„Nap nem telik el úgy, hogy ne vegyek könyvet a kezembe”
Fotó: Borbély Fanni
Háromszéken született, Balánbányán kezdte pedagógusi pályafutását, most mégis arról a több mint harminc évről mesél, amelyet könyvtárosként élt meg. Kelemen Katalin, a Kájoni János Megyei Könyvtár egykori munkatársa pedagógusból lett könyvtáros, kutató, adatbázis-építő és lelkes közösségépítő. Vele beszélgettünk pályakezdésről, kihívásokról és a helyismereti munka szépségeiről.
2025. július 20., 11:292025. július 20., 11:29
– Miért döntött úgy, hogy a pedagógusi pályát a könyvtárosi hivatásra cseréli?
– 1984-ben végeztem el a Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán, a magyar–francia szakon. Abban az időben a tanulmányok befejeztével kötelező módon mindenkit kihelyeztek, és ezeket az állásokat el kellett foglalni. Engem akkor Bihar megyébe helyeztek, egy mindentől nagyon távol eső községbe, de szerencsém volt, mert végül soha nem kellett ott tanítanom. Akkoriban már férjnél voltam – a csíkszeredai születésű, történelem-filozófia szakon végzett férjemet Balánbányára helyezték, így én is kérhettem az áthelyezésemet. Néhány évig ott is maradtunk, majd 1989-ben a férjem állást kapott a Csíki Székely Múzeumban, én pedig 1990 tavaszán jelentkeztem a könyvtárban meghirdetett versenyvizsgára.
Már Csíkszeredában születtek meg a gyermekeink is, két fiunk van. A nagyobbik Csíkszeredában él, ő az apja nyomdokaiba lépett: történelem szakon végzett, és tanít a Márton Áron Főgimnáziumban. A kisebbik fiunk Marosvásárhelyen él. Örvendek, hogy mindketten itthon vannak, elérhető távolságban.
– Hol vannak a gyökerek? Honnan érkezett Csíkszeredába?
– Háromszéki születésű vagyok, Székelytamásfalván születtem, ez egy kis falu, amely Zabola községhez tartozik.
Az ötödik osztályt még a szülőfalumban végeztem, de hatodik osztálytól Brassóba kerültem, és a nagymamám testvérénél laktam. Nagyon szép emlékeim vannak, sokat kaptam az akkori tanáraimtól, akik nagy szerepet játszottak abban is, hogy milyen irányba indultam el.
– Nem lehetett könnyű 12-13 évesen elszakadni a családtól...
– Nehéz volt. A nálam 11 évvel fiatalabb testvéreim eleinte nem igazán fogták fel, hogy miért nem vagyok mindig otthon, csak vakációban. Nem volt könnyű egy kis faluból egy nagyvárosi iskolaközösségbe kerülni, de emlékeim szerint jól beilleszkedtem, a közösség elfogadott.
Fotó: Borbély Fanni
– Ön mögött van egy több mint harmincéves könyvtárosi életút, amit tulajdonképpen a kíváncsiság hozott az életébe. Mit adott önnek a könyvtárosi munka?
– Rengeteg mindent. Sok-sok munkát és különféle, sokrétű feladatot, amit az évek során elvállaltam, és mindvégig szeretettel végeztem.
Bibliográfusként kerültem a könyvtárba, akkor éppen ez az állás volt betöltetlen. Én ezt rögtön feladatként fogtam fel, amibe bele kell ásnom magam. Elsősorban a Hargita megyére vonatkozó helytörténeti vagy helyi vonatkozású adatokat kellett feldolgozni a helyi lapokból. Egy év múlva az akkori igazgatónőm, Kozma Mária eldöntötte, hogy az úgynevezett dokumentációs részleg vezetője legyek: vegyem át az ottani állományt, dolgozzak vele, szolgáljam ki azokat az olvasókat, felhasználókat, akiket ez érdekel. Őszintén megmondom, akkor ennek egyáltalán nem örültem, úgy éreztem, hogy „száműznek engem”. Ez a részleg akkor a Mikó-várban működött, és nem volt sok kedvem régi könyvek között, egy hideg, sötét, rideg helyiségben tölteni a napjaimat. Lassan azonban megismerkedtem a könyvállománnyal, a rám háruló feladatokkal, és fokozatosan megszerettem ezt a munkát.
– Mi hozta az áttörést?
– A könyvtárban fellelhető volt a csíkszeredai római katolikus gimnázium könyvtárának állománya, és részben ide kerültek kötetek a csíksomlyói ferences rendház könyvtárából is. Nem a legrégebbi állomány, hanem csak az 1850-es évek után megjelent kiadványok. Tehát ez egy sajátos gyűjtemény volt, amit aztán 1990 után szabadon lehetett használni, kutatni, és az volt a feladatom, hogy feldolgozzam a még feldolgozatlan anyagot.
Ugyanakkor rengeteg olyan kiadvány volt, amelyeket itt adtak ki:
A Csíkra, de az egész Székelyföldre vonatkozó helytörténeti adatok igazi kincsesháza volt ez az állomány. Amikor munkához láttam, külön kicéduláztam a különböző kiadványokat, aztán a '90-es évek elején számítógépeket szerzett a könyvtár, és fokozatosan áttértünk a digitális feldolgozásra. Nagyon érdekesnek találtam, és azt érzékeltem, hogy egyre nagyobb az igény a helytörténeti, helyi adatok iránt. A '90-es évekre úgy emlékszem vissza, mint egy nyugodtabb, sokkal lassúbb időszakra, mint a mostani. Akkor
Én például akkor nagyon sokat tanultam a muzeológusoktól is, hiszen a részlegünk a múzeum épületében működött, és a tőlük szerzett tudást sikerült beépítenem a saját munkámba. Ebben az időszakban kezdett kitágulni a világ: lassan kialakultak a kapcsolatok a magyarországi szakmai közösségekkel is, később megalakult a Romániai Magyar Könyvtáros Egyesület. Én a későbbiekben is ennek a gyűjteménynek a kezelője maradtam, és próbáltam az állományt gyarapítani.
Fotó: Borbély Fanni
– Mondhatni, hályogkovács módjára látott hozzá a helyismereti gyűjtemény kezeléséhez, és lassanként derült ki, hogy milyen hiánypótló tevékenységet folytat.
– A gyűjtemény egy érdekes színfoltja lett a helytörténetünknek. Nagyon sokan fordultak hozzám az évek alatt, és én mindig úgy éreztem, hogy tulajdonképpen ez a könyvtárosi munka lényege:
Ezért egy idő után a célom nemcsak a gyűjtemény fejlesztése volt, hanem az is, hogy minél többen megismerjék. Ugyanakkor folytattam Kozma Mária korábban elkezdett munkáját, ugyanis ő kezdte gyűjteni a Hargita megyéhez kötődő személyiségek életrajzi adatait, amelyeket később online adatbázis formájában tettünk elérhetővé.
Mindemellett közreműködtem a helyismereti adattár elindításában is – ebben az esetben a helyi műemléképületek vagy természeti értékek feltérképezése volt a cél. Én nagyon fontosnak tartottam, hogy a könyvtár minél több helyi adatot tegyen hozzáférhetővé, mert tulajdonképpen ez is a megyei könyvtár egyik alapfeladata. A 2000-es években, amint internetelérés lett a könyvtárban, egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy fontos online is elérhetővé tenni minél több információt. Később, amikor a városban addig három különböző épületben működő könyvtár egy új, egységes épületbe költözött, ez nagy lendületet adott az intézménynek:
– Hatalmas helytörténeti ismerettel rendelkezik.
– Nem vagyok helytörténész, nem is voltam soha, de mint helyismereti könyvtáros nagyon sok adattal találkoztam: ezeket feljegyeztem, katalogizáltam, később számítógépes adatbázisba rögzítettem. Aprólékos és precíz munka volt, amihez türelem is kellett – és amiben nagyon el tudtam merülni. Közben pedig
Író-olvasó találkozókat szerveztünk a kollégáimmal, különböző foglalkozásokat tartottunk – ennek köszönhetően a munkám nagyon változatos volt.
– Mit tapasztalt, hogyan változott a könyvtárhasználat az internet térhódításával?
– Az emberek egyre inkább az interneten tájékozódnak, de ez nem jelenti azt, hogy csökkent volna az érdeklődés. Sőt, az online elérhető tartalmak új kapukat nyitottak. Olyan is előfordult, hogy valaki Magyarországról keresett meg, mert a digitális gyűjteményünkben találta meg a nagyanyja művét.
Régen nagyon gyakran használták a könyvtárban a lexikonokat. Például a gyerekek az iskolai feladatokhoz a ’90-es években még bejöttek, és a lexikonból jegyzeteltek. Ez ma már nem jellemző, de én semmiképpen sem mondanám, hogy visszaesett volna a könyvtárhasználat az internet elterjedése miatt, hogy az információ most már mindenütt elérhető. Én inkább lehetőséget láttam ebben.
Ezért is tartottam fontosnak a digitalizálást, aminek köszönhetően ma már nagyon sok olyan könyv elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban, amelyeket itt, a mi könyvtárunkban digitalizáltunk.
Fotó: Borbély Fanni
– Olyan lelkesedéssel és szeretettel mesél a munkájáról, úgy érzem, nyugodtan kimondhatjuk: nem volt rossz döntés, amikor elhagyta a katedrát, és szakmát váltott.
– Most így visszanézve tényleg úgy érzem, hogy nem döntöttem rosszul. Úgy érzem, hogy nemcsak a kollégáim becsültek meg és szerettek, hanem a tágabb szakmai közösség is. 2015-ben még megkaptam a könyvtárosi szakmai elismerést is, a Monoki-díjat, és tulajdonképpen az is egy visszajelzés volt: nem döntöttem rosszul.
– Milyen érzés ma már nyugdíjasként könyvtárlátogatónak lenni?
– A jelenlegi épületben minden adott ahhoz, hogy jól érezzék magukat az emberek, ha bejönnek. Modern, tágas, felhasználóbarát, otthonos – én mind a mai napig szívesen járok be. Ez egy olyan közeg, ami valóban nyitott közösségi térként működik.
A kollégák is mindig nagy örömmel fogadnak. Jó visszamenni abba a közösségbe, amely mind a mai napig hiányzik.
– Milyen könyveket olvas szívesen?
– Az olvasás számomra nagyon-nagyon fontos. Nap nem telik el úgy, hogy ne vegyek könyvet a kezembe. Nagyon kedvelem a kortárs szépirodalmat. Vannak nagy kedvenceim: az utóbbi időben különösen szerettem olvasni az izlandi szerző, Jón Kalman Stefánsson könyveit, de Tompa Andrea írásait is nagyon szívesen olvasom.
A cikk először lapcsaládunk hetilapjában, a Heti Hírmondóban jelent meg 2025. július 18-án.
Fotó: Borbély Fanni
Nemzetközi elismerésben részesült a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium diákja, Bodor Mátyás: aranyérmet szerzett a világ legnívósabb középiskolás matematikai versenyén.
Történelmi jelentőségű esemény helyszíne volt szombaton a csíkszentmártoni plébániatemplom: első alkalommal történt papszentelés a településen, ráadásul a kegyelettel övezett, ötszáz éves Mária-szobor jubileumi évében.
Tisztázzuk a legelején: a Sepsi OSK kiesése után a román sportsajtónak úgy kellett a titokzatos, egyetlen porcikájában sem román FK Csíkszereda a Superligába, mint egy falat kenyér. De mi, romániai magyarok hol vagyunk ebben a sokismeretlenes egyenletben?
Baleset következtében föld alá szorult deréktól lefelé egy férfi, miközben árkot ásott Csíkszentkirályon.
Továbbra is lesz Csíkszeredában Helyi és hagyományos termékek kiállítása és vásárára, csak más helyszínen: a megyeháza oszlopcsarnoka helyett ezentúl a Szabadság téren és a Promenádon várják a vásárlókat.
A tavalyi megtorpanás után folytatódik a Madéfalvát, Csíkcsicsót és Csíkrákost kiszolgálni hivatott gázhálózat kiépítése, amely idén befejeződik, és következhet az engedélyeztetés. Azt szeretnék, ha jövőben már lehetne használni a földgázt.
Pappá szenteli Gergely József diakónust Kovács Gergely gyulafehérvári érsek július 19-én, szombaton délelőtt 11 órától a csíkszentmártoni plébániatemplomban.
Biciklist sodort el egy autós Csíkszereda központjában szerdán délelőtt, az illető megsérült.
Egy csillagszóró és karácsonyfa – mindössze ennyi kellett, hogy a Kászonújfaluban élő Beáta és Hunor otthona rövid idő alatt leégjen. A tűz után csak kevés dolog maradt ép, köztük az oromkereszt, ami segítőiknek hála nemsokára új házukat védelmezheti.
Mégsem mentek rongálás nélkül haza a bukaresti Dinamo focidrukkerei a hétfői csíkszeredai mérkőzés után, ugyanis székely zászlókat téptek le Mikóújfaluban és autókban is kárt tettek.
szóljon hozzá!