Egy csodás hangszer, amelyen megtiszteltetés játszani

– osztotta meg tapasztalatait. A legelején sokat segített neki tanára, Bodurián János, illetve az, hogy édesapja is bejárt az óráira. „Az elején nem mondanám, hogy élveztem, de végül meglett a munka gyümölcse” – fogalmazott. Hozzátette, végül országos versenyekre kezdtek járni, ahol díjakat is nyertek, ezek után pedig már elválaszthatatlan volt hangszerétől.

Szerencsés véletlen

Sokszor jártak nemzetközi versenyekre gyerekkori barátaival, Dénes Csongorral és Zerkula Györggyel, akik szintén hegedűművészek; egy ilyen megmérettetésen ismerkedtek meg Ács Évával, egy méltán híres budapesti hegedűtanárral. Attila őt szerette volna felkeresni édesapjával egy másik alkalommal a fővárosi Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, ám kiderült, hogy valamit félreérthettek, hiszen a tanárnő nem ott oktat. Ennek ellenére az iskola portásnője ragaszkodott hozzá, hogy hegedűs lévén mindenképp beszéljen a helyi tanszékvezetővel. Ennek az lett az eredménye, hogy elhívták felvételizni a tanintézménybe. Ezt követően Székelyudvarhelyen tanára, Derzsi Albert készítette fel a megmérettetésre, amelyet sikeresen vett. Így

Kihívást keresve

Frissen végzett művészként Svájcba szeretett volna menni Stuller Gyula hegedűművészhez, hogy még inkább kiterjessze tudását, ám erre akkor nem volt lehetősége. Így Székelyudvarhelyen próbált ismét szerencsét – ám kisvártatva hiányozni kezdett a szakmai kihívás. Időközben számos neves külföldi zenekar próbajátékán vett részt, hogy felvételt nyerhessen a formációkba. Noha megvolt az egyetemi végzettsége, mégis úgy döntött, hogy Svájcban visszairatkozik a mesteri képzésre, hogy Stuller Gyulától tanulhasson. Itt napi 6-8 órát gyakorolt, hogy fejlődjön a tudása.

Jelenleg a Liszt Ferenc Kamarazenekar első hegedűseként játszik.

A Giovanni Battista Guadagnini hegedű

Ötvenkét éve, 1972-ben vásárolta meg a magyar állam a Giovanni Battista Guadagnini olasz hangszerkészítő mester által 1774-ban megalkotott hegedűt, amit elsőként a Bartók Vonósnégyes vehetett át. Idővel annak jól ismert tagja, Kovács Attila egykori kamarazene tanára és mentora, néhai Hargitai Géza Kossuth-díjas hegedűművész játszhatott rajta. A székelyudvarhelyi művészt külön büszkeséggel tölti el, hogy említett tanárával – akivel kapcsolatuk a későbbiben barátsággá nemesedett – tíz évig együtt zenélhetett a Liszt Ferenc Kamarazenekarban.

Miért pont ő?

Hargitai Géza mindössze 65 éves korában hunyt el, majd ezt követően az említett hegedű a magyar állam kincstárába került vissza. A Liszt Ferenc Kamarazenekar vezetősége nagyon szerette volna, hogy ismét formációjukat gazdagítsa a hangszer, hiszen az jelentős szerepet töltött be az előadott művek hangzásában. Természetesen nem csak ők küzdöttek a hangszerért, hanem más együttesek is, így nem kevés tárgyalás, egyeztetés előzte meg azt, hogy végül pozitívan döntsön irányukba az e célból kinevezett bizottság.

– magyarázta Kovács Attila. Ő a tavaly év végén átvett hegedűt élete végéig használhatja, azzal a feltétellel, hogy évente be kell mutatni a hangszert, be kell számolni a koncertekről stb.

A hangszer, amely tanít

Ez a hangszer a hegedűgyártás fénykorában készült, érezni rajta azokat az egyedi jegyeket, amelyekre csak az olasz hangszerkészítő mesterek voltak képesek – mesélte lelkesen Attila. „Az előző hangszeremhez képest könnyebb ezen a hegedűn játszani, egyszerűbben formálhatók a hangok, nagyobbat szól, ugyanakkor egyedi, olaszos a hangszíne” – fogalmazott.

Az is a cél, hogy minél szélesebb körben hallhassák a hangszert, illetve annak egyedi hangzását. „Bevallom, pozitív értelemben véve még nekem is ismerkednem kell a hangszerrel, nap mint nap tanulok tőle. Eddig némileg limitálva voltam előző hangszeremmel, ez a korlát azonban eltűnt.

– nyilatkozta Kovács.

Mikor hallhatjuk?

Kovács Attila elmondta, hogy először Budapesten mutathatta be a hegedűt nagyközönség előtt a Szent István Bazilikában, ahol a Nemzetstratégiai Kutatóintézet szervezett jótékonysági eseményt a kárpátaljai magyarok támogatása érdekében.

Kovács azon gondolkodik, hogy néhány zeneművész ismerősét felhívva szonátaesteket tartson, hogy még szélesebb körben hallhassák új hangszerét. Székelyföldre és Székelyudvarhelyre is szívesen eljönne zenélni, bízik benne, hogy mielőbb lesz erre alkalom.