A felszabadító strandélmény: Hertelendifürdőn jártunk

Azért (is) érdemes elmenni egy magyarországi strandfürdőbe, hogy a székelyföldi-erdélyi emberfia láthassa, mi minden hiányzik az itteni turizmusból ahhoz, hogy a strandoló jól érezhesse magát.

Már elnézést, hogy rögtön a következtetéssel kezdem, de valahogy ez a járványos világ arra serkenti a magamfajta tollforgatót – legalábbis én így vagyok vele –, hogy még határozottabban csapjak bele a lecsóba. És akkor folytassuk az elejétől, vagyis a tavalyi karanténos, a határon egyáltalán nem átmenős világtól, amikor arra kényszerültünk a legtöbben, hogy szeretett „hazánk” tágas, de annál korlátozóbb határain belül éljük ki nyaralási vágyainkat. Akinek mindenképpen a tenger kellett, az elmehetett a tengerre is aztán a nyáron, miután tavasszal még ahhoz is papír kellett, hogy a sarki közértben egy kiflit megvegyen. Meg is lett az eredménye a berobbanó őszi második hullámban, és itt most nem a tenger hullámaira gondolok.

Sokan felfedezhettük hát tavaly, milyen szinten áll ez az ország, olyanok is, akik tizen-huszonévvel ezelőtt végleg elhatározták(tuk), hogy ide Romániába aztán nyaralni soha többet. Akkor már inkább Bulgária, ha tengerpart, nyomatékosítottuk – már persze, ha valami még távolabbi helyre nem sikerült eljutni, ahol még kevesebb az esély arra, hogy szeretett (zajos, civilizálatlan, szemetelő stb.) honfitársainkra bukkanjuk.

korábban írtuk

Jobb-e a bolgár tengerpart? Szubjektív beszámoló Szarafovóból

Az önmagát átmenet nélkül hol dicsőítő, hol ostorozó románság médiájából nehéz objektív képet kapni arról, hogy valójában milyen a bolgár tengerparton nyaralni. A bezzeg a bolgároknál effektus miatt a beszámolók hajlamosak arra, hogy szemet hunyjanak az ottani visszásságok előtt. Árnyaljuk a képet.

korábban írtuk

Bulgária az all inclusive-on túl. Tengerparti élmények tömegnyomormentesen

Ha Bulgária, akkor manapság all inclusive és emberleves a parton, de van nyaralás az Aranyhomokon és a Naposparton túl is. Kis szerencsével és sok nyomozással megvalósítható a nyugodt, csendes tengerpart-fíling. Erre tettünk egy újabb kísérletet.

korábban írtuk

Szilágybagos: költséghatékony termálélmény minimálnyaralásra

Nívós strandolási élmény az akvaparkoknál alacsonyabb árszinten – így lehetne összefoglalni a szilágybagosi szabadtéri termálfürdőben ezen a nyáron tapasztaltakat. 

korábban írtuk

A tengert legalább nem lehet elrontani! Vagy mégis? Nyaralás Eforie Nord-on

Azt mondta egy jó ismerősöm még a nyár elején, hogy nem érti, miért ítélik el olyan sokan a román tengerpartot. Miért vágyik az emberek zöme külföldre, az Adriára, a Földközi-tenger görög vagy olasz partjaira, Törökországba? Az idén itthon nyaraltunk, és megtudtam a választ: megértettem, hogy miért.

S hogy ez mennyire helytálló (és időtálló) megállapítás volt, arról idén tavasszal is meggyőződhettem, amikor egy hosszú hétvégére egy püspökfürdői „wellness” szállóban próbáltam elkölteni a tavalyról megmaradt vakációs jegyeket – addig majdnem minden rendben is volt, amíg viszonylag kevés volt a vendég a szálláshelyen, a hétvége beköszöntével azonban meredeken romlott a szitu egész addig elmenően, hogy éjszaka a többi vendég pihenésével sem törődött néhány elmebajos, az állandó ajtócsapkodás és hangoskodás hajnalig is eltartott – hát ugyebár ők nem azért mentek el otthonról, hogy éjszaka pihenjenek.

Ilyen előzmények után egy igazi felszabadulás érzésével volt egyenlő, mikor (vajon ideiglenesen?) ismét megnyíltak a határok, s mindenféle tesztelési vagy akár oltási kényszer nélkül fel lehetett keresni mondjuk Magyarországot. Jelen élménybeszámoló helyszíne a Magyarhertelenden található fürdő –

hiszen még ha Pécs környékén is lennénk, alighanem inkább Harkány ugrana be, ha strandolni szeretnénk. A harkányi óriásmedencék, hatalmas, árnyéktalan terek és tömegek családias, árnyékos és barátságos alternatívájaként ajánlotta pécsi szállásadónk a helyet, és azt kell mondjam, fején találta a szöget.

Mert a Hertelendi Termálfürdő & Szaunapark – ez a létesítmény hivatalos neve – valóban sokkal alkalmasabb egy kisgyerekes család számára, mint a grandiózus harkányi. Emberi léptékek, kisebb, de otthonosabb medencék, sok-sok árnyékot nyújtó, hűsítő lombok, padok és nyugágyak, kanyargó, jópofa, dimbes-dombos sétányok váltják egymást. Nem akkora, hogy el lehessen veszni benne, de mégsincs klausztrofóbiája benne az embernek.

Szabadtéri medencéből van többféle, egészen- és kevésbé meleg ülőmedencék, illetve hűs úszómedence egyaránt rendelkezésre áll, ugyanakkor van az egészen kicsiknek való „pancsoló” medence, egy „sima”, 80 cm-es vízmélységű gyermekmedence és a nagyobbacskáknak való, csúszdás-sárkányos-ágyús fantáziamedence, a vízivár is.

Kiskamaszokkal, nagyobb gyerekekkel vagy gyerekek nélkül valószínűleg inkább a harkányi strand mellett kardoskodnék, ahol egy tekintélyesebb csúszdapark is van, de ötévesünkkel ez volt a tökéletes választás – a csúszdáktól általában eleinte ódzkodó leányzót alig lehetett kihalászni a szóban forgó medencéből. S mivel a csúszda tetején ott ült az – egyébként kamasz – úszómester,

De ha rossz lenne az időjárás – vagy esetleg tél lenne –, akkor is érdemes ezt a létesítményt felkeresni, hiszen – amint nevében is olvasható – nem csak szaunaparkja, hanem fedett fürdője is van, ahol szintén találni pancsolót, de sodró- és élménymedencét is. Van itt ugyanakkor olyan termálmedence is a nyáristrand-részen, ami elhúzható-kinyitható tetővel rendelkezik. A szaunaparkban – és ilyet kevés helyen látni – elkülönítettek külön textiles és textilmentes részt, ami annyit tesz, hogy mindkét helyen fürdőruha nélkül lehet „kulturáltan” szaunázni, csak van, ahol a szemérmesebbek elfedhetik egy lepedővel, törülközővel vagy szaunaruhával azt, amit nem szeretnének mindenkinek megmutatni. (A kulturáltan kifejezést úgy kell érteni, hogy szaunázni „rendesen”, a szaunázás kultúrája szerint fürdőruha nélkül érdemes.)

Na de míg a gyerekmedencék könnyen leveszik lábáról a gyerkőcöket, az apákat mással lehet ámulatba ejteni. Például azzal, hogy milyen szintű kereskedelmi szolgáltatások vehetők igénybe egy ilyen nyári strandon, ami ugye nem tartozik a legnagyobbak és leglátogatottabbak közé. Míg nálunkfelé a nagyobb fürdőkben is a koszt kínálata sokszor kimerül egy hotdogos-hamburgeres büfében, a hertelendi fürdőben főtt ételekkel szolgáló étterem és palacsintás-lángosbüfé egyaránt ellátja az éhes szájakat, emellett ezektől teljesen külön helyen működő italbár is van. Ha otthon felejtettük volna a fürdőruhánkat vagy kilyukadt volna a gyerek karúszója, semmi gond, mert strandos árucikkeket forgalmazó kisbolt is van a helyszínen.

A teljes árú belépő mellett különböző akciókkal csökkenthetünk a költségeken, van családi belépő, délutáni jegy és diák- vagy nyugdíjas belépő is. A családi belépőre szánt 5400 forintot megduplázva az ebédet is megoldhatjuk az étteremben az egész családnak. Valamiért a strandcikkeket forgalmazó kisboltban sem dolgoznak horribilis árréssel – Magyarországon a legtöbb esetben nem azt érzi az ember, hogy rajta és csak rajta akar a kereskedő meggazdagodni, és pont azon két hét alatt, amíg ő ott van. Ott tartunk, hogy itthon gyengébb minőségű turisztikai szolgáltatást kapunk sokkal drágábban, mint mondjuk Magyarországon. Vajon miért?