Nagycsütörtök estéjén „Rómába mennek a harangok”

„Ekkor éri el a liturgia ünneplése tetőfokát. Ugyanebbe a harmadik napba tartozik bele a húsvétvasárnapnak, az ünnepek ünnepének liturgiája is. Húsvétvasárnap estéjén ér véget a szent három nap” – írja Radó Polikárp.

Elnémulnak a harangok

Régebben az átadás és egyben az árulás napjaként is emlegették nagycsütörtököt. Ma az úr vacsorájának csütörtökje.

Jézus szenvedésének és feltámadásának liturgikus szent három napja nagycsütörtök este az utolsó vacsora miséjével veszi kezdetét, amelyen megemlékeznek az Oltáriszentség és a papság szentségének alapításáról. A szentmise glóriájára megszólalnak a harangok, csengők és az orgona. Utána elnémulnak, népiesen megsüketülnek. Úgy is mondják „elkötik a harangokat” a nagyszombati vigília glóriájáig.

A kerephangú némaság a Krisztus kínszenvedésekor elhallgató apostolok félelmét és a halál fölötti megrendülést jelképezi.

A templomokban az esti szentmise, az utolsó vacsora miséje a szenvedésre induló Jézus búcsúja övéitől. Ekkor adta át búcsúajándékait: szeretetének jelét a lábmosásban, Testének és Vérének szentségét, a papi átváltoztató hatalmat, s mintegy végrendeletül elmondta búcsúbeszédét és főpapi imáját egyházáért. A mise végeztével az Oltáriszentséget ünnepélyesen az e napokra fenntartott őrzési helyre viszik – a húsvéti vigília áldoztatásáig ott őrzik. Az oltárfosztás során a pap Jézus szenvedéseinek emlékezetére minden virágot, terítőt, gyertyatartót és feszületet eltávolít az oltárokról, és azok így maradnak a nagyszombati liturgiáig.