A pap, akit mindenki ismert

•  Fotó: Kristó Róbert

Fotó: Kristó Róbert

„Halálra ítélve is éltem. Hiszem, hogy halálom után is élek” – olvasható Léstyán Ferenc római katolikus főesperes csíkszentkirályi temetőben álló sírkeresztjén. Születésének századik évfordulóján a község neves szülöttje emléke előtt tisztelegnek vasárnap a helybéliek. Gál Mária csíkszentkirályi helytörténész segítségével és közreműködésével tekintjük át a következőkben a sokak által csak „biciklis papként” emlegetett lelkipásztor életútját.

Rédai Botond

2013. február 12., 15:372013. február 12., 15:37

2013. február 12., 15:392013. február 12., 15:39

Léstyán Ferenc 1913. február 12-én született Csíkszentkirályon. Elemi iskoláit a csíkszentkirályi római katolikus iskolában, középiskoláját a Csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban végezte. Rendkívüli szorgalmával már kisdiák korában kitűnt társai közül. 1932-ben érettségizett, kitűnő eredménnyel. Felsőfokú tanulmányait 1932–1937 között végezte a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán.

Első, Csíkszentkirályon tartott szentmiséjéről a Csíki Lapok így tudósítottak: „Húsvét második napján, március 29-én mutatta be első szentmiseáldozatát a község egyik legrégibb családjának ivadéka, a helybeli főgimnázium egykori jeles diákja: Léstyán Ferenc. Ez a nap nemcsak az újmisésnek, hanem az egész falunak felemelő, bensőséges, szép ünnepe volt. Ott is szorongott a templomban a falu apraja-nagyja, mindenki részesülni akart a fiatal levita első áldásában. Külön megkapó látvány volt a leány-legény ifjúság ünnepi felvonulása és közös szentáldozása...”

Az üldöztetések és megpróbáltatások évei

Léstyán Ferenc pályafutását segédlelkészként kezdte Gyergyóremetén 1938-ban, majd Sepsiszentgyörgyön folytatta. 1940-ben, a II. bécsi döntés után Romániában, Tordán kellett maradnia, mivel ott teljesített szolgálatot mint káplán. Két évvel később az aranyosgyéresi plébánossal, egy  ferences testvérrel és egy tordai kereskedővel, aki kisegítő kántor volt, a Tordai-hasadékhoz mentek kirándulni. A menedékháznál két rendőr leigazoltatta őket, elvették személyazonossági igazolványaikat, és bekísérték Tordára, ahonnan három nap múlva több fogollyal együtt, katonai kísérettel levitték őket Szebenbe és átadták a hadbíróságnak. Kihallgatták őket, de nem találtak semmi bizonyítékot ellenük. A csendőrök ugyanis azzal vádolták őket, hogy át akartak szökni Észak-Erdélybe. Ezzel a kihallgatással azonban nem fejeződött be a „kirándulásuk”.

1943-ban áthelyezték Gyulafehérvárra levéltárosnak, júliusban elkísérte Márton Áron püspököt bérmaútjára. Egy este letartoztatták és Brassóba vitték, majd Nagyszebenbe, ahol kémkedés vádjával hadbíróság elé állították, majd visszaküldték Brassóba. Útközben Kőhalomnál egy társával sikerült a vonatról leszöknie .

A halálra ítélt pap

Léstyán Ferenc két éjszakai kóborlás után, szerencsésen elkerülve a járőröző határőröket, átjutott Észak-Erdélybe. Az Antonescu-diktatúra nagyszebeni, VI. hadtest hadbírósága júliusban tárgyalta ügyét és halálra ítélte.

1944. augusztusában Románia a tengelyhatalmak mellől átállt a szövetségesek oldalára, a történelmi fordulat után a dél-erdélyi politikai foglyokat elbocsátották. Az Észak-Erdélyben tartózkodó elítéltekre azonban ez az amnesztia nem vonatkozott, csak négy év után alkalmazták rájuk. A változás Kolozsváron találta Léstyán Ferencet, aki Márton Áron püspök javaslatára, az ítélet várható következményeitől tartva Ditróba került, ahol korábbi halálos ítélete miatt senki nem zaklatta.

1945-től Csíkkarcfalvára kapott kinevezést, három évvel később megindult a vallás felszámolására irányuló, központilag támogatott politikai támadás. Ugyanakkor megindult a hajsza a magyar nemzetiségű papság ellen is. Léstyán Ferenc kuláklistára került, a sajtóban támadó cikkek jelentek meg, rendszerellenes tevékenységgel vádolva őt. Csíkkarcfalvi évei alatt háromszor tartoztatták le. Végül 1951 végén a bukaresti kultuszminisztérium megvonta működési engedélyét és Désaknára, kényszerlakhelyre küldte. Itt missziós feladatot vállalt, pár év után azonban „agitátorként” ismét letartoztatták, majd két évi adminisztratív büntetést szabtak ki, és a Pitesti-i börtönbe kísérték. Innen egy év múlva szabadult, mivel rendelet jelent meg azon elítéltek ügyének felülvizsgálására, „akik nem volt bíróilag elítélve.”

1955-ben Márton Áron püspök utasítására Marosvásárhelyre került, ahol 37 évet szolgált, előbb helyettes plébánosként, majd mint főesperes. Tevékenysége során hat városrészben lakásokat vásárolt, amelyekre, hosszas utánajárás után megadták a misézési engedélyt. Így a lakások kápolnává alakultak, ahol rendszeresen szentmisét tartottak és hitoktatás folyt. Az 1989-es változás után ezek plébániai rangot kaptak. A felnőttek részére hitoktatást vezetett be, valamint gondoskodott a serdülő diákok lelki gondozásáról. 1992-ben, hetvenkilenc éves korában nyugdíjazták, de Bálint Lajos érsek kinevezte érseki helynöknek. Nyugalmazott vikáriusként élt és dolgozott 2006 elejéig. Ekkor az udvarhelyi papi otthonba vonult, ahol 2008. július 14-én érte a halál. Szülőfalujában, Csíkszentkirályon temették el. Életpályája elismeréseként Csíkszentkirály önkormányzata 2008-ban Csíkszentkirály Díszpolgára címet adományozta, amelyet viszont váratlanul bekövetkezett halála miatt nem tudott átvenni.

Dombormű a „biciklis pap” emlékére

Léstyán Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmából Csíkszentkirályon is emlékünnepséget szerveznek. Az esemény vasárnap szentmisével kezdődik a helyi plébániatemplomban, főcelebráns Tamás József segédpüspök lesz. A szentmisét követően a pap életét és munkásságát felelevenítő nemrég kiadott emlékkötetet mutatják be, majd a templomkert belső falán elhelyezett domborművet is felszentelik.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei