A marosvásárhelyi kar koronkai kampuszának hátsó épületében gyűlt össze a felsőoktatási intézmény vezetősége és a meghívottak, hogy felidézzék a kezdeteket és azt, hogy miért is fontos a Sapientia az erdélyi és a Kárpát-medencei magyar közösségnek.

A kényelem helyett az építkezést választották

Dávid László rektor köszöntőbeszédében azt emelte ki, hogy sikerült létrehozni egy olyan egyetemet, amely világviszonylatban az első 10 százalék között van, az utóbbi években több mint kétezer helyet ugrott előre a világ egyetemeinek minőségi ranglétráján. „Miért Sapientia? Azért, mert annyi tanár választotta ezt és nem a kényelmes állásában folytatta a munkáját.” A rektor a néhai Tonk Sándort, Szilágyi Pált, Kiss Elemért, Weszely Tibort és Márton László professzorokat emelte ki, akárcsak Bege Antalt és Murvai Olgát, akik mind-mind megbecsült állást, kényelmes pozíciót cseréltek el az építkezés nehéz mindennapjaival.

A 20 év alatt bebizonyították az építkezők, – professzorok, tanárok, diákok, – hogy nem továbbképző központ lett, vagy kiszolgálója más egyetemeknek – ahogy ezt egyesek elképzelték, – hanem

Az együvé tartozás erősítője a Sapientia

„Az idei ünnep egy kicsit más, visszafogottan, egymásra vigyázva ünnepelünk” – mondta ünnepi köszöntőjében Brendus Réka Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője, aki úgy fogalmazott, hogy:

Voltak még nehéz pillanatai az erdélyi magyar egyetemi oktatásnak 

Bár hiányzik a hajnalig tartó vidám ceremónia, a buli, most mégis jóval kedélyesebb és optimistább az ünneplés – figyelmeztetett Tonk Márton, a szenátus elnöke, aki arra emlékeztetett, hogy a kolozsvári magyar egyetemnek milyen napokat kellett átélnie 1944 őszén, amikor a várost körbezárták, az egyetemet kiürítették, megszakítva ezzel egy szálat, amelyet most, a 21. században sikerült igazán újból folytatni.

A három hete megkezdődött oktatással kapcsolatban Tonk Márton elmondta, fontos, hogy

Vállalásokról, nehézségekről, mélypontokról beszélt Tonk, aki Ravasz László szavait idézve zárta mondanivalóját, miszerint: „mi lenne, ha a magyar pásztorbojtár is el akarna bújni a zivatar elől”.

Az erdélyi magyar felsőoktatás 400 éves

„Nem voltunk olyan szerencsések, mint az angolok, többször is felszámolták az erdélyi magyar felsőoktatást” – mondta Soós Zoltán, Marosvásárhely frissen megválasztott polgármestere, aki azt hangsúlyozta, hogy

„Húsz éves a Sapientia, holott az erdélyi magyar felsőoktatás már 400 évre tekint vissza” – fogalmazott Soós, aki felidézte azt is, hogy az egyetem néhai professzorai közül Tonk Sándor is tanította és Weszely Tibor is, és nem csak tudományt tanult tőlük, de emberséget és magyarságot is.

A nemzethez tartozás nem szabad pártpolitikai kérdés legyen

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem  vezetősége 2012-ben létrehozta a Bocskai István díjat, amelyet idén az egyetemért nyújtott mindenkori hathatós támogatásáért Szili Katalinnak ítéltek oda.

– idézte fel a korábbi eseményeket Dávid László rektor. Szili úgy fogalmazott, hogy az erdélyi magyar egyetem nem csak a tudományt jelenti, hanem egy missziós feladatot is, amellyel egy közösség értelmiségét biztosítja. „Egy nemzethez tartozás nem szabad pártpolitikai kérdés legyen” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy nem oszthatja meg a jövőben a magyarságot a pártpolitika, meg kell találni azt a politikai közös akaratot, amely a nemzetet gyarapítja.