Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

13:44

Ivóvizet, fertőtlenítő szereket oszt ki a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet

12:54

Ezüstérem került az NB I-ben szereplő székelyudvarhelyi teremlabdarúgó nyakába

12:01

Egy visszatérő, egy új igazolás a Kolozsvári CFR-nél

11:53

30 fok volt a csíksomlyói búcsúban

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Petícióban kérik a parajdiak a Drakula-park létesítésének megfontolását a településükre

Erdély Disneylandjét építik meg Csíkszeredában

A legrosszabb forgatókönyvre alapozva telepítették ki a lakókat Parajdon

Süllyedéseket észleltek a Dózsa-bányánál, kitelepítik a környékbeli lakókat – frissítve

Hétfő reggeli jelentés: nincsenek új beomlások Parajdon, de a korábbiak növekedtek

Petícióban kérik a parajdiak a Drakula-park létesítésének megfontolását a településükre

Hódok, vidrák és „méregzöldek” nyomában

Korodi környezetvédelmi miniszterként nem értesült a parajdi sóbánya problémáiról

Erdély Disneylandjét építik meg Csíkszeredában

Rendet vágott Hargita Megye Tanácsának működésében az új elnök

Nincs olyan örmény, aki valaha felejteni tudná a genocídiumot

Fotó: Barabás Ákos

A 104 éve történt örmény népirtásra emlékezett péntek este a székelyudvarhelyi Magyarörmény Kulturális Egyesület tagsága. Nyitányként megkoszorúzták a helybéli magyarörmény emlékhelyet, majd a városi könyvtár látvány- és hangzóanyag-termében Szász Tibor András, örmény gyökerű, felsősófalvi református lelkipásztor szólt a 20. század első népirtásáról, és levetítették az Eltitkolt holokauszt című dokumentumfilmet.

Molnár Melinda

2019. április 26., 21:282019. április 26., 21:28

2019. április 26., 21:362019. április 26., 21:36

„Egy éve, hogy felavattuk ezt a magyarörmény emlékhelyet, melyet elsősorban a székelyudvarhelyi magyarörmény közösség számára állítottuk, de az 1915-ben, a törökök által elkövetett gyalázatos örmény népirtásra történő emlékezés helyéül is szolgál” – idézte fel a koszorúzási ünnepségen Minier Ottó, az egyesület elnöke.

Kacskar, azaz kőtömb

Kifejtette: az emléktáblán egy örmény kereszt is látható. Kacskarnak nevezik, de

a kacskar szó nem örmény kereszt-jelentésű, hanem határkő, jelzőkő.

Ázsiában a Selyemutat nagyméretű kőtömbökkel jelölték ki, ezt nevezték kacskarnak. Később a keresztény örmények a kőtömbökre keresztet véstek – népi motívumokkal és ünnepi jelenetekkel díszítették.

Fotó: Barabás Ákos

Miután az udvarhelyi magyarörmény emlék-kacskarnál elhelyezték a kegyelet koszorúit,

egy perc csenddel adóztak a genocídium áldozataiért és egyben a székelyudvarhelyi magyarörmény elhunytakért.

A lehetetlen emlékezés

„Nézzünk szembe a múlttal! – hallottuk számos alkalommal. Szembenéztünk. És általában azzal is maradtuk. Ahogy távolodnak a múlt korszakok szörnyűségei, annál több a kitakart, szemérmesen elfedett kép, egyre több a 18 éves korhatáros beléptető. Ezek már nem az áldozatok túlélő utódainak érzékenységét védik, hanem a közömbös, agresszív, valóságot kendőző leszármazottak lelkivilágát óvják – emlékeztetett Szász Tibor András. – (…) De a rossz lelkiismeret vagy a lelketlenség fejhangjaitól függetlenül, rettenetesebb az a némaság, mely a tudatlanság és a közömbösség öltözetét ölti magára.”

Fotó: Barabás Ákos

Személyesen megélt példával szemléltette: nincs jóvátétel. „Áldozatként megbocsáthatsz, felejthetsz. Átrendezheted tudatodat. Átutalhatod a terhet a korszakok gonoszságára, ahol mindenki szenvedett. Ahonnan sokan nem jöttek ki élve, de sokan jöttek ki gazdagon, míg megint mások jóvátehetetlenül tönkretéve vánszorogtak tovább. Egy ember halála tragédia. Egy pát tucat ember megölése szörnyű bűntett. Százezrek módszeres legyilkolása értelmezhetetlen. Mondhatjuk azt, hogy nem lehet elfelejteni. Pedig dehogynem!

Ahogy a felejthetetlen nagymama, a pótolhatatlan édesapa alakja két-három generáció alatt kikopik a világból – az elenyésző keretek, koordinátarendszerek tűntével –, így eltüntetett populációkról pár torz és csonka helyi emlék marad. Vagy annyi sem.

Az ember elmúlik, és helye sem ismeri meg többé! – idézte a Bibliát az előadó. Vallja: Nincs a történelemnek „mi lett volna ha…” tere. (…) A történelem nem a hazug és mindig változtatható, cenzúrázható és újraértelmezhető könyvek lapjain él tovább. Még csak nem is a győztesek írják. A génekbe van beleégve, -nőve. Minden sejt hordozza a transzgenerációs emlékeket. Áldozatét és bűnösét egyaránt. Ezért szenvedünk; nem tudjuk, miért depressziózunk, bizonytalankodunk, bujdosunk, menekülünk, próbáljuk mindig újrakezdeni sorsunkat. (…)”

Fotó: Barabás Ákos

Majd a mai Örményországban szerzett tapasztalatait így foglalta össze: „Nem lobognak többé Ani zászlai a Bagratuniak kereszthordó oroszlánjával. (…) Nem ül a gyöngypapucsos pap naphosszat, régi és szentségtől kormos temploma hűsén, imádkozva és lelkeket simogatva. Nem járnak békés karavánok a Selyemúton. A félelem, megkeseredés, a szegénység a bozótos romok töviseibe akadt – a hajdan vérrel öntözött keresztutakon. És nem érti senki az elfeledett tájon, hogy hova tűnt onnan az áldás és békesség – úgy látszik, mindörökre.”

Tanúk, vallomások

A megemlékezés végén levetített, Eltitkolt holokauszt című dokumentumfilm, archív felvételekkel, túlélők vallomásaival rendkívül érzékletesen és szívszorítón mutatja be a 20. század legelső, közel kétmillió áldozatot követelő népirtását, az örmény genocídiumot. Zárásképpen Minier Ottó néhány fotót mutatott a tavalyi örményországi zarándoklatukról, és a genocídium jereváni emlékhelyén előző nap, a megemlékezésről készült felvételt.