Soha nem volt ilyen eledelszentelés, mint a járvány miatti korlátozások idején

Egyetlen kosár az oltár előtt, egy kamera, a lelkipásztor, kántor, üres padsorok és a képernyők, mobileszközök mellett, családi körben vagy magányosan eledeláldásra váró ezrek.

Köszönjük meg a teremtett világ csodáit és azt, hogy Istennek gondja van teremtményeire. Gondolkodjunk el azon, hogy minden, ami asztalainkon van, Isten áldásából van, és legyen hála bennünk az iránt, aki az áldást és kezünkbe az erőt adja – tanácsolta a plébános. A gyermekeknek pedig azt, hogy a Jóisten után legyenek hálásak a kenyérkeresőknek, szüleiknek és hogy gondoskodnak róluk.

Isten fizesse!

A családfőket és/vagy a kenyérkeresőket arra buzdította, hogy most ők szeljék meg a mindennapi betevőt, és adják tovább szeretteiknek. Aki pedig átveszi, az köszönje meg, mondja ki: Isten fizesse!

Imába foglalta a plébános, hogy Urunk feltámadását ünnepelve teremtsen újjá minket Isten a Szentlelke erejével, hogy új életre támadjunk. Majd szerre kért áldást az ételjelképekre: az Egyiptomból való szabadulásra emlékeztető bárányeledelre, a feltámadásra utaló tojáseledelekre, és úgy áldja meg Isten a húsvéti kalácsot, ahogy egykor a pusztában az öt árpakenyeret. Kívánta, hogy aki ezekből hívő lélekkel eszik, testének erőt, lelkének üdvösséget nyerjen belőle Isten által, aki él és uralkodik mindörökkön örökké.

Végül a szenteltvízzel való meghintés, illetve a tömjénezés következett, majd a közös ima és az áldás. Zárásképpen elhangzott az étkezés előtti székely asztali áldás.

Ősi székely asztali áldás

Ki asztalt terítesz az égi madárnak,
Teríts asztalt, teríts szegénynek s árvának.
Nyújtsd ki Atyánk, nyújtsd ki jóságos kezedet,
Adj a koldusnak is tápláló kenyeret.
Ételben, italban legyen bőven részünk,
Gondviselő Atyánk, könyörögve kérünk. Ámen