Menthető, de temérdek pénzbe kerül

Vigyázat, omlásveszély! – figyelmeztet a tábla a homoródszentpáli épület oldalán, és valóban nem szerencsés ötlet túl sokáig időzni annak közelében. Valamikor csodaszép lehetett ez az udvarház, az idő vasfoga azonban alapos munkát végzett. Ott áll megcsonkítva, időnként öles darabok hullanak ki oldalából és az eresz alól, végleges búcsút intve a gazzal körülvett épületnek, amely ugyan még áll, de napjai meg vannak számlálva.

A Homoródszentmártonhoz tartozó Homoródszentpál állítólag utolsó, még épen álló udvarházának aggasztó helyzetére hívta fel figyelmünket Geréd Gábor olvasónk, megoldást keresve a romos épület megmentésére. Az 1951-ben alapított helyi termelőszövetkezet egykori székháza ma már a község tulajdonát képezi, felújítását, esetleg műemlékké nyilvánítását többen is szorgalmazzák. Közöttük találjuk a Hargita Megyei Művelődési és Nemzeti Örökség Igazgatóságát, Mihály Zitától műemlékvédelmi felügyelő elárulta, hogy igényelték a műemléknyílvánítás procedúrájához szükséges dokumentációt a homoródszentmártoni önkormányzattól, melyre azonban a mai napig nem érkezett válasz.

Túl nagy teher

Kerekes Péter homoródszentmártoni polgármester nem ellenzi az épület felújítását, de mint mondja, ehhez nem kevés pénzre lenne szükség. Elárulja, hogy szakemberek bevonásával több felmérést is végeztek, becslések szerint 400–500 ezer lejbe kerülne a legolcsóbb megoldás, de elképzelhető, hogy akár ennél is többet igényel a teljes felújítás. Információi szerint csak a tetőszerkezet cseréje 200 000 lejt igényel.

„A pénzforrások felkutatásánál többször is rám kérdeztek, hogy ekkora összeg befektetése esetén mi az, amire az ingatlant hasznosan ki lehetne használni. Ha viszont műemléknek nyilvánítanák, akkor nem is lehetne akármire használni, szigorú kritériumoknak kell eleget tenni” – mondja a településvezető, aki csak kormánypénzből látja kivitelezhetőnek a tervet. Elárulja, hogy bár tapasztalatai szerint a megyei urbanisztikai hivatalnál és a műemlékvédelemnél ragaszkodnak a felújításhoz, a megyei önkormányzat vezetőivel folytatott beszélgetések során utóbbiak megemlítették, hogy tudnák segíteni a tervet 20–30 ezer lejjel, de ez csupán töredéke a szükséges összegnek. A tizenkét falut magában foglaló, ezáltal számtalan, felújítást és/vagy karbantartást igénylő középülettel rendelkező község számára túl nagy teher lenne egy ekkora beruházás finanszírozása.

Fokozza a gondokat, hogy a kollektivizmus idejében az udvarház pincéjében vegyszereket tároltak, ezáltal lakhatatlanná téve az épületet. Nem véletlen, hogy az egykori termelőszövetkezet irodáinak új házat kellett felépíteni.

Még van esély a megmentésre

Túros Eszter művészettörténészt, a megyei tanács műemlékvédelmi közszolgálatának vezetőjét mint szakembert kérdeztük az esetleges lehetőségekről.

– Nyilván fontos és szükségszerű lenne az épület műemlékké nyilvánítása, mivel az pályázati, pénzszerzési lehetőségeket tenne lehetővé, ugyanakkor ismerve az efféle eljárások tempóját, az sem kizárt, hogy mire az épület valóban az őt megillető műemléki státusba kerülne, állapota még jobban megromlana, esetleg megsemmisülne. Egy ilyen állapotban lévő ingatlan helyreállítása rengeteg pénzbe kerül, de valószínűleg a helyreállítási összeg töredékéből is lehetne épületmentő lépéseket tenni – vélekedik Túros Eszter, aki a homoródszentmártoni önkormányzatnak azt javasolja, hogy hivatalos formában is igényeljenek segítséget a megyei tanácstól.

A műemlékek is fogynak

Hargita megye műemlékjegyzékének legutóbbi (2009-es) aktualizálásakor kiderült, hogy legalább annyi műemlék tűnt el nyomtalanul vagy veszítette el műemlék jellegét, mint az öt évvel korábban végzett hasonló felmérésig. 2004-ben a megye 397 műemlékéből 23-at kellett törölni. A szakembereknek, polgároknak, önkormányzatoknak, hivatalos szerveknek, alapítványoknak, kistérségi szervezeteknek együttesen kellene megvédeniük azt a keveset, ami maradt – hangoztatják a műemlékvédők.

Bővebben az Udvarhelyi Híradó keddi, augusztus 9-ei számában!