A bujdosók nyomában Törökországban

A hosszú évek során volt földrajztanár, iskolaigazgató, megyei turisztikai főnök és Hargita megye főtanfelügyelője. Jelenleg csíkszeredai otthonában feleségével együtt tölti a nyugdíjas éveket, de továbbra is tevékenyen telnek a mindennapjai: a Magyarok Székelyföldi Társaságának, a Julianus Alapítványnak és a Johannita Segítő Szolgálat erdélyi kirendeltségének az elnöke, Hargita Megye Tanácsának tagja. Eddigi élete során tizennyolcféle kitüntetést kapott, valamint kiérdemelte a Rodostó város Díszpolgára címet is.

Beder Tibor néhány napja, március 6-án töltötte be hetvenkettedik életévét. 1938-ban született a Beszterce-Naszód megyei Kisrebrán. „Már gyerekkoromban nagyon sok helyen megjártam magam Fehérgyarmat, Magyarország meneküléskor, majd onnan visszakerültünk Háromszékre: Réty, Komolló, Uzon, Lisznyó” – fogalmazott az író beszélgetésünk alkalmával. A földrajz iránti szeretetéhez ezek az évek nagyban hozzájárultak, de édesapjától is örökölte, aki tanítóember, de vadász, halász is volt. „Nagyon sokat jártuk a hegyeket ketten, és úgy látszik, ez közel hozott engem a földrajzhoz. Volt egy kitűnő földrajztanárom is a Székely Mikó Kollégiumban Sepsiszentgyörgyön, és ez motivált engem arra, hogy földrajzos legyek.”

1959-ben végzett a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem geológusmérnöki és földrajztanári szakán. Az egyetemi évek alatt erősödött meg benne a magyarságtudata, valamint akkor bontakozott ki érdeklődése a környező világ iránt. Gyalogosan bejárta Kolozsvár környékét harminc kilométeres körzetben. „Vettem az oldaltarisznyámat, és minden vasárnapra jutott egy rész, amit be kellett járnom. Megismertem Kolozsvár közvetlen környékét. Akkor Mátyás király szülővárosa még magyar város volt. Mindenkivel magyarul beszéltem, bárhová mentem üzletbe, piacon, utcán. Kolozsvárról kerültem Nagyajtára, Köpecre, és Erdővidéket is bejártam gyalog. Majd Korondon líceumigazgató lettem, és Sóvidéket is gyalog jártam be. Aztán bekerültem Csíkszeredába az úgynevezett pionírtanácshoz – ami egy gyermekmozgalmi szervezet volt –, beindítottam a természetjáró találkozókat, s kedvemre bejárhattam az egész Székelyföldet. Tíz évig jártam gyalogosan a Székelyföldet, nem volt olyan hegy Hargita megyében, ahol nem jártam. Akkor dolgoztam ki Hargita megye útjelző hálózatát, és meg is jelent akkor egy könyvem Hegyen-völgyön címmel” – mesélte ifjúkori emlékeit Beder Tibor.

A Beder Tiborral készített interjúnkat elolvashatják a Csíki Hírlap csütörtöki, március 11-ei számában.