Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

10:59

Ilyen most a romániai utak állapota

10:53

Szlovéniától is kikapott a magyar U18-as jégkorong-válogatott

10:25

Bombafenyegetést kapott az éjjel a kolozsvári repülőtér

10:00

Ez most tényleg rajtunk múlik – Egy székely ember véleménye

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Szörnyű tragédia nagypéntekre virradóan: bennégett egy utas a kamionnal ütköző személyautóban

Egy traktor és egy fa közé szorulva vesztette életét

Több mint 40 millió eurós beruházás indult Székelyudvarhelyen

Feltűnően sok hatósági jármű jelent meg az egyik csíkszeredai utcában

Elhunyt Ferenc pápa

A térségben egyedülálló sportközpontja lesz Szépvíznek – fotók

Itt a magyarázat arra, hogy miért teljesítenek gyengébben a magyar diákok, mint román társaik

Crin Antonescu: az elnök kötelessége a kisebbségek jogainak védelme

Elhagyhatta az országot a Sepsiszentgyörgyről eltűnt tinédzser

Vízi Elemér: a hit nem magánügy

Letűnt hagyomány a Szent György-napi állatkihajtás

Lassan csak a nosztalgia tölti be a hegyi legelőket, egyre kevesebb háziállatot hajtanak ki. Képünk illusztráció

Fotó: Csató Andrea

A székelyföldi állattartáshoz kötődő egyik legrégebbi hagyomány volt, hogy Szent György napján indultak a legelőkre a szarvasmarha-csordák, juhnyájak. Ez a szokás mára elveszett, a hegyi legelők legtöbbjén nem hallatszik kolompszó.

Gergely Imre

2025. április 24., 07:572025. április 24., 07:57

A hagyományos állattartó életforma már a múlté. Még pár évtizede minden székelyföldi településen megszokott volt, hogy a csordákat, nyájakat Szent György napján kezdték kihajtani a legelőkre. Ez ma már csak nosztalgikus emlék – mutat rá Baróti Lajos, a Hargita Megyei Szarvasmarha-tenyésztők Egyesületének elnöke.

1999-ben, amikor az egyesületet megalapították, még mindig léteztek azok a gazdasági struktúrák, amelyek az állattartásban a legeltetésen alapultak. Még huszonéve is

az állattartás többnyire ősi, régi szokásokat követett: nyáron a legelőkön tartották a szarvasmarhákat, juhnyájakat.

Ezeknek a csordáknak, nyájaknak összeszervezése, a legeltetés megszervezése egy külön szép feladatot jelentett akkoriban.

A globalizációs folyamatban azonban megváltozott az erdélyi gazdálkodó is. „A kistermelők létezése egyre nehezebbé vált, és akkor úgy gondoltuk, ha nagyobb gazdaságok lesznek, jobb lesz. Amikor az uniós csatlakozás előtti felkészülési folyamatok zajlottak, minket is arra oktattak, és mi is ezt kellett átadjuk a gazdáknak, hogy az átalakulás, az egyről a kettőre lépés szép, lassú folyamat lesz. De amikor belépett az ország az Unióba, egyből a mélyvízbe kerültünk. Egyből fejest kellett ugrani a projektekbe.

Az a gazdaság maradt csak életképes, ahol legalább száz darab tehene van a gazdának. Most is megvan egy bizonyos állatlétszám, de már nem a legelőkön”

– mondja Baróti Lajos.

Az állatfajták is kicserélődtek, a legelők leromlottak

Most már minimális a nyájak, csordák kintléte. Az állatok is kicserélődtek, a mostani intenzívebb fajták nem bírják az erdei talajszerkezetet, a mozgásigényes legeltetést.

A hagyományos állattartás szinte teljesen eltűnt a gazdasági életből.

Mivel nincs rendszeres legeltetés, a legelők is leromlottak, használhatatlanná váltak. Nagyon kevés helyen lehet azt látni, hogy takarítják, tisztítják a legelőket. A Szent György-nap is már csak egy nosztalgikus emléket jelent – fogalmaz Baróti.

Fotó: Haáz Vince

Az egyesületi elnök megjegyzi, hogy vannak ugyan, akik még legeltetnek, akik úgy alakították ki a gazdaságukat, hogy az istálló, farm körül van a legelő, így megmaradt az állat természetközelibb életformája, de csak néhány ilyen gazdaság van. Máshol javarészt kötött tartásban vannak az állatok.

Nem is olyan régen amikor az ember kiment az erdőre, hallotta az állatok kolompját, ma pedig már alig van olyan hely, ahol ezzel találkozhatunk.

Ahogy a hazajáró csordák is eltűntek. Emiatt kárát vallotta az a hatalmas potenciál, ami a kinti legelőket jelenti, amely óriási mennyiségű állatot tudott régebb eltartani és ahol olyan minőségű tejet tudott termelni a szarvasmarha, ami a mai álmodott bioértékű tej magas szintjén volt” – összegez Baróti Lajos.

A naptárt olykor felülírta az időjárás

Hasonlóan látja a helyzetet Romfeld Zsolt, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője is. Szent György napja évszázadokon át jelentette a mezőgazdasági év kezdetét Székelyföldön – különösen az állattartásban. Rendszerint ezen a napon hajtották ki a gazdák az állatokat a legelőkre.

Ez persze nagyban függött az időjárástól is.

Ha későn jött a tavasz, a fű még nem sarjadt ki, nem erősödött meg eléggé a legelőkön, akkor még vártak.

Most is korai lenne kihajtani a legelőkre az állatokat Hargita megyében, hiszen még nem lenne elég az, amit az állat legel anélkül, hogy más takarmánnyal is pótolni kellene – jegyzi meg Romfeld.

Archív

Fotó: Veres Nándor

De már nem csak az időjárás hátráltatja a legeltetést, az állatok kihajtását. Változott a mezőgazdaság helyezte is. Most inkább benti farmokon zajló állattartás a jellemző. A kihajtás – ahol még van – a meddő, fiatal állatokra korlátozódik.

A gazdák egyénileg gazdálkodnak,

az a szokás is megszűnt, hogy a falvakban reggelente csoportosan hajtották ki a marhákat és este haza.

Egy-két település kivételével Hargita megyében nincsenek már hazajáró csordák sem.

Átalakult a hagyomány, gazdasági farmok jöttek létre, amelyek nagy számú állománnyal rendelkeznek, ami biztosítja tudja a család jövedelmét. Vannak még 1–2 tehenes kisgazdaságok, de már nagyon kevesen. Ebből a szempontból is elhalt ez a hagyomány.

Az emlékeket még őrzik, a természetet figyelik

Szokás volt az is (és még vannak, akik tartják) – mutat rá Romfeld, – hogy

Szent György napján, az állatok kihajtásakor láncot vagy kötényt tettek a kapuba, amiről úgy tartották, hogy megvédi az állatokat egész évben.

Egyébként ha Szent György-nap előtt dörgött az ég, az jó mezőgazdasági évet ígér. Érdemes a békákat is figyelni: ha hangoskodnak ilyenkor, ez is azt jelzi, jó év lesz.

Háromszék