71 éve vonult be a Magyar Királyi Honvédség Sepsiszentgyörgyre

Sepsiszentgyörgy főterén vonulnak végig a honvédek

Kedden van a sepsiszentgyörgyi bevonulás évfordulója, noha a történelmi adatok szerint kétszer vonult be a magyar hadtest, ugyanis először szeptember 13-án érkezett a városba egy gyors hadtest, majd 21-én megérkeztek a helyőrségi csapatok is. Horthy Miklós kormányzó szeptember 3-án adta ki a hadparancsot, miszerint a Magyar Királyi Honvédség vonja ellenőrzése alá a döntésben megítélt területeket. Ennek következtében a gyalogos és gépesített egységek 5-én reggel hétkor lépték át a határt. Sepsiszentgyörgyre Csíkszeredán át jöttek a katonák, és egész Háromszéken örömmel fogadták a magyar honvédeket.

Virágözön a Csíki utcából érkező honvédeknek

Az eseményről tavaly adott ki könyvet Bevonulás Sepsiszentgyörgyre, 1940 címmel József Álmos nyugalmazott tanár, helytörténész, aki a korabeli sajtóból gyűjtötte össze az anyagokat, és a fényképeket is. A legtöbb írás és anyag Dálnoki Miklós Béláról, a bevonulást vezénylő tábornokról maradt fenn, ő az, akire a sepsiszentgyörgyi Becsey Zoltán is emlékszik még. „Ötéves voltam, amikor a magyar katonák megjelentek Sepsiszentgyörgyön, de az eseményt óriási készülődés előzte meg. Az asszonyok sütöttek-főztek, a legjobb falatokat kínálták a legszebben terített asztalokon, és a város összes virágát leszedték, hogy a katonák lába elé szórják” – meséli a 75 éves nyugalmazott mérnök.

„Emlékszem, ahogyan a honvédek végigvonultak a Csíki utcán – ugyanis ott laktunk –, és a főtéren már várták őket a helyi lakosok, az utca sarkán volt egy kocsma, a Zöld Fa, és oda gyűltek össze a férfiak. Én még kicsi voltam, de ekkora örömet azóta sem láttam a városlakókon, a nők díszes székely ruhában, virágcsokrokkal fogadták a katonákat, a férfiak pedig kalaplengetve, szintén díszmagyarban. Én az édesanyám kezét szorongattam, és alig láttam a tömegtől, annyi ember gyűlt össze. A románok részéről nem volt ellenállás, átadták a területeket, és igen nagy volt az öröm Háromszéken” –  mondta Becsey Zoltán.

Sepsiszentgyörgy főtere 1940–1944 között

A korabeli újságok, mint a Székely Nép, így írtak a történésekről: „A város hangyabolyhoz hasonlóan nyüzsgött. A falvak felől hosszú szekér és kocsisorok igyekeztek a város felé. S ahogy haladott az óramutató, úgy változott a kép. A lovak füle mellé piros-fehér-zöld pántlikák kerültek, a házak homlokzatán rövid negyedóra leforgása alatt megjelentek a magyar zászlók. Zászlók? Valóságos zászlóerdőbe öltözött Sepsiszentgyörgy. Ami ezelőtt félórával a lehetetlenséggel volt határos, az most a legcsodálatosabb eleven valóság lett.”

Becsey Zoltán azt mondja, igaz, kicsi volt még, amikor ezek az események zajlottak, de nagy jelentőségűek voltak számára, és bár azóta a történelem sokat változott, román és magyar világ váltották egymást, most már talán örökre felveheti a magyar állampolgárságot. József Álmos, aki tavaly mutatta be a bevonulásról írt könyvét Sepsiszentgyörgyön, most újabb dokumentumokat mutat majd be a Háromszék napilapban. Elmondása szerint a teljes háromszéki bevonulást mutatná meg, így arra kéri a megye lakóit, hogy amennyiben képük vagy írásos emlékük, korabeli újságcikkük van, küldjék el neki az almosj@yahoo.com címre, ő pedig a felhasználás után visszaszolgáltatja azokat. A történész ugyanakkor bárkinek a történetét szívesen meghallgatja, hiszen gyűjti az adatokat a háromszéki településekre való bevonulásról.