Szárhegyi kiállításméltatás: „szép, csak szomorú”

Az ideiglenesen bezárt Lázár-kastélyból elhozott, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ tulajdonát képező közel kétezer képzőművészeti alkotásból válogattak a kiállításszervezők. Egyik céljuk – amint Csergő Mária, az intézmény ideiglenes igazgatója elmondta elmondta – az volt, hogy bemutassák: ha a kastélyban nem is tevékenykednek, a munka nem áll meg, az értékeket őrzik és bemutatják a nagyközönségnek.

Jobb jövőt remélve

A negyven éves múltú, Barátság Művésztelepként létrehozott alkotóközpont gyűjteményéből húsz képzőművész huszonhat művét mutatták be. Többnyire a Lázár-kastélyt megjelenítő festmények egy második célt is szolgáltak: az érdeklődők elé tárni, mintegy kordokumentumként a kastély arculatváltozásait az évtizedek folyamán. Czimbalmas Attila képzőművész-restaurátor a hagyaték értéket méltatva világított rá, mit jelent a szárhegyieknek a reneszánsz legkeletibb bástyája, mely bár nem az ő tulajdonuk, ez nem csökkenti kötődésüket.

A Lovagteremből áthozott faragott székeken és míves asztalok körül helyet foglalók falustársuk reményéről is hallhattak: nem lesz sokáig lakat a kastélykapunk, visszakerülhetnek oda az alkotások, visszatérhet az ódon falak közé az élet. Tulajdonosok, megye és községvezetés felismeri, mekkora kincs van kezükbe, és ennek tudatában fognak össze a kastély újranyitásáért.

A tárlat egyelőre hétköznapokon tekinthető meg, külön kérésre hétvégén is kinyitják az érdeklődőknek a Cika-termet.

Szépteremtők „kényszerlakhelyen”

A  Havasi Gyopár kézimunkakör tagjai házigazdaként fogadták azokat, akik a sportcsarnok előterében berendezett kiállítást, az udvarhelyi varrottasokat kívánták megcsodálni. Borsos Julianna, a kézimunkakör egyik vezetője elmondta: március 15-én ők így emlékeznek arra a nyolc szárhegyi varróasszonyra, akik a Szépteremtő Kaláka létrejöttétől kézimunkázott, de már nincsenek az élők sorában.

A kastélyban tárolt kézimunkák, némelyikük közel negyven éves, most először kerültek kiállításra, számos más munka ideiglenesen a sportcsarnok helyiségeiben került raktározásra.

A Szépteremtő Kaláka történelme szorosan kötődik az 1974-ben létrejött Barátság Művésztelephez. Miután itt sorban születtek az alkotások és készültek a művészek elszállásolásához szükséges bútorzatok, a szárhegyi asszonyok a szobák szépítéséhez láttak kézimunkákat készítve. A tevékenység 1978-ban kezdődött, és húsz évig tartott, majd a Táltos-kézműves tábor váltotta fel. A Havasi Gyopár kézimunkakör, melynek húsz tagja van az egykori kalákát eleveníti fel, kéthetente találkoznak a huszonéves és nyolcvanon túli kézimunkázók.

„Én azt tartom, hogy a hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása” – határozta meg a köri tevékenység fontosságát Borsos Julianna. A kiállított kézimunkák bármikor megtekinthetőek, ha záros az ajtó, rajta két telefonszám is olvasható, és perceken belül érkeznek tárlatot bemutatni a kör elöljárói.