Csak néhány példa olyan álláshirdetésekre, amelyek esetében felmerül a gyanú, hogy személyre szabottak. És ezek az állások minden esetben állami munkahelyek, ahol egy ideje nagyon jók a fizetések, sok a szabadnap, rengeteg a plusz járulék, például üdülési jegy, „nem öl meg a munka”, könnyen lehet betegszabadságot kérni, és a végén magas nyugdíjponttal lehet majd nyugállományba vonulni.

Kétségtelenül fontos tényezők mindezek. Így már csak

A romániai munkaerőpiac katasztrofális felhígulását hozta az a folyamat, ahogy az elmúlt egy évtizedben jelentősen felértékelődtek az állami munkahelyek – ezzel párhuzamosan pedig értékét vesztették, lesilányultak a magánszektor betöltésre váró munkahelyei. És mindezt naponta tapasztalhatjuk. Beszélgetéseink során egyre többször hangzik el a következő kérdés:

A minőségjelző ez esetben nyilván nem arra vonatkozik, hogy a „képességeimnek megfelelő munkakör”, sokkal inkább egy olyan „jó melóra”, amely esetében magas a bérezés – és ismételten, „nem öl meg a munka”. Ám akinek tudomása van egy „jó állásról”, az az esetek többségében rögtön hozzá is teszi: csakhogy

És itt jutunk el, a fentebb bemutatott néhány példán keresztül, a „kiválasztás” módszerének kifinomultságához: a meghirdetett álláshirdetésnek valahol tartalmaznia kell egy olyan kitétet, amiről lerí, hogy azt bizony személyre szabták. Ha elsőre nem fedezzük fel a csapdát, fókuszáljunk az „előnyt jelentő” részekre, mert bizonyára ott lesz az, ami elveheti a kedvünket a jelentkezéstől.

Nem hiába jeleztük, hogy ezek a huncutságok gyakorlatilag csak az állami munkahelyekre vonatkoznak –

Ezzel szemben a magánszektorban tudjuk, hogy ki a tulajdonos (aki a „mi munkánkon gazdagszik meg”, „rajtunk hízik”), ő pedig már nem engedi meg magának, hogy olyan munkavállalót alkalmazzon, akik a rászabandó feladatot képtelen a legjobb tudása szerint elvégezni. Helyette inkább külföldi, mondjuk ázsiai munkavállalót szerződtet...

Címlapi illusztráció: 123rf