Mit tehet a város a mélyszegénységben élőkért?

A Divers Egyesület pályázati pénzalapokból térképezett fel két kisebb marosvásárhelyi nyomortelepet. Céljuk az volt, hogy felhívják a városvezetés, illetve az egész közösség figyelmét az ott élő emberekre, gondjaikra, és rávilágítsanak arra, hogy az illegális helyen, deszkából, szőnyegekből, paplanokból épített kunyhókban élőkre is oda kell figyelni.

Koreck Mária, a Divers Egyesület elnöke a Székelyhonnak elmondta,

Ilyen a Hidegvölgy egy része, de a Hegyalja és Bese utca is. Az egyesületük azonban most két kisebb telephelyet mért fel, egyet a Băneasa utcában, egyet pedig a Maros-parton. Mindkét helyen sajátos állapotoknak, különböző egyéni és családi sorsoknak voltak szemtanúi, éppen ezért úgy vélik, hiba lenne őket egyként kezelni, egyforma megoldást kínálni nekik.

Koreck Mária szerint fontos, hogy a hivatal, a hivatalosságok meglássák, megértsék ezeket a helyzeteket, és úgy próbáljanak megoldásokat találni. Véleménye szerint

meg kell találni azt a módot, amellyel hosszútávon és érdemben lehet segíteni.

Csütörtökön Koreck Mária találkozott a városháza szociális igazgatóságának vezetőjével, a szociális ügyekért felelős alpolgármester, Alex György tanácsadójával, de a városháza pályázatíró irodájának igazgatójával is. A beszélgetés során elhangzott: fontos, hogy a mélyszegénységben élőket is meg kell kérdezni, hogy ők mit szeretnének, és nagy hangsúlyt kell fektetni a gyermekek oktatására, beiskolázásra. Megtudtuk, hogy az elkövetkező időszakban jelentős uniós pénzalapokra lehet majd pályázni a tisztázatlan terültek tulajdonjogának a rendezésére és a szegénység felszámolására. A pályázatok megvalósításához azonban szükség lenne a városháza és a szociális egyesületek, alapítványok szorosabb együttműködésére, egymás munkájának támogatására.

Koreck Mária elmondta, hogy az Ady-negyedben lévő szociális lakások felújításakor a lakók egy részét a Băneasa utcába, konténerekbe költöztették.

Így élnek azóta is, az út szélén, paplanokból, deszkákból, szőnyegekből épített házakban. Összesen 63-an laknak ott, azaz 16 család 31 gyermekkel, embertelen körülmények között. Romák és nem romák ugyanazon nehéz sorson osztozva, kicsi és pici gyermekek kilátástalan jövővel. Vizük nincs, az áramot áramfejlesztővel állítják elő, esténként pár órányi fényt 30 lejnyi üzemanyagból. A családfenntartók általában dolgoznak, élelmet biztosítva népes családjuknak. Itt mindenkinek igazi fedél kellene a feje fölé, és iránymutatás.

A Maros-parton 12 család él, összesen 76 személy, ők is nagyjából az Ady negyedből kerültek ide. Itt valamivel jobbak a körülmények, a házaknak van deszkafala, a lakók közül is többen dolgoznak. Azt sérelmezték, hogy

Úgy tudják, hogy a telek, amelyre otthonaikat felhúzták a városé, és szeretnék, ha engedélyt kapnának, hogy „valódi házakat” építsenek. A helyszínen lévő illetékesek megígérték: utána néznek, hogy ez lehetséges-e.

Koreck Máriától megtudtuk, hogy a két nyomortelepen tapasztaltakat, a felmérés során összeszedett adatokat pénteken a SAVE – Esélyegyenlőség a marosvásárhelyi informális települések lakói számára című konferencián mutatják be a Kultúrpalota kistermében, 10 órától. A konferenciára hivatalosak a városi tanácsosok, de más illetékesek is, hiszen a civilek és állami hatóságok csakis közösen tudnak megoldásokat nyújtani a mélyszegénységben élők számára.