Noha a szatmárnémeti származású Szabó Szilárd baptista lelkipásztor református gimnáziumba járt, a kisgalambfalvi volt az első, általa vezetett református liturgia. Saját gyülekezetükön kívül ugyancsak első alkalommal szolgáltak együtt a fél éve alakult dicsőítő csoportjukkal.

A bemutatkozás rendjén megtudtuk, hogy tíz éve kerültek feleségével Csíkszeredába. Az ottani és a szentegyházi baptista gyülekezetben szolgál Szabó Szilárd. A Csíki medencében egyébként a ’90-es évektől van baptista közösség.

A gyermekekkel kezdték a foglalkozást, amint kinőttek a csoportból, megalakult a tinédzser közösség, majd ahogy nőttek, úgy hozták létre az ifi csapatot. Ma 40–50 gyermekkel és tinédzserrel valamint 10–15 fiatallal foglalkoznak. Most is családias a már sokkal nagyobb létszámú gyülekezet. Azt szeretnék, hogy

A lelkészházaspár és három kislányuk szeretik úgy a gyülekezetet, mint a várost, és sokat jelent számukra a közösség jelenléte.

Szabó Szilárd lelkipásztor az imahét ötödik napjának igeszakasza alapján többször szóba hozta a kenyeret – még a gyülekezeti élet szépségét is a friss kenyér illatához hasonlította. Igaz, manapság nincs olyan értéke a kenyérnek, mint száz évvel ezelőtt volt, és korántsem olyan a szerepe és megbecsültsége, mint a bibliai időkben. Ezért talán nehezebb is megérteni, hogy Ábrahám kovásztalan kenyeret adott vendégeinek, „hogy felfrissüljenek”; avagy Jézus kenyér-példázatait és főleg azt, hogy ő maga az Élet kenyere.

A nap igei üzenete, hogy a Földközi-tengeren a viharvert hajón Pál apostol azért tudta utastársait „nekibátorítani”, hogy egyenek a megtört kenyérből, mert kapcsolatban volt Krisztussal, és hitt ígéretében, mely szerint mindannyian megmenekülnek.

A baptista lelkipásztor továbbgondolásra, elmélkedésre, szembenézésre szánt kérdései: Vagyunk-e olyan kapcsolatban Jézussal, hogy éltetőnk tudjon lenni? Tudunk-e Jézushoz hívni embereket úgy, hogy elhiggyék, Ő Isten által nekünk ajándékozott erőforrás, maga az Élet Kenyere?