Az ember, aki a tűzzel játszik

Ha nincs fellépése, gyakorol, vagy másoknak mutatja meg a zsonglőrködés trükkjeit, vagy éppen tanul, ugyanis Bukarestben építészeti szakos egyetemista. A 22 éves csíkszeredai Török Csongor a Nagy István művészeti iskolában járt, de volt már statiszta a Csíki Játékszínnél és break-táncolt is, a zsonglőrködéssel öt éve ismerkedett meg.

„Most így visszagondolva a gyerekkoromra, mindig is szerettem a tüzet, bár melyik gyerek nem... Aztán egy fotótáborban egyik reggel a szervezők kitömött zoknikkal játszottak, nagyon tetszett, kíváncsi lettem. Sok mindennel foglalkoztam, ez is mozgással kapcsolatos volt, kíváncsi lettem rá. Ott a táborban elsajátítottam, amit lehetett. Kék-zöld voltam. Az egész a koordinációról szól, nagyon nehéz egyébként, mert olyan mozdulatokat feltételez, amiket egyébként nem csinálunk” – magyarázta Török.

„Azt sem tudtam, hogy hívják pontosan, én meteorként ismertem, de mint később megtudtam, ez a poi, ami azt jelenti, hogy egy zsinórra függeszthető labda.” A tábor után interneten kezdett keresgélni a tűzsonglőrködéssel kapcsolatban, egy barátjával készítettek is egy kezdetleges poit, és azzal gyakoroltak. „Közben barátokon keresztül eljutottam kisebb rendezvényekre fellépni, 2010-ben a Félszigeten megismerkedtem egy Budapestről érkezett tűzzsonglőr-csapattal, és hozzájuk csatlakozva tanítgattam ott a fesztiválozókat. Nagyjából ez volt az első alkalom, amikor olyan emberekkel találkoztam, akik ezt komolyan csinálják. A csapat vezetője tűzzsonglőr-eszközöket is készít, aztán ebből jött egy olyan kapcsolat, hogy most én forgalmazom neki itt Romániában.”

A csíki fiú ettől a csapattól, illetve internetről és különböző oktató DVD-ket nézve folyamatosan tanult, fejlesztette magát. Aztán elkezdett hasonló csoportokat keresni az országban, és megfogalmazódott benne, hogy szeretne komolyabban foglalkozni a zsonglőrködéssel. „Létrehoztam a Facebook közösségi oldalon a Firespirit Transylvania csoportot, és meglepett, hogy sokan kezdtek előbukkanni, akiket érdekel a tűzsonglőrködés. Románia minden szegletéből kerültek elő tűzzsonglőrök, csoportok, egyének. Meg van a kapcsolatteremtés a zsonglőrök között, én is több csoporttal léptem fel közösen.”

Miután bejutott az egyetemre, Bukarestben kapcsolatba került az Incubator 107 egyesülettel, amely különböző műhelyeknek ad otthont, eseményeket szervez, és felkérték, hogy ezek keretében oktasson zsonglőrködést. „Bukarestben kinyílt előttem a világ, több a lehetőség. Mindenféle emberekkel ismerkedtem meg, kezdtem fellépésekre járni, még magántanítványom is van. Közben folyamatosan tanulok, mindenik trükk új élmény. Sok gyakorlás kell ehhez, nagyon érzékeny vagyok erre a felére, csak akkor lépek fel, ha biztos vagyok magamban.” Mint mesélte, kisebb baleseteket is szenvedett, például lánccal megégette a kezét, a hajperzselésre már csak nevetve legyintett, hogy az megszokott dolog. A ifjú tűzzsonglőr tele van tervekkel, oktatófüzetet szeretne kiadatni, és tűzzsonglőr-fesztivál szervezésében is gondolkodik. „Engem a tűz, mint jelenség, nagyon megnyugtat. A tűzzel táncolni veszélyes dolognak tűnik, de én annál inkább szeretem, minél közelebb van. A tűzzsonglőrködés sok koncentrációt igényel, kihívás, de kikapcsolódás is számomra” – összegzett.