„Autonómiát! Autonómiát!”

A kedvezőtlen, esős idő ellenére tízezrek, a szervezők szerint – becslések alapján –  mintegy harminc ezren vettek részt a Székely Szabadság Napja alkalmából meghirdetett marosvásárhelyi autonómiatüntetésen. Annak ellenére, hogy a rendezvényt 17 órai kezdettel hirdették, már 16 órakor gyülekezett a tömeg a Postaréten, ahol ezúttal egymás mellett lobogott a román, a baszk, a katalán, a magyar és a székely zászló. „Nem kampányt, nem magyarázatot, hanem területi, gazdasági önrendelkezést akarunk!”, „Autonómiát Székelyföldnek!”, „We are Europeans! We need autonomy!” (Európaiak vagyunk, autonómiát akarunk), „Autonomy is a European solution. Why not in Romania?” (Az autonómia európai megoldás. Romániában miért nem?), „We pay taxes! Respect our rights! Autonomy is the solution!” (Adót fizetünk! Tiszteljék a jogainkat! Az autonómia a megoldás), „Autonomie=Stabilitate” (Autonómia=Stabilitás) – hirdették a táblákon az Erdély, Székelyföld minden szegletéből Marosvásárhelyre érkezettek, és több száz székely zászló lobogott a Postaréten és a környékén.

A tömeghez elsőként a Katalán Demokratikus Konvergencia párt képviselője, Mark Gafarott Monjo szólt, akinek gondolatait Dabis Attila, az SZNT külügyi szolgálatának munkatársa tolmácsolta: „Ezt a magasztos ügyet a katalán nép jól ismeri, és még nem felejtette el. Egy olyan nemzet tagjaként, akinek nyelvét, kultúráját évszázadokon keresztül üldözték, rendkívül közel érzem magam a székely néphez. Remek jövő áll önök előtt, hiszen Európát nem építhetik ilyen népek nélkül. Nincs miért szégyenkezni, a jogokért harcolni kell, mert az Európai Unió nem fordíthat hátat a székelymagyar népnek. Az unió nagysága a sokszínűségben rejlik, s ebben kiemelt szerep jut az ilyen nemzeteknek” – mondta, majd magyar nyelven zárta beszédét: „Autonómiát Székelyföldnek, Isten áldja a székely népet!”

Dél-Tirol kormányzója, Luis Durnwalder levélben köszöntötte az egybegyűlteket: „saját bőrünkön éreztük azokat a gondokat, amiért most önök összegyűltek. 1948-ban született az első írott autonómiastatútumunk, de az nem volt több egy papírnál. A kisebbségeknek türelemre van szükségük. Több mint húsz évbe telt, hogy megalapozzuk a kisebbségvédelmet, hogy az senkinek se legyen kárára, és együtt tudjanak élni a német ajkúak, az olaszok és a ladinok. A kisebbségvédelem számtalan fázisán mentünk keresztül. Volt, amikor Olaszország kisebbségét a megsemmisülés vagy az asszimiláció fenyegette. Bátorságra van szükség, és az együttműködést kell keresni más kisebbségi közösségekkel” – hangzott a levélből.

A Baszk Nemzeti Párt elnöke, Andoni Ortuzar szintén levélben fejezte ki a baszk nép szolidaritását a székelyekkel. Elmondta, Székelyföld példa arra, hogy a nemzeti méltóság képes ellenállni az erős kultúrák beolvasztó hatásának, valamint a globalizációnak.

A felvidéki Magyar Közösség Pártjának elnöke, Berényi József is kitartást és erőt kívánt: „Régóta tudjuk, hogy a Kárpát-medencei magyarok sorsa azonos. Mi már elszenvedtük a régiósítás folyamatát, azóta száztízezerrel vagyunk kevesebben, mint 1990-ben. A félmilliós közösségünkre nézve ez drámai. A különböző autonómiaformák nélkül Szlovákiában a magyarság létének vége. Szolidaritást vállalunk a marosvásárhelyi tüntetőkkel, hiszen a problémánk közös.”

Szlovénia bukaresti nagykövete, Jadranka Sturm-Kocjan is levélben biztosította az egybegyűlteket, hogy tiszteletben tartják az uniónak a kisebbségek védelmére vonatkozó törvényeit.

A főszervező Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázst Autonómiát! felkiálltással fogadta a tömeg. Szerinte Székelyföld autonómiája nem más, mint a székely nép törvények által szavatolt szabadsága. „Tanulja meg ország és világ, hogy a székelyek a szabadsághoz ragaszkodnak, ez elemi jogunk, ezért tüntetünk békességgel és félelem nélkül, Marosvásárhelyen, a székelyek mindenkori fővárosában. Nem lehet az, hogy Románia ésszerű területi felosztását a magyarok iránti félelem miatt nem merik megvalósítani. Egyedül a teremtő Istent féljük, de másnak nincs oka félni tőlünk. Nem azt kell keresnünk, mi a legtöbb, amit megengednek nekünk. Székelyföld határairól csak az érintett helyi közösségek dönthetnek helyi népszavazáson. Mi azt akarjuk, hogy a nyolc székely székből álló Székelyföld önálló közigazgatási egység legyen. Ha mi magunk, önszántunkból állunk el ettől, akkor az önfeladást választottuk. Félelemre nem lehet jövőt építeni” – mondta Izsák. Megjegyezte, vannak, akik azt mondják, hallgatni kell – a tömeg félbeszakította, és kiabálta: Nem! Nem! Soha!

A társszervező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Tőkés László kijelentette: az autonómia létfeltétele nemzeti közösségünk életének, és köszönetet mondott azoknak az RMDSZ-szervezeteknek, amelyek tagjai vették a bátorságot, és eljöttek Marosvásárhelyre. „Minden pártérdeket felülmúl a nemzeti érdek. A Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot követően megalakul a Partiumi Autonómiatanács, ezzel szélesítve ki az autonómia intézményes kereteit. A Székely Szabadság Napja a szabadságharcról, az igazságharcról szól, és ehhez szükségünk van a románok szolidaritására is”– mondta, majd elismételte román nyelven is. Az európai parlamenti képviselő együtt énekelte a tömeggel, hogy „éljen a magyar szabadság, éljen a haza”. Tőkés utalt arra, hogy „az erdélyi magyarságot a román nacionalista hatalomnak” kiszolgáltató Kádár János örökösei szombaton Markó Bélával és Victor Pontával ünnepeltek az MSZP budapesti rendezvényén.

A társszervező Magyar Polgári Párt elnöke, Biró Zsolt elmondta, nincs valós önrendelkezés, nincs autonómia, ezért folytatni kell a szabadságharcot. „Azt üzenték, nem idején való tüntetni, miközben a parlamenti képviseletünk súlytalan. Szerintük referendumot sem szervezhetünk, és amikor az autonómiáról kell a parlamentben szavazni, akkor meglógnak. Jó lenne, ha megtudhatnánk, milyen eszközökkel érhetjük el az autonómiát. Lobogjanak a székely zászlók, hadd lássa ország, világ” – mondta Biró, utalva az RMDSZ csúcsvezetésének távolmaradására. Hozzátette, amikor Székelyföldet széthordják, nincs helye a halvérűségnek. „Nyolc székely szék, egy közigazgatási egység. Nyolc egyenlő eggyel, ez az egységes Székelyföld, ennek megteremtése a célunk!” – fogalmazott.

A szintén társszervező Erdélyi Magyar Néppárt nevében Sánta Imre szólt a tömeghez. „Egy a jelszó: Szabadságot a székely népnek, autonómiát Székelyföldnek! Csak akkor leszünk eredményesek, ha egységesek vagyunk. Ettől félnek azok, akik le akarnak szoktatni, hogy éljünk az utcai véleménynyilvánítás eszközével” – mondta.

Végül Izsák Balázs felolvasta a nagygyűlés petícióját – egy beadványt a román kormánynak, amely a székelyek követeléseit tartalmazta: Székelyföld területi autonómiája, amely nem sérti a román állam törvényeit, sem pedig a székelyföldi románok érdekeit, a székely jelképek üldözésének befejezését, teljes és tényleges szabadságot követelnek minden lakosnak (a beadvány teljes szövege a cikk végén olvasható). A tömeg egy emberként fogadta el, hogy a petíciót Románia kormánya elé terjessze az SZNT.

A fiatalokból és idősekből, nőkből és férfiakból, gyerekekből álló, mintegy másfél kilométerre nyúló tömeg rendőri felügyelet mellett, Autonómiát! felkiáltással és hazafias dalokat énekelve vonult végig a November 7. lakónegyeden a főtérig, ahol a prefektúra jogi osztályának képviselőjének átadták a petíciót – a székely zászlót az illetékes nem vette át.

A rendezvénnyel kapcsolatban nem érkezett hír incidensekről, sőt az egyesek által riogatásnak szánt, 16 órára a főtéri Avram Iancu-szoborhoz meghirdetett Új jobboldal-megmozdulás is kacsa volt, hiszen a helyszínen csupán 6–7 csendőr tartózkodott.

Beadvány Románia kormányához a Székely Szabadság Napján

Ma, 2013. március 10-én, a marosvásárhelyi Postaréten, a Székely Nemzetgyűlések hagyományainak folytatásaként összegyűlt székelyek, valamint a velük szolidaritást vállaló erdélyi magyar közösségek képviselői kinyilvánítjuk: igényeljük Székelyföld területi autonómiáját!

Székelyföld területi autonómiája azt jelenti, hogy történelmi szülőföldjén a székely-magyar többségi kollektivitás joga és tényleges képessége saját felelősségére és saját érdekében átvenni a közérdekű problémák jelentős részének megoldását, a szubszidiaritás elvének megfelelően. Az autonóm régió az állam és a kollektivitás között elhelyezkedő választott testülettel rendelkezik, az önigazgatás hatásköreit gyakorolja, illetve államhatósági jogosítványokkal is bír.

Románia, amikor csatlakozott az Európa Tanácshoz, egyoldalú kötelezettséget vállalt a tanács 1201/1993 számú ajánlásának teljesítésére, amely 11. cikkében kimondja: „Azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek.” Az eltelt közel két évtizedben Románia ezt a kötelezettségvállalását sem teljesítette, az ezzel kapcsolatos párbeszédet a hatóságai elutasították.

Románia kormánya ígéretet tett arra, hogy a tervezett regionális reformot az érintett lakosság megkérdezésével hajtja végre. Ezt javasolja az Európai Unió is, és ez áll a Romániában hatályos jogszabályokban is. Ennek ellenére most arra készülnek, hogy megszegve Romániának a Kisebbségi Keretegyezményben és a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájában foglalt kötelezettségeit, Székelyföldet egy román többségű közigazgatási régióba tagolják be, végleg felszámolva a székelység létezésének maradék intézményi kereteit. Felhívjuk az illetékes hatóságok és a nemzetközi közvélemény figyelmét arra, hogy Székelyföld közösségének akarata ellenére végrehajtott regionális reform beláthatatlan következményekkel járna a romániai demokráciára nézve, ugyanakkor ellehetetlenítené a többség, illetve a számbeli kisebbségben élő, de itt helyi többséget alkotó székely közösség közötti viszony normalizálását! Egyben felhívjuk Románia kormányának a figyelmét arra is, hogy a nemzetközi kötelezettségvállalások megszegése rendkívül rossz következményekkel járna Románia külkapcsolataira nézve.

Mi párbeszédet akarunk és együttműködést, abban a reményben, hogy végül Románia kormánya is belátják, hogy a közigazgatás reformot a helyi közösségek szabad akaratára, az állampolgárok közti szolidaritásra és a konstruktív együttműködésre kell építeni.

Hangsúlyozzuk: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi integritását és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát. Székelyföld autonómiájának minden előnyét egyformán fogják élvezni az itt élő állampolgárok a demokrácia alapvető értékeinek tiszteletbe tartásával.

Mindezek szellemében:

Követeljük, hogy a sajátos történelmi, földrajzi, politikai, kulturális és gazdasági jellegzetességekkel rendelkező Székelyföld alkosson önálló fejlesztési régiót az Európai Unió forrásainak hatékony felhasználása érdekében!

Követeljük, hogy Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió!

Követeljük Székelyföld autonómiájának törvény általi szavatolását!

Tiltakozunk Székelyföld őshonos közösségének, a Székely Népnek érdekeit sértő, létét fenyegető közigazgatási átalakítás ellen!

Követeljük, hogy a romániai hatóságok azonnal szüntessék be a székely jelképek üldözését, a magyarul beszélő emberek zaklatását és fenyegetését.

Tiltakozzunk az ellen, hogy a jogállam intézményeit az itt élő, román állampolgárságú magyarok elnyomására, megfélemlítésére és üldözésére használják!

Teljes és tényleges szabadságot és egyenlőséget akarunk Székelyföld minden lakosának!

Követeljük, hogy a kormány kezdjen párbeszédet a fentiekről a székely nép legitim képviselőivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal!

Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a Székely Népnek!

Marosvásárhely 2013. március 10.