Átalakult Hargita megye mezőgazdasága, de semmi ok az aggodalomra

Több fontos növénykultúra esetében is jelentősen csökkent a termesztésre használt területek mértéke a 2000-es évek eleje óta Hargita megyében.

Burgonyát éppen feleakkora területen termesztenek a gazdák, mint 2001-ben,

de még rosszabb a helyzet az árpa és a zab esetében. A Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság által kérésünkre elkészített összesítés szerint a krumpliföldek mértéke a 2001-es évi 15 078 hektárról idénre 7500 hektárra csökkent. Tavaszi árpát már feleakkora területen sem termesztenek, mint az ezredforduló utáni években. Ezt a gabonafélét 2001-ben még 9327, 2002-ben pedig 11 124 hektáron vetették el, mára azonban 3980 hektárra csökkent a tavasziárpa-földek mértéke.

Nem jobb a helyzet a zab esetében sem: 6386-ról 2630 hektárra csökkent a zabföldek mértéke a megyében az elmúlt 18 év alatt. Összességében

17 ezer hektárral – 92 ezerről 75 ezerre – csökkent a szántóterületek mértéke

az említett időszakban. A visszaesésnek ugyan több oka van, de mindent egybevetve azzal magyarázható, hogy időközben professzionálissá vált a gazdálkodás – tudtuk meg Török Jenőtől, a megyei mezőgazdasági igazgatóság vezetőjétől. Ezt igazolják egyébként a termelés hatékonyságáról szóló adatok is, ugyanis

a csökkenés ellenére egyes növényfajtákból ugyanannyit vagy még többet termelnek, mint régen.

Ezek közé tartozik a kukorica is, amelyből a 2850 hektárnyi termőterületről majdnem 20 ezer tonnát arattak idén, miközben 2001-ben csak 17 360-at, pedig akkor még 5160 hektárról gyűjtötték be a kukoricatermést. A krumpli esetében is majdnem megduplázódott a termelékenység, hiszen idén mintegy 180 ezer tonnás volt a gazdák termése, szemben a 2001-es 214 ezer hektárral, pedig akkor kétszer nagyobb területen termesztették. A termelési hatékonyságot illetően majdnem hasonló a helyzet a cukorrépa esetében is.

aki nem tud olcsón, hatékonyan többet termelni, annak fel kell hagynia a gazdálkodással. Ők odaadják a földeket másoknak, akik szakszerűbben megművelik” – magyarázta az elmúlt évtizedekben végbement jelenséget Török Jenő. Hozzáfűzte azonban, hogy a krumplitermesztés esetében a termőterületek csökkenésének okai között az is szerepel, hogy manapság már jóval nehezebb az értékesítés, az orosz embargó miatt az utóbbi három évben elárasztotta a román piacot például a lengyel burgonya, kiszorítva a helyi termelők áruját. Továbbá a Hargita megyei gazdák termelni ugyan tudnak, de a csomagolást illetően nincsenek felkészülve a szupermarketek elvárásainak teljesítésére.

A mezőgazdaság struktúrájának megváltozásához ugyanakkor az is hozzájárult, hogy a 2007-es EU-csatlakozás óta több mezőgazdasági támogatásnak megnőtt az értéke. A gyepterületekre, kaszálókra, legelőkre kérhető juttatások azonban gyakran nagyobbak, mint a szántóterületekre nyújtott támogatások. „Nincsenek arányban.

A burgonyára például ötször-hatszor annyit költenek a gazdák, mint a búzára, de a támogatás értéke ugyanakkora.

Sőt a magas bioértékű területek – kaszálók, legelők – esetében jóval nagyobb a támogatás, mint a szántóterületekre igényelhető” – világított rá a változások egy másik okára az intézményvezető. Részben ezzel magyarázható az is, hogy van néhány olyan növénykultúra, amelynek esetében nem csökkent, hanem nőtt a termőterületek mértéke az ezredforduló óta. A gabonafélék közül ezek közé tartozik a búza, a rozs és a tritikálé, amelyekkel idén már több mint 15 ezer hektárnyi területet vetettek be a Hargita megyei gazdák, miközben 2001-ben még 14 ezer hektár alatt volt ezeknek a földeknek a mértéke. A takarmánynövény-termesztés terén azonban még ennél is sokkal nagyobb növekedés tapasztalható: a területek mértéke és a termelés a 18 éve regisztrált adatok kétszeresét is túllépte.

2001-ben 5200 hektáron mintegy 75 ezer tonnányi takarmánynövényt termesztettek, idén már több mint 12 ezer hektárról takarították be a termést, amely meghaladta a 191 ezer tonnás mennyiséget.

A legnagyobb ingadozást talán a cukorrépa-termesztés mutatja. A 2000-es években 200 és 300 hektár között mozgott a cukorrépával beültetett területek mértéke, majd 2015-re 368-ról 14 hektárra zuhant, és az azóta eltelt három év alatt mindössze 147 hektárra kúszott vissza. A zuhanás oka az volt, hogy a nyugatról behozott olcsó cukorral tönkretették a hazai cukorgyárakat, de Hargita megyében azért sem termesztenek már többet a cukor alapanyagából, mert távol vannak a cukorgyárak, sokba kerül a szállítás, és a feldolgozók sem fizetnek jól a termésért. Utóbbit szerencsére pótolja az állami szubvenció – jegyezte meg a szakember.

A támogatások ugyan komoly segítséget jelentenek a gazdáknak, de éppen ezért függnek is azoktól. Tudni kell, hogy az élelmiszerárakat mesterségesen tartják alacsonyan Európában, és ahhoz, hogy ilyen körülmények között megérje gazdálkodni, elengedhetetlenek a szubvenciók – mondta Török Jenő.

– fogalmazott. Hozzáfűzte, léteznek a világon szubvenciómentes gazdaságok – ilyen például az Amerikai Egyesült Államok vagy Brazília mezőgazdasága – és ezt el lehetne érni itt is, de akkor meg kellene fizetni az élelmiszerek árát.

A jövőt illetően a szakember elmondta, ahhoz, hogy fejlődjön a megye mezőgazdasága, a tejtermelés mellett a húságazatra is hangsúlyt kellene fektetni, és a hegyi legelőket kihasználva húsmarhákat tenyészteni. Udvarhelyszéken újra kellene telepíteni a rendszerváltás után felhagyott gyümölcsösöket, és zöldséget is lehetne termeszteni, Csíkszéken a krumplitermesztők piacra jutását kellene megszervezni, illetve a kistermelők tömörülését, ugyanakkor a bogyós gyümölcsök – ribizli, áfonya, málna – termesztésében is volnának lehetőségek, akárcsak Gyergyószéken. Török Jenő szerint ugyanakkor a faluturizmusban is vannak még kiaknázatlan lehetőségek.