A hatóság idei nyilvántartásában már 550 hektárnyi felégetett területről vannak adatok, ebből nagyjából 400 hektár olyan terület – Maroshévíz térségében –, ami nem védett és amelynek a felégetéséért nem tudtak senkit felelősségre vonni. A környezetőrség ugyanis jórészt csak tettenérés esetén tud eljárást indítani az elkövetők ellen. Egy alkalommal így bírságoltak meg hatezer lejre egy tarlóégetőt, aki ugyan tagadta azt, hogy ő gyújtotta fel a területet, ám mivel a helyszínen találták a hatóság munkatársai, és a helyi polgármesteri hivataltól kikért adatokból kiderült, hogy az illető a terület tulajdonosa, nem volt nehéz eljárás alá vonni.

– magyarázta Domokos Szilárd. „Úgy kell elképzelni, hogy ha fel van égetve mondjuk egy ötvenhektáros terület, és azt öt-hat parcella alkotja, nem lehet tudni, hogy melyiknek a tulajdonosa gyújtotta fel, tehát azt, hogy honnan indult a tűz” – vázolta a felelősségre vonást akadályozó tényezőket. Kitért arra is, hogy előfordult már olyan is, hogy a tűzoltóság segítségét kértek a tűz kiindulási helyének a beazonosítása érdekében, de nem jártak sikerrel akkor sem.

Nagyon kevesen vannak

A tarlóégetések felderítését és a tettesek leleplezését az sem segíti, hogy a megyei környezetőrségnél a hatóság vezetője mellett mindössze három hatósági biztos dolgozik – ekkora személyzettel esélyük sincs időben elérni minden helyszínre. Annyit tudnak még tenni, hogy egy együttműködés részeként

Noha már több mint 250 gazda veszíti el a juttatást emiatt, számos olyan eset van, amikor az APIA is tehetetlen. Az egyik ilyen helyzet az, amikor a tulajdonos nem igényelt támogatást, ilyen azonban ritkán fordul elő. Az viszont annál gyakoribb, hogy a tisztázatlan tulajdonjogi viszonyok miatt lehetetlen beazonosítani a tulajdonost. „Ezeket az elhagyatott területeket gyújtják fel olyan személyek, akik esetleg használatba vennék azt mondjuk törvénytelen legeltetés céljával. Őket is nagyon nehéz felelősségre vonni” – mondta Domokos Szilárd.

A polgármesteri hivatalok is bírságolhatnának

A környezetőrség akkor lehetne hatékonyabb a tarlóégetések visszaszorításában, ha a megye minden városában és községében lenne egy alkalmazottja, erre azonban semmi remény nincs, hiszen 67 ilyen közigazgatási egység van a megyében. Tudnának azonban tenni a tarlótüzek visszaszorításáért a helyi közigazgatóságok is, hiszen

– hívta fel a figyelmet a hatóság megyei vezetője.

Ami a tarlóégetésekért kiszabható bírságok megnövelését illeti, Domokos Szilárd szerint lesz ennek visszatartó ereje – véleménye szerint néhányan biztosan el fognak gondolkodni azon, hogy megéri-e tűzzel kaszálni –, azt viszont nem hiszi, hogy önmagában a bírságok megnövelésével meg lehet állítani ezt a jelenséget. Elmondta, a kormány múlt héten az eddigi 3000-től 6000 lejig terjedő értékhatárról 10 000-től 15 000 lejig terjedő összegre növelte a tarlóégetésért kiszabható pénzbüntetések értékét a természetes személyek esetében. A jogi személyek esetében a felső határ 100 ezer lej.