Élet fakad a holokauszt háromszéki gyermekáldozatainak sírkövénél

Zsidók Kézdivásárhelyen
Féder Zoltán a zsidók háromszéki megjelenését 1684-re vagy az azt megelőző évekre teszi. A kézdivásárhelyi tanács 1835. évi kimutatásában még csak egyetlen zsidó, Engel Wilhelm és családja szerepel.
Azért csak egyedül ő, mert a Kézdivásárhelyen első izraelitaként megtelepedő, Brassóból érkező Kupfer Jakab már 1835. március 2-án áttér a református hitre. „Törekedtem egyszer s mind arra is, hogy a nemes város lakósainak és vidéknek is némi-nemű hasznot és könnyebbséget szerezzek, miket remélem, el is értem annyiban, hogy az általam készített gyertyák épp olyan jók, mint amelyeket eddig Brassóból hordottak, olcsóbban, könnyebben, fáradság nélkül megszerezhetők” – áll a helyi tanácshoz címzett levelében.
A város későbbi krónikása, Vajna Károly szerint az idő tájt egy másik zsidó, Politzer Lipót ékszerész-aranyműves is Kézdivásárhelyre költözik. Egy Gásparik Jacob nevű, ugyancsak brassói szűcsmester ugyan már 1829-ben próbálkozik, de nem fogadják be a céhbe.
Az 1970-ben Jeruzsálemben kiadott Pinkas Hakehilot – Románia II. megállapítása szerint „a városban igen kevés számú zsidó tudott megtelepedni a letelepedésüket ellenző lakosság ellenállása miatt.” 1894–1895-ben a vármegye 26 szeszgyára közül azért öt zsidó tulajdonban van, az udvarterek városában 1887-ben Schwartz Benjámin, 1888-ban Zimerman Izsák, 1907-ben Spitzer Herman és Politzer József, 1910-ben Berger Nándor és Fischmann Márton foglalkozik szeszfőzéssel.
1835 és 1945 között a vármegye 138 zsidó iparosa közül nyolc kézdivásárhelyi: Kupfer Jakab gyertyaöntő (1848), Politzer Lipót arany- és ezüstműves (1848), Klein Márton rézműves (1907), Gruber Adolf (1908) és Klein Zsigmond (1920) órások, Blatt Mihály szobafestő (1915), Ábrahám Márton tímár (1944) és Stein Manó pék (1945). Az első kereskedők Deutsch Lajos és Politzer Rudolf voltak (1907) – derül ki Féder Zoltán Zsidók Háromszéken. Történelmi adat és szöveggyűjtemény 1690-2004 (Sepsiszentgyörgy, 2006) című munkájából.
Zsidók először az 1920-as népszámlálás statisztikájában szerepelnek, de az anyakönyvek és az adóügyi kimutatások korábbról is őriznek rájuk vonatkozó bejegyzéseket, ami nem csoda, hiszen már 1880-ban 474 zsidó személyt számolnak össze Háromszék vármegye területén, 1910-ben pedig 1227-et, amikor is az összlakosság 0,8 százalékát teszik ki.
1941-ben hivatalosan 31 izraelita él Kézdivásárhelyen, ellenben egy statisztikai kimutatásban 68 zsidó és 18 zsidónak minősített személy szerepel. 1943–44-ben tíz személyt hívnak be munkaszolgálatra, a magyar közellátásügyi minisztérium 1944 áprilisában 58 személy számára utal ki cukorjegyet. Május 3-a és 5-e között 45 személyt szállítanak a sepsiszentgyörgyi gettóba, onnan május 10-én Szászrégenbe, június elején pedig Auschwitzba. A haláltáborból, illetve a munkaszolgálatról összesen 13-an térnek vissza, az 1948-as népszámláláskor mindössze hárman vallják magukat zsidónak a városban (egy statisztikai kimutatásban 12-en szerepelnek).
Az 1944-ben munkaszolgálatosként Kézdivásárhelyre kerülő Stein Manó 2003 tavaszán hunyt el. Ő volt a város utolsó zsidó lakosa.

Kocsis Károly