Ma már az egyetemes, ősi kultúrából vett motívumokat is felhasználva születnek a képei
Fotó: Erdély Bálint Előd
Tetten érhető a magyar kultúra szeretete, a hitvilág megidézése, egy már-már elfelejtett mondavilág jelképei, a népművészetből ismert motívumok beépítése az egyedi formanyelvvel bíró alkotásokba: tűzben formálódnak, míg végül elnyerik egyedi formájukat Elekes Gyula üzeneteket közvetítő alkotásai. A székelyudvarhelyi tűzzománcművész a Székelyhon napilap Liget kiadványának sajátos művészi útjáról, útkereséséről és arról a technikáról mesélt, amellyel több mint negyven éve készülnek művei.
2023. február 18., 18:222023. február 18., 18:22
Elekes Gyula, a székelyudvarhelyi Művelődési Ház korábbi igazgatója Európa-szerte elismert tűzzománcművész. Első egyéni tűzzománctechnikával készült alkotásait 1990-ben állította ki Budapesten, majd ’93-ban az ausztriai Baden a Sparkasse galériában voltak láthatók művei, ami meghozta számára a szakma elismerését, és számos németországi, illetve spanyolországi tanulmányútra hívták, később tanítani is. Hosszú éveken keresztül ösztöndíjasa volt a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Szimpozionnak,
csoportos tárlatok keretében pedig az Amerikai Egyesült Államokban, Hollandiában, Dániában, Svédországban, Angliában, Luxemburgban és Japánban is megtekinthetők voltak munkái.
De hogyan találta meg magának egy székelyudvarhelyi fiatalember ezt a fajta kifejezési formát? Mint beszélgetésünk során kiderült, az 5–8. osztályt a székelyudvarhelyi művészeti iskolában végezte, és úgy gondolta, számára ez egy olyan lehetőség, hogy folytatni kellene. Így felvételizett a marosvásárhelyi művészeti középiskolába, amely akkor – a hetvenes években – a régió legerősebb művészeti iskolájának számított. Ott a grafika mellett döntött, úgy érezte, az áll közelebb hozzá.
Utólag mérlegelve, rá kellett volna jönnöm, hogy miért nem, de akkor az ambíció felülírta a józan gondolkodást. Már akkor is érdekelt az üveg, annak alakíthatósága, állaga, csillogása, mattsága, a vele való játék, de nem volt lehetőségem ezt kipróbálni. Rövid ideig tanítottam, és épp a táncházmozgalomnak és az adatközlők feltérképezésének, megörökítésének köszönhetően konfliktusba kerültem az iskolaigazgatóval, és ő biztatott arra, hogy keressek valami egyéb munkát. Elég veszélyes volt abban az időben munkanélkülinek lenni, mert hamar a Duna-csatornánál vagy valamelyik munkatelepen találtad magad.
Reklámgrafikust kerestek oda, és amikor először bementem és megéreztem az olajos fém szagát, kevésbé volt kecsegtető, de más opcióm nem volt, és rábólintottam. Ezután mint reklámgrafikus 17 évig dolgoztam a Matricagyárban.”
A zománcnál teljesen át kell gondolni mindent, azt, hogy hová akarok eljutni
Fotó: Erdély Bálint Előd
1979-ben Magyarországra utazott, és néptáncos, népzenész barátai említették, hogy ismernek egy bukovinai székely származású festőművészt, aki zománcozik. Elekes Gyula meg is látogatta Lőrinc Vitust, és kérte, hogy tanulhasson tőle.
és utána lehet mellérendelni az ötleteket, vágyakat, álmokat, elképzeléseket és a végső kivitelezési formát. Elkezdtem nála dolgozgatni, egyre jobban megbarátkoztunk, úgyhogy gyakorlatilag befogadott. Megtetszett a zománcozás, az egy hónapot a műtermében töltöttem. Aztán ’81-ben még egyszer visszajártam hozzá.”
Hazatérve a gyárban elmesélte, hogy milyen nagyszerű dologra akadt, és szövetségesekre talált a mesteremberekben, akikkel feljavítottak egy régi, kidobott laborkemencét, és ott kezdett kísérletezgetni. „Nagyon pozitív volt a vezetők hozzáállása is, támogatták ezt a tevékenységet, és kíváncsiak voltak, hogy mit lehet ebből csinálni. Nyaranta a kecskeméti műszaki főiskolán működött Közép-Európa egyetlen célirányos alkotótelepe, a Szovjet–Magyar Barátság Alkotótelep, ahová a Szovjetunióból érkeztek baráti alkotók, és kimondottan tűzzománccal dolgoztak.
noha én sosem voltam tagja ennek a kommunista rendszernek, pártnak. Tudjuk, hogy a levelek először nem a címzetthez érkeztek, hanem átmentek egy szűrőn, és jegyzeteltek is a fiúk hozzá rendesen. Azt nehezményezték, hogy névre szóló meghívót kaptam és nem egy szövetséghez érkezett, ahol majd megmondták volna, kit ajánlanak, aki minden szempontból megfelel.
mert nem ott döntik el, hogy innen ki megy oda, főleg egy ilyen szovjet–magyar barátság alkotótelepre. Felajánlottak egy lehetőséget, hogy ha az A4-es papír alján aláírom és vállalok bizonyos kötelezettségeket feléjük, akkor támogatnak, s ha nem, felejtsem el az egészet. Így az elkövetkező kilenc évben nem volt útlevelem, a fiúk állták a szavukat. De ez azt eredményezte, hogy én magam elkezdtem kísérletezni a tűzzománccal.”
Ehhez a műfajhoz kitartás is kell, meg kell tanulni a szakmai alapokat és utána lehet mellérendelni a végső kivitelezési formát
Fotó: Erdély Bálint Előd
A gyárban engedélyt adtak rá, hogy munkaidő után kísérletezzen, dolgozzon. Kialakított magának egy sajátos színskálát, sajátos technológiát, amelynek részei voltak a véletlenek is. És ha ezt meg tudta ismételni, akkor az már a tudása része volt – mutat rá. Hozzáteszi, az a világ arra volt jó, hogy rákényszerítette arra, hogy mindezt kialakítsa magának.
A tűzzománcozásról elmondja, ez az ötvösművészetnek egy kiszolgáló ága volt, kegytárgyakat, a tehetősebb családok által megrendelt tárgyakat díszítették ezzel a technológiával. „Ez egy díszítő jellegű művészet volt, és ezért inkább az iparművészethez sorolják be. Mindamellett hogy
Azzal, hogy egy hordozóanyagra felviszem és kemencében kiégetem a színeket, tulajdonképpen konzerválom, ráégetem. Ha én ezt tudom ellenőrizni és tudom azt, hogy mit akarok csinálni, milyen hatást, milyen színt elérni, akkor nem sorolnám az iparművészetekhez. Van ugyan az a része, amely az ötvösművészethez kapcsolható, amikor szériatárgyakat, kiegészítőket, ékszereket készítenek. De ha én egy teljesen egyéni világot teremtek meg, ami közelebb áll a festészethez, akkor miért ne lehetne az annak része?”
Sajátos színskálát, és technológiát alakított ki magának
Fotó: Erdély Bálint Előd
A munkafolyamatról megtudtuk: egy hordozóanyagra – vörösréz, arany, ezüst vagy egy speciális színtartalmú acél – ecsettel felhordja vagy felszórja a festéket, amely lehet porszerű, kristályanyag vagy pasztaszerű, tulajdonképpen egy szilikát, nagyon finom kvarcüveg, amely színezve van bizonyos oxidokkal. Elő lehet idézni, hogy reakcióba lépjen a hordozóanyaggal vagy az alatta lévő színnel, vissza lehet kaparni, karcolni – attól függően, hogy milyen hatást szeretnénk elérni. Ezt másfél-két perc alatt égetik ki 820-850 Celsius-fokon.
Egyetlen ellensége van: a mechanikai behatás, például a kalapács. „Az alkotás felépítése is érdekesen történik. Ahogy egy grafikus végig kell gondolja egy litográfiánál, egy rézkarcnál, hogy mit akar elérni, a zománcnál teljesen át kell gondolni mindent, azt, hogy hová akarok eljutni, és ahhoz megtalálni a tudástárból azt a folyamatot, hogy mit hogyan kell egymás után elhelyezni. Korrigálható, javítható bizonyos fokig, de nincs meg az a széles lehetőség, mint egy olajfestménynél.”
Kezdetben az alkotásain hangsúlyosabban fellelhető volt a népi ornamentika újraélése, megformálása. Ez későbbi munkáiban is fellelhető, hiszen úgy véli, az a tudás, amit a népi kultúra magában rejtett, gazdag jelkép- és üzenetrendszert tartalmaz. Ma már az egyetemes, ősi kultúrából vett motívumokat is felhasználva születnek a képei. „Egy alkotót sokféle impresszió, benyomás ér, ha egy könyvet veszek a kezembe, az is, ha valamit megnézek, az is, és a környezetem hangulata is befolyásol, és azt saját eszköztárammal próbálom megformázni.”
Közben a kecskeméti alkotótelep ösztöndíjasa lett, és nyaranta kijárt oda alkotni. 2002 óta Székelyudvarhelyen vezet heti rendszerességgel alkotóműhelyt a Művelődési Ház egyik termében, csütörtökön gyerekeknek, pénteken felnőtteknek.
Elekes Gyula azt vallja, fontos üzenetet megfogalmaznia munkáiban. Egy olyan kódolást, amely arra készteti a befogadót, hogy próbálja dekódolni, elolvasni az üzenetet, amely megfogalmazódik a képírás kapcsán. „Maga a világ az a mai, de benne van az egyetemes kultúrától kezdve a saját kis vidékünk igencsak tartalmas és nagyon erős üzenetvilága, ami megfogalmazódik, és ezt kellene valamilyen formában képpé formálni.”
Székelyhon retró
A hétvégenként jelentkező Székelyhon retró rovatunkban olyan anyagokat közlünk, amelyek eddig kizárólag a Székelyhon napilap mellékleteiben jelentek meg. Most azonban fontosnak tartjuk, hogy azok közül néhányat online is megosszunk olvasóinkkal.
Kettős kiállításnak ad helyet a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Ház emeleti díszterme. Szerda este nyílt meg Sárosi Csaba és Vetró András helyi képzőművészek közös tárlata.
Egy gázpalack robbanása okozott tüzet csütörtökön délután a Gyulakutához tartozó Rava településen.
Két tűzoltóautóval szálltak ki csütörtökön délután a tűzoltók Székelyudvarhelyen egy irodaépülethez, amelynek meggyulladt a tetőzete.
Tizennégy személytől ujjlenyomatot vettek, és le is fényképezték őket csütörtökön délelőtt Oltszemen, ahol a Kovászna megyei rendőrök razziáztak.
A kormány csütörtöki ülésén jóváhagyta a 32 F-35-ös repülőgép beszerzéséről szóló törvénytervezetet - közölte a kabinet szóvivője.
Az udvarhelyszéki fogyasztók problémáiról és a villamossági hálózatok fejlesztéséről tárgyaltak a térség polgármesterei az Electrica országos vezérigazgatójával csütörtökön Székelyudvarhelyen.
Romániában sosem volt könnyű feladat vállalkozni, de a kiszámíthatatlan jogszabályi környezet és a folyamatosan változó adózási szabályok miatt a helyzet ma különösen nehéz.
Adócsalás miatt tartottak házkutatást szerdán a Kovászna megyei rendőrség gazdasági bűnügyeket vizsgáló osztályának munkatársai nyolc helyszínen.
Sürgősségi rendeletet fogadott el csütörtökön a kormány arról, hogy 2025. január elsejétől a súlyos látássérültek és súlyos fogyatékkal élők a nyugdíjuk mellett havonta egy úgynevezett szolidaritási támogatásban részesülnek.
Megkönnyítették a fegyvertartási engedély igénylését, ezentúl online is lehetőség van erre. Évről évre nő a fegyvertartási engedéllyel rendelkezők száma, idén Hargita megyében 88-an kérték. Jelenleg közel 2400 embernek van fegyvere a megyében.
szóljon hozzá!