Amerikai rendező darabját mutatják be Sepsiszentgyörgyön

Az Egyszer élünk Tom Dugdale, az amerikai rendező által színpadra adaptált mű, aki újraírta a közel kétezer-ötszáz éves görög drámát, mivel úgy látta: a legőszintébb és legintimebb kapcsolatot úgy lehet megteremteni a nézőkkel, ha egy adaptáció készül a drámából. Az alaptörténet maradt, tehát Attilának meg kellett volna halnia, ám Apolló úgy döntött, hogy visszahozza őt a halálból egy feltétellel: ha talál valakit, aki kész meghalni helyette. Megkérdezte a szomszédait, ismerőseit, barátait, az idős szüleit, de mindannyian visszautasították, mígnem talál valakit, aki mégis elvállalja. Tom Dugdale kifejtette, tíz százalékot tartott meg az eredeti műből, míg kilencven százalékát adaptálta, mint mondta, ez is egyfajta értelmezése a drámának.

A munkával kapcsolatban a rendező úgy fogalmazott, szereti az itt is alkalmazott kollázs munkát, ugyanis a színházat tisztátalannak tartja abban az értelemben, hogy több művészeti ágat is magában foglal, amelyek nélkül nem is tudna létezni, így megtalálható benne a zene, a tánc, a képzőművészet, az irodalom, továbbá a költészet is. Az M Studio színészeivel és munkatársaival kapcsolatosan elárulta, azért vállalta el ezt a munkát, mivel az általuk képviselt színház nagyon közel áll hozzá és a próbákon azt érezte, hogy ezek a művészek igazán tehetségesek: nem csak táncművészekként, hanem zenészekként, fizikai színészekként is. Mint kifejtette, erős, impulzív jellegűre tervezte az előadást. Az eredetileg görög drámákban használt eszközöket, amelyekkel a közönség érdeklődését tartották fent, itt is megőrizte, valamint kiemelte a csend és a zaj közötti kontrasztot, mert ez az élet és a halál jelképei. Két nagy kérdést is megfogalmaz indirekt módon az előadás, ezek: a néző odaadná-e az életét valaki más életéért, valamint helyes-e az, hogy valakinek meg kel halnia azért, hogy valaki más élhessen.

Tom Dugdale különben nem először dolgozik Romániában, a Kolozsvári Állami Magyar Színháznál 2010-ben és 2011-ben két előadást is rendezett, ezeket Gogol Egy őrült naplója, valamint Arthur Miller Egy ügynök halála című művei alapján. Ekkor látta az M Studio Othello és a hőn szeretett Desdemonája című darabját, majd a társulat több előadását is megnézte felvételen. Végül egy workshop alkalmával ismerte meg Uray Pétert, az M Studio vezetőjét, és így alakult ki a kapcsolat. A nyelvi problémák kapcsán kifejtette, ezen túl kell lépni, fontos a gesztusok és érintések alapján is megtanulni kommunikálni, és mindez segíthet neki a szakmai fejlődésében is. A kelet-európai és amerikai színházzal kapcsolatban kialakult különbségekről beszélve elárulta, ő azt látja, hogy előbbi esetében egy társulat tagjai folyamatosan közösen dolgoznak, valamint fizikális és intellektuális színház, amit ő megtapasztalt Kelet-Európában. Két dimenzió helyett azonban hármat használnak Amerikában az előadások során, tehát nem csak reprezentálják a színészek a szöveget, hanem belefoglalják az értelmezést is. Tapasztalatai alapján a realista szemléletmódot alkalmazva több témát állítanak színpadra Kelet-Európában, míg például Tom Dugdale amerikai társulatánál egy témát ragadnak meg, és különböző nézőpontok alapján bontják ki. Az Egyszer élünk bemutatójára február 20-án, pénteken 19 órától kerül sor a sepsiszentgyörgyi színházban, jegyek a Városi Kulturális Szervezőirodában válthatóak.