Noha a – karácsonyfalvi szóhasználattal – „ferde kép” hasonló a többi Szent László-ciklushoz,

Lángi József restaurátor az eddig feltárt Anjou- és Zsigmond-kori falképek közül Jézus születésének jelenetét a 14. század első felére keltezi, ugyanannak a századnak a második felében festhették a Szent László-legendát. A háromkirályok hódolatát, illetve a Szent Ilona császárnőt ábrázoló freskó megfestésére az 1496-ban történt toronyépítés idején kerülhetett sor. 2005-ben derült ki, hogy a szentély teljes felülete is festett, és a hajó északi falán több, különböző korokból származó képszalag található – megnyitott szelvényeik betekintést engednek abba, amit a mészréteg egyelőre eltakar.

Fa berendezési remekművek

A templom talán legértékesebb berendezési műalkotása az 1752-ben készült, nyolc hosszanti oszlopba és tizenkét sorba tagolt, kilencvenhat táblás festett kazettás mennyezet. Nagyobb hányadát rozettás növényornamentika, virágkompozíciók ékesítik. A pelikánoson nincsenek kispelikánok, csak a saját magát csipkedő madarat, a protestáns ikonográfia helyi jellegzetességű ábrázolását látjuk. Mellette egy alma-, illetve körtefás festésű tábla. Fellelhető ugyanakkor a koronás kígyó, avagy sárkány, saját farkába harapó kígyó – az örökkévalóság képi megjelenítése. Három központi táblán tisztán olvashatók az ó- és újszövetségi igék.

A templom központi karzata 1789 előtt készült, a déli irányú megtoldást 1853 és 1855 között helyezték fel. A szószékkorona és az úrasztala egy időben, 1798-ban készült el. A padfestés egykori mintáit pillanatnyilag kutatóablakok sejtetik.

Útravaló

Majd’ ezer év hitbizománya ez a templom. Karácsony felé érdemes pár adventi órát rá szánni. Pihentessék meg pillantásukat az egyetlen templomkerti mohos sírkövön is, amelynek felirata „Foghúzó Barabás Mózes” életútjáról regél. A falakon kívül, Erzsébet királyné emlékművétől érdemes felnézni a karcsú toronyra: a benne régi hangján megszólaló időmérő a napot életórákra tagolja.