Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

10:14

Orbán Viktor: 2026-ban arra kérek mandátumot, hogy kimaradjunk az európai háborúból

09:39

Sulyok Tamás: találjunk rá mindannyian az összetartozás örömére

09:22

Súlyos égési sérülésekkel szállítottak kórházba két kiskorút szilveszter éjjel

09:02

Közzétette a házszentelés menetrendjét a csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Beköszönt az igazi tél: erős szél és havazás, a hegyekben hóviharok várhatók

Székelyföldön ismerős világutazó házába csapódott be egy BMW karácsony első napján

Gyanús ismétlődés: újabb egyházi ingatlan vált a lángok martalékává Kászonjakabfalván

Halálos tűzeset történt Hargita megyében: egy idős férfi életét vesztette

Kászonjakabfalvi tűzesetek: egy személyre terelődik a gyújtogatás gyanúja, de bizonyíték nincs

Csíkszeredában nemcsak adót emeltek, hanem Udvarhely mintájára még egyet visszavezettek

Készülnek a csíkszeredai Dracula Park tervei

Az utolsó pillanatban közölték: nem adnak engedélyt a tűzijátékra Csíkszeredában

Mutatjuk, hogy mennyi adót fognak fizetni a székelyudvarhelyiek

Bolojan: 2026 sem lesz könnyű, de ha a kijelölt pályán marad Románia, akkor jobb év lesz az ideinél

Idegennek hitt emberekből rokonok

Forrás: Deáky Ida

Deáky Idának édesanyja mesélt sokat a család felmenőiről, így egy idő után elkezdte rajzolni a családfát, hogy saját maga számára is átláthatóbb legyen a rokoni szálak ága-boga. Néhány hete Csíkdánfalvára hívta találkozóra a Gál-leszármazottakat.

Péter Beáta

2017. július 17., 21:232017. július 17., 21:23

Mintegy éve kezdett hozzá a családfáját kutatni Deáky Ida, rokonokat kérdezett meg és a gyulafehérvári egyházi levéltárban tanulmányozott dokumentumokat. Csíkdánfalváról indultak a gyökerek.

Édesanyám mesélt mindig a felmenőinkről, de nem értettem egész pontosan, hogy ki kinek a kije, ezért elkezdtem írni, rajzolni saját magamnak. Ahogy rajzoltam, jól kibontakozott és érthetővé váltak számomra a rokoni szálak, így kezdtem ezzel foglalkozni

– mesélte a kezdeteket. Mint mondta, az is motiváló volt számára, hogy a gyerekei néhány barátjával beszélgetve, kiderült róluk, hogy ők is rokonok, aminek mindenki nagyon örvendett. Ugyanakkor, ahogy egyre több dolgot tudott meg, annál jobban beleásta magát a kutatásba.

Hét nemzedékre visszamenően tudta felfejteni a szálakat.

Gál Simon 1867-ben született, az ő édesapja Gál György volt, az én szépapám. Ők földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak, az én nagyszüleim is állatokat tartottak, vitték a deszkát eladni Brassóba, Szebenbe, és cserekereskedelmet folytattak. Elég nagy volt a család, mintegy 250 személyt számoltam össze a Gál-ágon. Az elbeszélésekből azt szűrtem le és ezt próbáltam a fiatalabbaknak is elmesélni, hogy összetartóak, segítőkészek, önzetlenek voltak egymással szemben. Egymás nélkül nem történt semmi. A hétköznapi életük is úgy zajlott, hogy mindenki mindenkiről tudott és folyamatosan segítették egymást.

Deáky Ida nem csak felkutatta a szálakat, de az élő rokonságot is felkereste és találkozóra hívta Dánfalvára. Több olyan rokon is jelen volt, akik addig nem ismerték egymást. „A Cseretetőn van egy kőkereszt, oda gyűltünk össze. Sokszor jártak ott az elődeink is, emlékszem, nagytatám is gyakran ment ki oda. A papbácsi mondott egy áldást és imádkoztunk. Nagyon jó volt ez a találkozás, nagy volt az öröm, amikor sorra derült ki, hogy ki kicsoda. Vannak rokonok Temesváron, Nagyváradon, Magyarországon, Ausztriában, a fiatalok közül Németországban, az Egyesült Államokban, Angliában. A legidősebb rokonunk, aki jelen volt, 95 éves” – magyarázta.

Deáky Ida a maga számára kezdte rajzolgatni a családfát

Fotó: Gecse Noémi

A találkozón különböző családi történeteket is megismerhettek a fiatalok. Például a 83 éves Árpi bácsiét, akinek 8 éves korában orosz katonák golyót lőttek a combjába. Mivel nem volt orvos a közelben, épp, hogy túlélte. A tizenkét évvel nagyobb lánytestvére ápolta, így vészelte át.

A Csíkszeredában élő nő úgy gondolja, azért is fontos, hogy megismerjük a felmenőinket, mert egyfajta megerősítés tud lenni.

A mi felmenőink sokat dolgoztak, aktívak voltak, de mégis maradt idejük egymásra. Példakép lehetne számunkra is ez, és a jövő generáció számára is. Nem csak az számít, hogy mink van, mennyit gyűjtöttünk, hanem az egymás iránti szeretet, kapcsolat. És fontos ismernünk, hogy ki a rokonság, még ha távolabbi is. Amikor szóltam, hogy mit gyűjtöttem, mindenki nagyon lelkes volt, az adott erőt, hogy megszervezzem a találkozót, hogy mások számára is fontos ez. Ezeket az információkat, amit kaptunk a családról tovább kell adjuk a fiataloknak

– hangsúlyozta Deáky Ida.