Deák Endrééknél alakult a Camerata Transilvanica

Érdekesen alakult ki ez a mozgalom, gyakorlatilag elindítói a marosvásárhelyi pedagógiai főiskolán tanuló diákok voltak – tudtuk meg Brandner Nórától, aki akkoriban az említett intézményben zenetanárnő volt. Hozzátette, Deák Endre szüleinek volt kiadó szobája Marosvásárhelyen, ahol  Babrik József és Dobránszky Sándor albérletben lakott. Kihangsúlyozta, hogy a régizene iránti kíváncsiságot Babrik József hozta magával, aki nagyváradi lévén, hallgathatta a magyarországi rádiókat és tévéket. Az anyaországban már el volt indulva mozgalom, így Babrik főleg a Camerata Hungarica révén került kapcsolatba a régizenével, amely korhű előadásmódban adta elő a középkori, reneszánsz és barokk zenét.

Azt is megtudtuk, hogy hármójuk közül zenei szempontból Deák Endre volt a képzettebb, eredetileg középiskolában hegedű szakon tanult. Deákot a főiskola első éveiben inkább a popzene érdekelte, megalapította a Búgócsiga rockegyüttest, amellyel már 1971-1974 között több íziben is felvételt készített a marosvásárhelyi rádió.

Babrik kérésére azonban a régizenével is kezdtek foglalkozni, különben a Búgócsigában is együtt zenéltek. „Babrik József szorgalmazására együttest hoztak létre, Dobránszky lett a brácsás, Babrik és Deák felváltva furulyáztak, illetve gitároztak, persze énekeltek is. 1973 februárjában léptek fel először, ma is élénken él bennem az emlék, sőt egy fotót is őrzök erről a koncertről, amikor is kirobbanó sikert arattak. Teljesen felvillanyozták, főleg a főiskolánkból érkező hallgatóságot. Babrik úgy tudott énekelni, úgy tudta szuggerálni a közönséget, hogy nem lehetett neki ellenállni. Így alakult meg a Camerata Transilvanica együttes, az első magyar régizenét játszó zenekar Romániában, amely nagyon hamar bejárta egész Erdélyt.”

Az első együttes Babrik József korai halála (1974-ben szívinfarktust következtében hunyt el) miatt szűnt meg. A főiskola befejezése után akkoriban mindenkit valahová kihelyeztek, Deák Endre először Avasra (Máramaros megye) került, majd Nagykárolyba, ahol a kultúrház igazgatója lett. Itt alapította meg 1977-ben a Nagykárolyi Régizene Együttest, amely később felvette a Collegium Caroliensis nevet.

Habár rövid ideig működött Camerata Transilvanica együttes, gyakorlatilag mindenkit megfertőzött a régizenével, Brandner Nóra 1978-ban szintén a marosvásárhelyi főiskola hallgatóiból régizene együttest alapít, Csíkszeredában is a Barozda nemcsak népzenét, hanem régizenét is kezd játszani a Kájoni kódexből. Azt már tudjuk, hogy 1980-ban a Mikó-várban találkoznak először ezek az együttesek, az első Csíkszeredai Régizene Fesztiválon.  

Deák Endre mindig élénken őrizte Babrik József emlékét, évfordulóira zenés összeállításokat készített, sikerült a köztudatba bevinnie e mozgalom alapítójának rövid, de annál gyümölcsözőbb tevékenységét.

A Collegium Együttes hangversenyével most a maga során a néhai alapító emlékének tiszteleg. „A gyulafehérvári latin egyházi himnuszokat Babrik József hozta ki a könyvtárból, én írtam alá az engedélyét, hogy a régi kötetet a könyvtárból kikölcsönözhesse. Gyorsan lefotóztuk a kottákat, lejegyzéseket, és később Endre felhasználta. Persze 1990 után visszament, és gondosan áttanulmányozta ezeket a himnuszokat. Ami érdekes, hogy külföldi anyagokban megtalálta azokat a zeneszerzőket, akik ezeket a dallamokat komponálták, eredetileg ezek világi dalok voltak. A mai koncert rávilágít ezekre a kapcsolatokra, hogy minden egyes eljátszott latin egyházi himnuszonak melyik az eredeti – németországi – megfelelője” – emelte ki Brandner Nóra.  

Az együttes tehát ezt a koncertjét még Deák Endre művészeti vezetővel készítette elő, aki 2012. június 17-én hunyt el, a hangversenyt egyben neki ajánlják emlékül.