A magasság bűvöletében

Ködben állt még az Egyeskő, amikor szombat reggel Balánbányáról a Széppatakán elindultunk felfelé a menedékházhoz. Sietősebb lépésekre csak a pásztorkutyák közeli ugatása ösztönzött helyenként, de amúgy kényelmes tempóban tartottunk a hegytetőre. Mire másfél óra múlva felértünk, épp felszállt a köd, kisütött a nap, teljes szépségében tárult elénk a táj. Volt aki, a reggeli kávéját szürcsölte épp, volt, aki már a meghirdetett túrákra készülődött. Benépesedett a menedékház és környéke a hétvégére, sokan érkeztek sátorral is Csík környékéről, Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, Máramaros megyéből, vagy éppen a határon túlról. A hangulat közvetlen, mindenki mindenkivel ismerős, bárkit szívesen fogadnak, lett légyen visszatérő Lonely Rock-fesztiválozó, vagy az Egyeskőhöz most először túrázó. Megkezdődik a mászás, a vállalkozóbb kedvűek rögtön kipróbálják, nézőközönség is van, zajlik a viccelődés is.

A menedékháznál kifeszített madzagokon ruhák száradnak, megtudjuk, hajnalban nagy eső volt, ám ez nem szegte kedvét a fesztiválozóknak, akik inkább a tábortűzről, a silent party-ról és arról mesélnek lelkesen, hogyan világította meg a hold az Egyeskőt előző este. Közben folyamatosan érkeztek újabb és újabb túrázni, mászni, kikapcsolódni vágyók.

„A csíki hegyimentők önkéntesei segítségével megszervezett fesztivál ötlete három évvel ezelőtt onnan indult, hogy szerettük volna népszerűsíteni az Egyeskőt, a vidékünket. A programban nemcsak sziklamászás van, hanem különböző túrák, Slackline (kifeszített kötél) és Highline (magaskötél) is. A Slackline kötélen való egyensúlyozás, a magaskötél esetében két kő között ki van feszítve 60 méter magasban egy 13 méter hosszú pánt, amin át kell jutni egyik oldalról a másikra. Nagy kihívás, mert az országból eddig egyetlen embernek sikerült ez két évvel ezelőtt az első fesztiválon. Próbálkozások voltak, de nem jött össze még másnak” – mesélte Bertóti Zsolt, az egyik szervező. Elmondta, az idei fesztivál célja a nagyobb tömegek megmozgatása volt, a sziklamászás népszerűsítése, a kikapcsolódás, a szórakozás volt a központban. „Az elmúlt évekhez képest nem annyira a tömény sziklamászáson volt a hangsúly a program összeállításakor, és ez a résztvevőkön is látszik. Az elmúlt években eljött az ország krémje, mármint a legjobb mászók jöttek a fesztiválra. Az idén kevesebb a mászó, viszont több az, aki kikapcsolódni, szórakozni jött. Csináltunk új utakat is, olyanokat, amelyek a teljesen kezdőknek szólnak, meg tudják próbálni, megtapasztalni, hogy milyen sziklát mászni.”

A fesztivál alatt mindenkinek volt lehetősége kipróbálni a sziklamászást. „Az első években az volt a lényeg, hogy a romániai mászóközösség ismerje meg ezt a helyet. A sportutakat felújítottuk, minden évben próbálkozunk új szektort beindítani, hogy a kezdők is tudjanak érvényesülni” – magyarázta Kovács Attila, egy másik szervező. „Én a tavaly voltam először ezen a fesztiválon” – kapcsolódott be a beszélgetésbe Varga Csaba, szintén szervező.” Az tetszett meg ebben a rendezvényben, hogy egy nagyon kellemes keveredése a hétvégi bulizásnak és túrázásnak. És ha ide kijövök, akkor tudom, hogy mindkettő benne van, nem kell eldöntenem csütörtökön, hogy bulizni megyek, vagy túrázni a hétvégén, hanem ez itt az a hely, ahol mindkettőt megtehetem. Hasonló jellegű fesztivál nincs itt a környéken.”

A fiúk szívesen meséltek arról, kit hogy ejtett rabul a sziklamászás, volt, aki ebbe nőtt bele, volt, aki a baráti társaságban levő sziklamászókat látva próbálta ki, van, aki a csíkszeredai mászófalon kezdte.  

„Az én esetem Berihez (Bertóti Zsolt) nyúlik vissza, ő „mérgezett” meg engem. Mi a sporton keresztül ismerkedtünk meg, maratonfutók voltunk és összebarátkoztunk. Negyedik éve, hogy kipróbáltam a mászást, és azóta csinálom. Az adrenalin vonz, a kihívás, hogy meg tudom csinálni, vagy nem, és ez nagyon feltuningol. Nekem jó, szeretem, ilyen egyszerű” – vallja Kovács Attila. Szervező- és mászótársa, Molnár Botond hozzáfűzte: „Ez egy olyan érzés, amit nehéz elmesélni. Ott fent nem lehet másra gondolni, nézni kell a lépést, a fogást, az itt és most nagyon számít, teljesen kikapcsol az ember. Nagyon szép dolog ez, szép helyen, szép magaságban jól érezni magunkat.”

Lefelé jövet zuhogni kezd az eső. Esőköpenyeink ellenére alaposan elázunk, átázunk. Nem számít, fel vagyunk töltődve az élménnyel, kezdjük érezni, miről beszéltek a szervezők, amikor a túrázás, mászás bűvkörét említették. Mi is vissza fogunk térni jövőben.