a március 15-ei eseményekre, amelyről a pénteki lapszámban már terjedelmes írást közölnek. A fejlécben pedig megjelenik A’sajtó szabad! felirat.

„Pest, márt. 16-án. A’ tegnapi nap históriai nyomokat hagyott maga után. Mi kezdetben csak demonstrátió’ színét viselé, később erkölcsi, békés forradalommá alakult. Az események’ hire, mellyek Franczia- ’s Németországon keresztül a’ szomszéd Bécsig törtek, ’s mellyek ugyanazon egy eszme’ lánczszemeit képezik, nálunk is azon ösztönszerü sejtelmet idézték föl, miszerint a’ törvényhozásnak társadalmi uton is egy lökést adni, ’s e’ czélból egyesülni kell. Az egyesülési eszme az ifjúi kebel’ melegágyában fogamzott meg legelőbb. Ivek indíttattak meg, egy, a’ jövő vasárnap tartandó ifjúságireform-lakomára. Az ellenzéki körben kitüzettek az egyesülés’és petitió’pontjai. Ezeknek tárgyalása végett márt. 12-én ugyanott népgyülés volt hirdetve.”

– utalnak a 12 pontra, amelyet közölnek is. Az ikertestvér mellett „méltólag állott” Petőfi Sándor lelkes költeménye, a Nemzeti dal, amelyet szintén közölnek. „Az ezernél számosabb nép fölemelt újakkal ismétlé az esküt. – Irinyi József mutatá be szabad ég alatt az elsőszülötteket. ’S a’ hulló esőben égből látszott reájok szállani a' keresztelés' vize. Az előbb emlitetten kívül szólottak még a’ néphez: Petőfi, Jókay Mór (az ifjúsági menet’ vezetői) Bulyovszky Gyula és mások , kiket vagy nem ismertünk, vagy állásunk-szerinti leköttetésünk miatt nem hallhatánk. A’ beszédeket , valamint az egész csoportozatot miveltség’ szelleme lengé át. Még sétabotok is gyéren valának láthatók.”

A nép égrázó örömriadások közt karolta fel öt, mint legedicsöbb martalékát, s mintegy 10,000 ember kíséretében győzelmi pompával, mint a lapom mai számához általam hirtelen készíttetett képből látni lehet, egész diszmenettel hozatott le Budáról Pestre. Különösen az ö és neje számára rendelt 68-ik számú bérkocsiból kifogták a lovakat, s felváltva, mintegy 12 ember húzta azt, mig az ünnep hősének rögtönzött testőrei az elülső és hálulsó bakon s a mind két oldali hágcsón foglaltak helyet. Az esteli 8 óra tájban történt menetet zászlókkal vezeték, a kocsi körül egy két hirtelen elő kapott fáklyát lobogtattak , azon utczákon, hol a menet elvonult, a házak ablakai hirtelen kivilágitattak , mindenfelől lelkes üdvözletek hangzottak, s a kísérő roppant tömeg, mellyhez a munkások tisztes osztályából is nagy számmal csatlakoztak, folytonosan riadozá: Éljen Stancsics Mihály, a nép embere! Éljen a sajtószabadság! Éljen a szabadság, egyenlőség! – A szünetlenül szakadt esőt és a nagy sarat a képzelhellen magasztaltságú nép föl sem vette. Lábukat ugyan besározák, – de sziveiket a szolgaság szennyétől megtisztiták.”

Minden szem a’színpadra van irányozva, várva, mikor fog megjelenni a’ kiszabaditott fogoly, ö azonban nem jött, mert a’ tudósitás szerint, beteg, levert állapotban van (állítólag elaludt, és sehogy sem tudták felkölteni - szerk. megj.) . Egressy Gábor polgártársunk végre kérdést tőn : kivánják-e a’ darabot folytattatni, vagy e’ helyett Petőfi’ költeményének elszavalását ’s népdalok’ énekeltetését ’s Hunyadi László’ jelesb áriáit akarják hallani. Közfelkiáltás kiséré az utóbbi indítványt. És hallottuk az „Esküt“ Egressy Gábortól, ezerek’ ajkiról viszhangozva, – hallottuk elénekelve, hallottuk a’ Szózatot, Hymnust és Füredy’ népdalait. – Színház után a’ látogatottabb étkező helyek tömve voltak. A’ figyelmes szemlélő pedig, ki e’ nap’ eseményeit látta, meggyőződhetett, miként e’ nép meg van érve a’ szabadabb institutiókra, hogy e’ fiatalabb nemzedék megérdemli, hogy azon szebb jövő’ örököse legyen, mellynek kivívásában olly elvitázhatlan dicső részt vön” – írja a Pesti Hirlap.

Az Életképek a Mi hír Budán című rovatából megtudhatjuk azt is, hogy a lapból az „Y. ki van küszöbölve, ezentúl senki nevét sem fogjuk ez aristocraticus végbetűvel írni többé. – A’ múlt csütörtöki kivilágításnál Länderer és Heckenast nyomdai személyzete ünnepélyes menettel vonult végig a’ városon, szokott kék blouseokba öltözve, fejőkön eajátszerü négyszegű papiros föveggel, kezükben nemzeti lobogókkal. Elől a’ két nyomdatulajdonos vezette a’ menetet, ugyan e’ nyomda ablakaiból számtalan zászló lobogott ki az utczára e’ felirattal: „Éljen a’ sajtó- szabadság.“ – Emich Gusztáv könyvkereskedő ablakában ugyanakkor Petőfi Sándor életnagyságu mellképe volt kitéve transparent festésben, alatta egy sajtó , ’s a’ szabadság, béke és egyetértés jelszavai. – Csernovics Péter 15 ezer nemzeti cocardot osztatott szét a’ nép között.”