Május elsején állítják a jakabfát, az ébredő szerelem jelképét

A hozzájuk kapcsolódó egyik legendás csoda, miszerint az őket vendégül látó varga korsójából sosem fogy ki a jó bor, asztaláról a kenyér, és a nyárson folyamatosan sül az ízletes liba, bizony manapság is sokaknak kapóra jönne hitük erősítésében…

Lenyúlt egyházi ünnep

A 19. század végén aztán a baloldal ezt az egyházi ünnepet is lenyúlta, és 1891-ben nemzetközi munkásünneppé léptette elő (mire válaszul 1955-ben XII. Piusz pápa bevezette a munkás Szent József, az ácsok, asztalosok, famunkások, favágók, bognárok, koporsókészítők, tímárok és édesapák védőszentje liturgikus emléknapját). Így nem csoda, ha

Pedig – és erre Gazda Klára írásos bizonyítékot is talált – 1753-ban például Kézdivásárhelyen már biztosan volt jakabág-verés, és 1814-ben „Alsócsernáton fiscusa némely gyermek megbüntetését kéri, akik fűzfákat vagdaltak ki, és azt a lányos házak ajtajára tűzték”. Sőt,

Ezt igazolja Nagymihályfi Ödönfi László görgényi várnagy és székely alispán által 1548-ban kiadott ítéletlevél, melyben elrendeli, hogy a Dálnoki Török Mátyásné és Csernátoni Damokos Mihály közti perben tartsanak tanúvallatást. De mi most maradjunk a fiatalok korabeli „kommunikációjánál”.

Mindegy, hogy milyen ág, csak zöld legyen!

A kiszemelt leányzó háza elé állítandó sudár, fiatal fát általában megfosztották a lombjától, csak a tetején hagytak ágakat.

A legények előző este, csoportokba verődve mentek az erdőbe nyírfa- vagy fenyőágért – az előbbinek gonosz-távoltartó erőt tulajdonítottak a régiek, az utóbbiból több volt. De vittek boroszlánt, fűz-, bükk- és egresfát is, Korondon meg éppenséggel vadcseresznyét!

Szovátán minden legény maga vágta az ágat, és egyedül vitte a szeretőjének.

A lányokat nem nagyon érdekelte, hogy nyír- vagy fenyőfával érkezik-e a legény, csak érkezzen! Mert nagy szégyent jelentett, ha valaki nem kapott – ezért aztán

A gelencei hajadonok annyira hálásak tudtak lenni, hogy a zöld ágakat kendőkkel, piros szalagokkal felpántlikázták, és egy hét múlva, a figyelmesség viszonzásaként lakomát rendeztek. Erre emlékeztet a népdal is:

Kedvesednek háza előtt
Az éjszaka magasra nőtt,
S gyenge szellő lágy szárnyain
Piros kendő leng ágain.

Még több szóbeszédre adott okot, ha kukoricaszár, ganés seprű vagy mindenféle ringy-ronggyal, kapcadarabbal teleaggatott, száraz gally került a zöld ág helyébe: ez a korábban táncban kikosarazott legény bosszúja is lehetett, de

A zabolai legények még az utcakapukat is bemázolták, vagy elvitték a szomszéd telkére, „macskazene” kíséretében. A Homoród mentén a táncba hívást visszautasító lánynak ilyenkor

Persze az is előfordult, hogy a hajnalfákat csínyből vagy bosszúból kicserélték, ellopták, ezért a komolyan udvaroló legénynek sokszor napfelkeltéig ügyelnie kellett arra, hogy az általa vitt a helyén maradjon. A félreértések elkerülése végett néhol a nevüket is belevésték.

Apácán megismételték

A Barcaság egyes falvaiban a 17-18 évesnél nagyobb legények hat-hét méter magas, szép növésű, kizöldült nyírfát állítottak, társaikkal közösen a szeretőiknek – Apácán ezt pünkösdre virradóra megismételték, Barcaújfaluban és Krizbán pedig csak az utóbbi alkalomkor gyakorolták ezt a szokást.

Székelyvarságon „a XX. század közepén és végén egyaránt a legények kisebb zöld ágakkal ékesítették az ismerős leányok kerítését. A leány szereteje pedig egy selyemszalagokkal díszített nagyobb zöld ágat állított szerelmi ajándék gyanánt kedvese kapuja mellé.

A legtöbb zöld ág egy hétig díszítette a kaput. Amikor a leány leszedte a hosszú selyemszalagokat az ágról, egyet-kettőt a hajába kötött. Úgy ment misére, lakodalomba.

– sommázza a ceremónia lényegét Bárth János.

Ám mint azt mások mellett István Lajos már évekkel ezelőtt megállapította, „napjainkra az ágállítás nagyon meggyérült, és gyermekszokássá vált: néhány legényecske szokott néhány leányocska kapujára zöldágat tűzni, rokonszenvének kimutatása végett.”

„Ha Fülöp és Jakab napján esik…”

Mivel a zöldellő természet reménnyel tölti el a gazdálkodó embereket, természetesen időjárási regulák is kapcsolódnak ehhez a naphoz, sőt, régen azt tartották, aki ezen a reggelen először megy a kúthoz vizet inni és a marháit megitatni, egész évben, jószágaival együtt egészséges lesz. A május elsején elvetett kender szintén bőségesnek ígérkezik.

Azt mondták, ha Fülöp és Jakab napján esik, termékeny év következik: „Ha hűvös, nedves, közepes termést várj, ha meleg, tiszta, bőven terem minden.” Rímbe szedve:

Május ha sok felleget,
Nem küld nagyon sok hideget,
Vagy rekkenő meleget,
Bort, búzát várj eleget.

De azt is megfigyelték, „ha május elseje előtti éjjel esik az eső, nagy termés lesz, ha hideg van vagy fagy, akkor termés nem lészen.”

Ám ezt akkor tudjuk a legjobban megállapítani, ha a szabadban, lehetőleg a természetben töltjük. Rajta hát!