A hegyvidéki mezőgazdaság alapját a szarvasmarhatartás képezi

Tiboldi István (képünkön) nyugalmazott állatorvos, a Magyar Tudományos Akadémia kolozsvári területi bizottságának alelnöke egy hete a szarvasmarha-tenyésztésről tartott előadást Csíkszentmártonon. Az eseményen a Csíki Hírlap is részt vett, előadásának fontosabb mondanivalójából szemlézett.

Bizonytalanná váló jövedelem

Bemutatójában rámutatott, a hegyvidéki mezőgazdaság alapját a szarvasmarha-tenyésztés képezi. A kis, családi gazdaságok biztos bevételi forrását pedig mindeddig a minőségi tejtermelés jelentette, azonban a tejkvótarendszer megszűnése felborította egész Európa szarvasmarha-tenyésztését, ezzel pedig a biztos jövedelemforrás mikéntje és mértéke bizonytalanná vált. A tejtermelés mellett a hústermeléssel is próbálkoznak a gazdák, e téren azonban nagy problémák vannak, hiszen a létező támogatási rendszerek ellenére nincsenek megfelelő vágóhidak, emellett alacsony a székelyföldi igény a szarvasmarhahúsra. S habár nehezen körvonalazódik, a szarvasmarhatartás lehetne „a vidék létezésének, megmaradásának, s talán felemelkedésének is záloga” – vélekedett a szakember.

A hegyi tarkáról

A nemesítéssel kapcsolatban elmondta, a hegyi tarka az a fajta, amely szinte tökéletesen megfelel a hegyvidéki tenyésztésre: vegyes hasznosítású, jól alkalmazkodik a helyi körülményekhez, ezen belül a takarmányozáshoz és a klímához egyaránt. Az ideális hegyi tarka legkevesebb 5 laktációt megélt, évente 5000 liter tejet ad, melynek 4 százalékos a zsír- és  3,4 százalékos a fehérjetartalma. Élőtömege 650-700 kilogramm, gépi fejésre alkalmas a tőgye, szilárd végtagokkal rendelkezik. Tiboldi kiemelte, hagyományos gazdálkodási formában is tenyészthető, szakmai tudással viszont gazdaságilag is előnyös a tenyésztése. „A nemesítés fejlesztésénél mindig hangsúlyozzuk, hogy a takarmányozás és a tartástechnológia harmonikus összehangolásával valósulhat meg, amelynek alapja a fokozatosság.”

Kiváló szaporítóanyag Vásárhelyen

Mint arról a nyugalmazott állatorvos beszámolt, Romániában is megtartják az éves bikaszemléket, ahol felvezetik a bikaállomány legjavát, amelyektől a nemesítéshez szaporítóanyagot, azaz spermát fagyasztanak le. Hargita megyéből 60-70 gazda szokott részt venni ezeken az eseményeken. Ahhoz, hogy a kitűnőkből a legjobbakat lehessen kiválasztani, ajánlott figyelembe venni a genetikai hátteret, azaz az anya tejtermelését és annak beltartalmát, illetve az apai anya tejtermelését és beltartalmát (mindkét állat esetében az éves termelés meghaladja a 10 ezer litert). Fontos az állat külleme is, az arányos testfelépítése, az izmoltság és a szilárd végtagok. Mindezek mellett az apaállatok első utódainak termelését is hasznos megfigyelni. Kitűnő szaporítóanyagok Székelyföldön is vannak, hiszen a világszínvonalú bajorországi állománynak egy része Marosvásárhelyen is létezik. „Ennél jobb nem kell, és nincs is, mint ami Vásárhelyen is elérhető” – hangsúlyozta.

A takarmányozásról

A bendőben lévő mikroflóra és mikrofauna (lebontó, újraépítő) tevékenységét ésszerűen kellene kihasználni a takarmányozással, hiszen tulajdonképpen „nem a szarvasmarhát, hanem a mikrobákat takarmányozzuk” – hívta fel a figyelmet a takarmányozással kapcsolatban Tiboldi István. Hozzátette, a mikrobaállomány a bendőtartalom 5-10 százaléka, tehát 5-8 kiló is lehet az a flóra, ami feldolgozza a takarmányt. Miközben részletesen kitért a bendőben zajló folyamatokra, arra is rámutatott, hogy mivel a bendői emésztés folyamán szintetizálódik a B-, C- és K-vitamin, ezért nem kell gondoskodni az állatok ezekhez való juttatásáról.

Fontos, hogy mit adnak az állatnak

Előadásában arra is kitért, hogy a bendő optimális pH-ja (hidrogénionok egyensúlyának a léte) 6,3 és 6,8 közé tehető. A 6 alatti pH  esetén a könnyen oldódó cukrokból, sok keményítőt tartalmazó takarmányból – burgonya, kukorica – a létrejövő intermedier tejsav propionsavvá alakul, amely tejzsírcsökkenést, tejfehérje-növekedést, testtömeg-gyarapodást idéz elő.  A nagy mennyiségű abrakra, gumósokra való gyors átállás azonban 4,6 alatti pH-t eredményez, amely a takarmányfogyasztás csökkenéséhez, tejzsírcsökkenéshez, a tej ízének változásához, netán szaporodás-biológiai zavarokhoz, a központi idegrendszer nekrózisához vezethet. Cukorban szegény, fehérjében gazdag takarmányok hosszabb időn keresztüli fogyasztása esetén nő a bendő ammóniatartalma, ami bendőalkalózishoz vezet – ez a fent említett ellentéte.

A hegyvidéki mezőgazdasági területéről

Megfelelő takarmányozással biztosítható a tejelő tehenek hosszú, hasznos élettartama, az optimális termelés gazdaságos keretek között. Hargita megyében a hegyvidéki mezőgazdasági területek (396 ezer hektár) elsősorban takarmánytermesztésre alkalmasak. Szántóból 82 ezer hektárt (ebből 36 ezer ha takarmánytermesztésre), kaszálóból 165 ezer hektárt, míg legelőből 147 ezer hektárt tartanak számon. A szarvasmarha-tartás szempontjából lényeges szántóföldi takarmány a silókukorica, a lucerna, a lóhere, a fűkeverékek és a bükkönyborsó. Igaz ugyan, hogy a kérődző állatok legtermészetesebb takarmánya a zöldtakarmány, de a pillangós zöldtakarmányok lucerna, lóhere etetése fehérjepazarlást jelent – részletezte.

Négy takarmányozási szakasz

A szakemberek a tejelő tehenek számára négy szakaszból álló takarmányozást ajánlanak. A laktáció korai fázisában (100 nap) a maximális tejtermelés időszakában nem lehet olyan sok takarmányt bejuttatni, mint amennyire szüksége van az állatnak, így a szárazonállás időszakában felhalmozott tartalékokat használja fel. A felvett tömegtakarmány a testtömeg 3-4 százalékát képezi. A laktáció középső szakaszában a tejtermelés csökken a tápanyag-, fehérje- és energiabevitelhez hasonlóan. Ilyenkor szükséges nagyobb mennyiségű tömegtakarmány felhasználása – avatott be a szakember. Mint a továbbiakban kifejtette, a laktáció késői fázisában figyelni kell az elveszett testtömeg visszanyerésére, a tartalékok újraképzésére, mert következik a negyedik, a szárazonállás időszaka, amikor a fehérje- és energiaszükséglet alacsony, ez kielégíthető tömegtakarmánnyal. Ezen időszak utolsó két hetében növelni kell az abraktakarmányt egészen addig, hogy a borjazás idejére elérje a testtömeg 1 százalékát: hatszáz kilós állat esetén tehát 5-6 kiló abrak szükséges.

Amire még érdemes figyelni

Az állattenyésztésben felmerülő veszteségek nagy részét a helytelen tartási, takarmányozási, egyéb környezeti ártalmak okozzák. Ennek elkerülése érdekében szükséges, hogy az istállók legyenek könnyűszerkezetűek, pihenőboxosak, esetleg mély almosak. A jászlakat az istálló belsejébe helyezzék, középen takarmányozási folyosót alakítsanak ki. Az építkezéskor szükséges figyelni a jellemző időjárási viszonyokra, a trágya kihúzásának megoldására, az etetők hosszúságára, az itatók és a fejéshez szükséges elemek kialakítására, az árnyékolók és szellőztetés megoldására – részletezte Tiboldi István.

Csökkenthet  az állomány

Arra a kérdésre, hogy mekkora a megyei szarvasmarha-állomány, és az hogyan változott az elmúlt években, a szakember kifejtette, ezzel kapcsolatban nem készülnek megyei statisztikák. Meglátása szerint eddig nem volt jelentős változás, most azonban kisebb mértékű csökkenés lehet jellemző az állományra. Ennek oka, hogy az öt tehenes családi gazdaságok korábban meg tudtak élni, de a tejkvóta felszámolását követően a kisebb állományok megszűnhetnek.