Idén is díjazták a közösségépítőket

Nézze meg videónkat!

A gálaest legelső mozzanata egy csendes aukció volt, melyet a Dr. Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola zene szakos diákjai tettek hangulatosabbá. A vacsora után az alapítvány megtartotta éves beszámolóját is – az SZKA tagjai hangsúlyozták, hogy sikeres évet tudhatnak maguk mögött, a vállalkozók és a civil szervezetek kitettek magukért, annak ellenére, hogy még mindig mennyire megterheli az embereket a gazdasági válság. Sikerült rendbe tenni öt játszóteret, 24 000 lejt fordítottak a Kaláka programra, emellett rengeteg pénzt tudtak adni számos más civil szervezetnek, hogy ezt ők is a közösség javára fordíthasák.

Minden kategória győztesét kitüntették

Az ünnepelés mellett az est legfontosabb mozzanata a Közösségépítő Díjak átadása volt. Öt kategóriában neveztek jelölteket: a „kézjegy” post mortem kategóriában Baczkamadarasi Kis Gergely és dr. Bakk Elek, a civil szervezetében a G. és a Városfalvi egyesületek, a médiában a Duna TV székelyudvarhelyi regionális stúdiója, illetve Bobo, az Udvarhelyi Híradó karikaturistája, a magánszemélynél Kovács Ágnes magyartanár, Asztalos Lehel iskolapszichológus, továbbá Barcsa István fotós, valamint a vállalkozásoknál a Matrica Rt. és az Elan Trió Kft. került jelölésre. A felsoroltakra az SZKA honlapján lehetett szavazni.

Boros Csaba, az Elan Trió vezetője átveszi a díjat

A vállalkozás kategória győztese az Elan Trió Kft. volt. Péter Ildikó, az alapítvány programfelelőse a díjazás alatt elmondta, hogy nagyon sokat köszönhetnek ennek a cégnek, mivel jelenleg már több mint 1700 közösségépítő kártyával rendelkező aktív ember van a városban. Boros Csaba, a cég vezetője arról számolt be a díj átvétele után, hogy már egy anyaországi kormánybiztos is felkereste, ugyanis Magyarországon is be szeretnék vezetni a Közösségi Kártyát. „Nincs gazdagság a közösség gazdagsága nélkül” – mondta Boros.

A média kategória győztese a Duna TV székelyudvarhelyi regionális stúdiója lett, melyet kilenc éve hozták létre a magyar állam támogatásával. „Nagyon jól esett, hogy felfigyeltek a munkánkra” – magyarázta Jakab Endre, a stúdió vezetője. „Öt éve kaptunk ilyen díjat a Máltai Szeretetszolgálattól. Az, hogy ilyen díjakat osztanak, azt jeleni, hogy értékelik a munkánkat. Ez első sorban munkatársainkat illeti meg” – tette hozzá.

A G. Egyesület lett a civil szervezetek kategória győztese, mivel már nyolc éve rendszeresen megszervezik a Kamarazene-fesztivált, amelyre minden évben ingyen látogathattak el a komolyzene kedvelői.

A magánszemély kategória győztese sokak meglepetésére Barcsa István önkéntes fotós lett. Barcsa meglepődöttségében alig találta a szavakat, meghatódva mondott köszönetet a szavazatokért. „Egy igazi élmény számomra ez a díj” – mondta a fotós.

Barcsa István önkéntes fotós

A „kézjegy” post mortem kategória győzteseként Baczkamadarasi Kis Gergelyt tüntették ki. A díjazást követően a tavalyi gála mintájára egy aukciót tartottak. Az árverésen minden felkínált tárgy gazdára talált, a befolyt összegek sorsáról az összesítést követően fogunk tudósítani.

Sikeres volt az elmúlt év, munkás lesz a következő

Chris Worman, az SZKA elnöke elmondta, jó érzéssel tölti el, hogy ebben a válságban is csodálatos emberek tesznek számtalan csodálatos dolgot. „Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy köszönöm. Jó volt az elmúlt évünk, sok új embert be tudtunk vonni a projektjeinkbe. Egy éve 1000, most pedig már 2000 család vált a közösségünk tagjává. A jövőben sem fogunk tétlenkedni, például már létrehoztunk egy közösségi „ágat” Keresztúron is, így ott is működni fognak a projektek, a környező falvak bevonásával is. Aki látta, hogy mivel foglalkozunk, nagy érdeklődést mutatott. Remélem jó év lesz a soron következő is, és azt is remélem, hogy hasonló sikerekről számolhatok be a továbbiakban is” – fogalmazott Worman.

Péter Ildikó programfelelős elmondta, az az érzésük, hogy elidegenedtek az emberek a közösségi munkától. „Újra be szeretnők vezetni ezt a hagyományt. 1959-ben felépült a kultúrház, 16 millió lejből. Egy kezdő tanár fizetése akkor 800 lej volt, a román kormány pedig 1 millió 200 ezer lejt adott. A fennmaradó összeget a helyi közösség adta: a fát, a munkát, kinek mije volt. Az efféle közösségi munkát szeretnénk újra meghonosítani” – hozta fel a követendő példát Péter Ildikó.