Remetei házicsoki: a finom „öthatvanas” újjászületése

Fotó: Balázs Katalin

A gyermekkorban kedvelt ízek örökre megmaradnak. Az 1980-as években az „öthatvanas” remetei házicsokoládé, a „baton lapte” volt az édességek királynője. Gyergyóremetén készült, nem volt alakra mindegyik egyforma, ettől is házi jellegű volt, de nagyon rákattant akkoriban a gyermeksereg.

2015. június 24., 12:412015. június 24., 12:41

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Nem is lehetett mindig kapni a cukrászdákban, ha hoztak, hamar elfogyott. Aztán a tejporgyár megfosztotta a környékbeli gyermekeket mind a fagyijától, mind az „öthatvanastól”. Kezdődhetett az otthoni házicsoki-készítés a szomszéd néni receptje alapján. De valami mindig hibázott: vagy túl folyósra sikeredett, vagy a fogtündér varázsolta olyan keményre, hogy csak úgy pattantak ki a tejfogaink, amikor beleharaptunk. Az íze is olyan volt, amilyen tejport épp kaptunk.

Évtizedes házicsoki-elvonás, „éheztetés” után egyszer csak néhány üzletben megjelent az egyszerű csomagolású, ránézésre nagyon hasonló állagú-színű házicsoki. Néhai Laczkó Endre és felesége Ibolya indította el 2000-ben a vállalkozást, innen a csoki neve is: End-Ibo. Jelenleg 46 embernek ad munkát a gyergyóremetei gyár, a termékskála folyamatosan bővül. Románia valamennyi városában viszik a cég autói a csokit, magyarországi megrendelői is vannak az End-Ibo-termékeknek, sőt, Németországban és Spanyolországban is rákaptak a remetei házicsokira. A tejporgyár közelében van a házicsokigyár, a helyiek úgy igazítják útba a keresőt, hogy nem kell a tejporgyárig menni, az az épület, amelynek a teteje tele van napelemmel.

Laczkó Ibolya cégtulajdonos élelmiszeripar szakon tanult, a családja és ő is a tejporgyárban kezdte a munkát. A részleg bezárása után kereskedelemmel foglalkoztak egy ideig, aztán úgy döntöttek, a termelésben kellene gondolkodniuk. „Édesanyám vezette éveken át a tejporgyár fagylalt- és csokoládérészlegét, tudta, hogyan kell készíteni, és nem volt nehéz kialakítani a jelenlegi receptet.”

Kedves-Tamás Gyopár

A teljes írás az Erdélyi Napló június 25-én megjelenő 25. lapszámában olvasható.