Látogatóban Zsombornál és Lacikánál

A hetedik osztályos Zsombor sokat olvas betegségéről az interneten

Közel két évvel ezelőtt jártunk utoljára Sötétpatakon, azóta sokat változott Zsombor. A Tankó család legkisebb gyermeke mára már igazi kamasz, mint édesanyja megjegyezte, ha fel tudna állni, magasabb lenne, mint ő. Az izomsorvadásban szenvedő Zsombor azonban már nem tud lábra állni, csak tolókocsival közlekedhet. Állapota az őssejtbeültetés óta nem javult, hiszen egyszeri beültetés nem elegendő a sikerhez, ám a család nem engedhette meg magának, hogy a beavatkozást több alkalommal is megismételjék Kijevben. Zsombor ma már hetedikes, iskolába nem jár, igen nagy a távolság, így a tanárok látogatnak el hozzá néha. „Jártak az osztálytársai is látogatóba, nagyon felkavaró volt, Zsombor nagyon szeretne iskolába menni, de ez lehetetlen” – szomorkodott az édesanyja.

Nehezen telnek a mindennapok, Zsombor egyetlen szórakozása a számítógép, az internet. Virtuálisan jár a nagyvilágban, barátkozik, játszik, focizik a barátokkal. Sokat szomorkodik – mondják a szülők. A 14 éves legénykét édesanyja gondozza, emelgeti, felügyeli minden mozdulatát. És mivel – mint szavaikból kiderül – nagy nehézségbe ütközik például a fürdés, a Gyulafehérvári Caritas a családnak egy olyan segédeszközt kölcsönöz, amellyel a fiút könnyen beemelhetik a kádba.

A negyedikes Lacika osztálytársaival

Zsombornak 2008 őszén, Nagy Lacikának ugyanazon év nyarán sikerült eljutni Kijevbe az őssejtbeültetésre. Lacika esetében is csak egy alkalommal került sor őssejtbeültetésre, így a sokak által remélt javulás elmaradt. Az izomgyengeségben szenvedő, ma már negyedikes Lacikát az iskolában találtuk meg, ő is csak tolószékkel képes közlekedni. Ottjártunkkor az eleven kisfiúnak a tanítás végeztével osztálytársai segítettek összepakolni a tanszereket, majd nagyszüleivel, osztálytársaival átvonult a közeli művelődési házba, a farsangi előadásra.