Szinte senki nem hitte, hogy ilyen hamar elkészül a templom

Egy találós kérdéssel kezdte az Úr asztalánál tartott ünnepi beszédét Lőrincz János, a Marosi Református Egyházmegye esperese. „Hány református templom van Kerelőszentpálon?” – fordult a gyülekezethez. Százhatvanegy – érkezett a válasz az Istenháza különböző sarkaiból. Vasárnap reggelig még csak 159 tagot számlált a közösség,

a templomavató viszont a 160. lélek, a kis Márk keresztelésének felemelő momentumával kezdődött.

Prédikációjában Kató Béla püspök arra intette az ünneplő szentpáliakat, hogy a kőből és fából készült templomuk mellett mindannyian legyenek két lábon járó templomok, hogy az áldás völgyévé változzon körülöttük minden. „Úgy kell idejönni, mint gyermeknek az atyához. Amikor a közösség megjelenik a templomban, Isten elé kell vinnie a legfontosabb gondolatát, de ide kell hoznia örömét, bánatát” – hangsúlyozta Kató Béla.

A gyarapodó gyülekezetet jellemezve, a püspök kiemelte, hogy a szentpáli reformátusok igencsak érezhetik Isten szeretetét és közelségét. Nem véletlen, hogy ilyen rövid idő alatt, tavasztól őszig, vetéstől aratásig, a szűkössé vált imaházuk helyett sikerült felépíteniük egy rendkívül csinos és ízléses templomot, amely mögött a magyar ház is helyet kapott.

Szászfenes, Sepsiszentgyörgy, Décsfalva és Sándortelke után Kerelőszentpál az ötödik erdélyi település, ahol a reformáció ötszázadik évében új templomot sikerül építeni.

„Nem tudom, ha valaha épült ilyen gyorsan templom, Isten viszont megmutatta, hogy a kerelőszentpáliakkal van” – tette hozzá a püspök.

A kisebb csodában az egyébként rendkívül lelkes hívek sem hittek sokáig. A szentelés előtti napokon jóformán még járda sem vezetett a Nagy J. Attila által tervezett templomig, és a falak közt is akadt bőven éjszakába nyúló „csiszolnivaló”.

Másfél évvel ezelőtt Csorbai Loránd lelkipásztor és Simon István polgármester négy-ötesztendős építkezési ciklusban gondolkodtak, míg egy szép napon a magyar kormány szeme is megakadt a szentpáliak tervén. Ettől kezdve az események felgyorsultak, az utóbbi hetekben pedig valósággal pörögni kezdtek. „Egy csodának vagyunk a részesei; egy olyan csodának, amely még most sem tudatosult bennem – mondta köszönő beszédében a fiatal lelkész. – Annyira boldog vagyok, hogy azt ki se tudom mondani.

Mondandóját a községi elöljáró is megerősítette, belátván, hogy amikor 2016 tavaszán tervükkel Kolozsváron a püspök elé álltak, ők maguk sem hitték, hogy 2017. november 12-én megkondulnak a szentpáli harangok. A számos akadály leküzdése után, a gyülekezet lépésről lépésre vált egyre magabiztosabbá. „Amikor a falakat raktuk, éreztük, hogy minden egyes tégladarabban van szeretet, van lélek” – mesélte a polgármester. Mint ahogy ismét van élet abban a viharban derékba szakított fenyőfában is, amely a tavaly nyárig a szomszéd falu, Magyardellő templomának udvarán állt.

A kettétört fenyő és gyökerei ma a szentpáli Istenháza egyik ékessége, az Úr asztalának a talapzata.