Jottányit sem csorbult volna Csíkszereda jelenlegi városvezetésének érdeme attól, ha Korodi Attila polgármester megemlíti elődjének, Ráduly Róbert Kálmánnak a nevét a hídavatón.
Csak idő kérdése, hogy mikor következik be egy katasztrofális közlekedési baleset a „tarzani” gyorshajtók miatt. Lengyel rendszámú autókkal közlekedőkről van szó, akik lakott területen évek óta olyan tempóban róják a kilométereket, aminek sosem jó a vége.
A Hargita és a Korona vonatok Budapestet összekötik Székelyföld településeivel. E kapcsolatteremtést sajnos egyesek próbálják megakadályozni – hívta fel a figyelmet egy olvasói levélben a gyergyószentmiklósi Garda Dezső.
Oly sok megaláztatás és arculcsapás után szombaton délelőtt, ha csak egy kis időre is, de végre nem másodrendű állampolgároknak érezhettük magunkat itthon, Romániában – a csendőrségnek hála.
Éles vita alakult ki a közösségi térben azzal kapcsolatban, hogy a Máltai Szeretetszolgálat kinek is építette a csíksomlyói foglalkoztatóközpontot. Szerintünk a somlyói roma közösségnek – ami teljesen rendben van.
Tíz esztendővel ezelőtt játszi könnyedséggel tartottam meg az újságírói munkáról szóló ötven perces előadást az általános iskolásoknak. Minap a húsz perc is nehezen jött össze.
A napnál is világosabb, hogy miért olyanok a megyei útjaink, amilyenek: mert Borboly Csaba szerint „legalább tíz évre kell jó utat építeni”.
A hatalommal visszaélés egyik finom és gyakori formája a személyre szabott álláshirdetés. Aki állást keres, tudja, hogy miről van szó.
A ballagás dátuma körül kialakult helyzet ugyanis nem a betegség maga, hanem egy kitüremkedő szimptómája egy komplex folyamatnak – állítja a szerkesztőségünknek eljuttatott véleménycikkében a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium egykori diákja.
Borboly Csaba Facebook-influenszer, másodállásban tanácselnök az utóbbi időben nagyon rákattant a Székelyhonra és Kozán Istvánra. Nemrég élő videóban fenyegette meg kollégánkat, most pedig azzal vádolja, hogy „ellenszélt nyomott az úzvölgyi ügyben”.
Önhibáján kívül többszörösen vert helyzetbe lavírozta magát Csíkszereda önkormányzata – csak azért, mert hitt abban, hogy képes lesz megoldani egy olyan problémát, amiről a dörzsölt helyi és országos politikusok évtizedek óta tudják, képtelenség.
Válságos időben menedék, betegségben kórház, magányban találkozóhely a nagyajtai Varjúvár-dombon tornyosuló templom. Az épületegyüttes teljes körű felújítását 2022-ben fejezték be, azóta csodájára járnak hívők és turisták.
Borboly Csaba közpénzen gondosan és mérnöki pontossággal felépített sikerpropagandájába, problémamegoldó imázsába nem fér bele egy fiaskó; sőt, még egy rossz hírecske közlése, beismerése sem.
„Te könnyen beszélsz” – ordította torkaszakadtából utánam az egyik futárszolgálat csíkszeredai alkalmazottja, kifülelvén, hogy helyeslően beszélek a csíkszeredai helyi rendőrség munkájáról.
A közösségi média hírfolyamait olvasva, az embernek az az érzése, hogy párhuzamos valóságok városa lett Székelyudvarhely. Mintha más világban élnénk, mint amiről egymásnak írunk, amiről a közösségi
médiában olvasunk.
Fiúk, ezért tényleg kár volt a sok cirkusz – jön rögtön az első gondolat, amint augusztus végén belépünk az úzvölgyi katonatemetőbe.
Az idegengyűlölet vagyis a xenofóbia – ahogy a neve is mutatja – az idegenekkel szembeni negatív érzelmet, a tőlük való félelmet jelenti. Ennek színtiszta terepei Romániában a sportlétesítmények lelátói.
Borboly Csaba vigyorogva állt az újságírók elé, mintha őt amúgy a történtek nem is érintenék. A tanácselnök első reakcióként a tőle „elvárt módon” azonnal hárított.
Minden sorsfordító pillanatban elárulták a nemzetet – és a hazát is, nekik pont elég volt az országot legvidámabb barakká zülleszteni, főleg úgy, hogy abban a barakkban ők lehettek a smasszerek.