Ahogy a vonattal közeledett Románia, majd Marosvásárhely felé, Johann Brehm egyre izgatottabbá vált, és szívszorongva várta, hogy több évtizedes várakozás után elérjen céljához. Azon elmélkedett, vajon a második világháborúban a különleges hegyivadász-alakulat ugyanezen az útvonalon tette meg az utat Németország és Marosvásárhely, Szászrégen, Görgényüvegcsűr között? Lehet, hogy ugyanezen a síneken utazott temetője felé nagybátyja, akit csak nagymamája emlékeiből ismert? Nagybátyja, akinek nevét viseli.
2012. október 30., 13:282012. október 30., 13:28
2012. október 30., 13:472012. október 30., 13:47
„Sok szomorúságot, fájdalmat okozott családunknak a háború – kezdte a mesélést a hatvanéves németországi belgyógyász –, nagyanyám 12 éves lányával otthon volt, nagyapám és apám az orosz, nagybátyám itt, a Görgényüvegcsűr határában levő fronton harcolt. A napokig érkező leveleken keresztül tartották a kapcsolatot. Nagyapám írt nagyanyámnak, majd ő elmesélte egyik fiának, hogy mi történik az apjával és testvérével. Azt nem lehetett leírni, hogy pontosan hol vannak, de meséltek a bajtársakról, az eseményekről. A 12 éves nagynénikém hirtelen beteg lett, a háború miatt nem lehetett kórházba szállítani és meghalt. Nagyapámat pár napra hazaengedték. Amikor visszafelé tartott az orosz frontra, meg akart állni, hogy meglátogassa fiatalabb fiát Szászrégen környékén. Mire odaért, ő már három napja halott volt. Egyik jó barátja, bajtársa mutatta meg nagyapámnak, Görgényüvegcsűr határában, egy Magura nevezetű helyen, hogy oda volt elhantolva. Ez a bajtársa aztán nagymamámnak egy nagyon megható levelet írt arról, hogy milyen volt, hogy látta az édesapát megállni fia sírhantjánál és továbbmenni az orosz frontra” – mondja Johann, aki gyermekkorában számtalanszor hallotta ezt a történetet.
Hőstettekről nem, csak bajtársaikról meséltek
Nagymamája és a frontról súlyos testi és lelki sebekkel hazaérkező nagyapja, valamint édesapja egyébként nem sokat meséltek a háborúról. Édesapja nem dicsekedett hőstetteivel, csupán két-három történetet mesélt mindig, amelyek arról szóltak, hogy hogyan segítettek egymásnak a katonák azokban a nehéz időkben. „Nagyanyám mindig azt mondta, hogy elhunyt fia helyett kapott engem unokának, és nagyon szeretett. Mivel mindig nagybátyámról mesélt, már fiatalon elhatároztam: megkeresem, hova hantolták el, és emléket állítok neki.”
Bár a német levéltárban pontosan fel volt tüntetve, hogy Glăjăria/Üvegcsűr határában esett el, és a visszavonuláskor 46 társával együtt Marosvécs/Brâncoveneşti település temetőjében hantolták el, nem volt egyszerű felkutatni ezeket a falvakat.
Egyetemistaként Budapesten járva, a várban levő levéltárban próbált utánajárni, hogy hol van Glăjăria és Brâncoveneşti, de ott azt mondták neki, hogy Magyarország területén ilyen települések nincsenek. Aztán orvosként valahányszor Magyarországról származó betegeket kezelt, mindig megkérdezte, nem tudják-e, hol vannak ezek a falvak.
Ez a Magyarország, nem az a Magyarország
„Nagyanyám 1989-ben halt meg. A kilencvenes évek elején felújítottuk kicsi házát, s akkor találtam meg a cigarettásdobozt, amelyben benne volt nagybátyám katonakönyve és az utolsó levél, amit bajtársa írt. Megható volt olvasni azt a levelet. Akkor újra elhatároztam, hogy felkutatom a sírját. Az egyik háborúról szóló könyvben olvastam, hogy ma már Magyarország határai máshol vannak, így én tulajdonképpen Romániában kell hogy keressem a két települést. Volt egy Constantinescu nevű nővér, aki velem együtt dolgozott, Aradról származott. Mikor mondtam neki, hogy mit keresek, azt mondta, az ő nagyapja mindent tud a második világháborúról és a frontokról. Végül a nővér és férje kereste fel első alkalommal a marosvécsi temetőben levő német és osztrák katonák közös sírját. Egy marék földet hoztak nekem onnan” – meséli a belgyógyász meghatódottan.
Méltó sírkő őrzi emléküket
Miután sikerült beazonosítani a helyet, Johann felvette a kapcsolatot a helybéli református lelkésszel, Székely Józseffel, akinek pénzt küldött, ő pedig sírkeretet és -követ emeltetett a tömegsírra. Ugyanakkor minden évben a gondozásra is áldozott. Majd egyszer bejelentette, hogy személyesen is eljön. Az azóta nyugdíjba vonult református lelkésszel közösen felkeresték Görgényüvegcsűr határát, a marosvécsi temetőt. Johann örökégő lámpákat helyezett el, és megnyugodva, elégedetten tért haza.
„Ha hazamegyek, elmesélem édesapámnak részletesen, mit láttam, milyen megható és szomorú érzés volt megállni a Magura mezőn, nagybátyám sírjánál. Hátha akkor ő is végre ki tudja beszélni magát, el tudja mesélni emlékeit, bánatát és nem csak a szemében láthatom a nagy szomorúságot” – mondja a németországi belgyógyász, akinek meggyőződése, hogy a két világháborúban értelmetlenül vesztette életét sok fiatal, apa, nagyapa.
Erdély legnagyobb vetélkedőjének ad otthont hétvégén Marosvásárhelyen, ahol A remény zarándokai mottóval tartanak kreativitásversenyt.
Noha Maros megyében kapta a legtöbb szavazatot az AUR-vezér George Simion a székelyföldi megyék sorában, kétharmaddal úgyis alulmaradt Nicușor Dannal szemben.
Maros megyében a szavazópolgárok több mint harminc százaléka leadta voksát 14 óráig, és közben a nap is kisütött a megyeközpontban, így az eső sem jelenthet akadályt az állampolgári kötelesség gyakorlása közben.
Maros megye első magyar kormánybiztosa, Barabási Antal Szabolcs prefektus a fiatalokért, a gyerekekért és egy olyan európai jövőért és országért szavazott, amely értük van.
Azzal tiltakozott az egyik marosvásárhelyi iskola másodikos tanulójának folyamatos agresszív viselkedése ellen az osztály szülői közössége, hogy nem engedték el gyerekeiket az országos felmérőtesztre. Az esetet vizsgálják a hatóságok.
Számos érettségiző előtt homályos még a jövőkép, a Gyulafehérvári Caritas marosvásárhelyi ifjúsági mentorai rajtuk segítenének pályaorientációs és karriertervező tréningükkel. De a karrierváltást fontolgató felnőttek előtt is nyitva áll az ajtajuk.
Egy anyamedve és két bocs sétált péntek reggel Nyárádtő utcáin, mielőtt a gyerekek iskolába indultak volna. A lakosságot Ro-Alert üzenetben riasztották az esetről.
Gyorsabb ügyintézést, az uniós pénzalapok jobb felhasználását reméli Cseke Attila fejlesztési miniszter az építkezések engedélyeztetésére vonatkozó új jogszabálytól.
Különleges élményben lehet részük mindazoknak, akik ellátogatnak szombaton a Marosvásárhelyi Állatkertbe, hiszen a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat részeként az intézmény egyedülálló programokkal várja látogatóit.
Egy román–török cégtársulás nyerte az Erdélyt Moldvával összekötő A8-as autópálya Nyárádszereda és Sóvárad közötti szakaszának megépítésére kiírt közbeszerzési eljárást – tájékoztatott szerdán a szállításügyi miniszter.
szóljon hozzá!